2010/01/07

Sohasem késő

Hol is kezdjem? Hétvégén egyik nap Gáborom megetette Zsófinkat, majd behozta a hálóba, ahol mi Kincsővel már vártuk őket. Lefeküdtek mellénk, majd egy kis idő múlva Zsófink elkezdett nyekeregni. Gondoltuk, éhes még. Gábor már ki akart menni, hogy melegítsen neki még kaját, de én visszatartottam, mondván, megszoptatom, ha éhes, eszik, ha nem, akkor csendben marad. A cicitől eddig mindig begurult, dühös lett, és ordított. Most nem. Evett. Nem is keveset, ahogy utána a mellem állapotát mustráltam. Örültem neki, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Aztán valamelyik nap Jutka is mondta, miért nem próbálom meg a szopizást, de mondtam, minek, csak felhergeli magát, az meg nem hiányzik senkinek. Végül nem hagyott nyugodni a dolog, és tegnap este megbeszéltük Gáborral, ha éjjel kér Zsófink enni, megszoptatom. Így is lett. Zsófi olyan természetességgel kezdett neki a szopizásnak, mintha születésétől fogva cicin élt volna. Nagyon örültem neki, és ennek örömére ma nappal egy alkalom kivételével mellből eszik. Nem is fejem, nehogy emiatt ne legyen ennivalója valamelyiknek. Nagyon örülök, hogy Zsófi is ráérzett a frissen "sajátkezűleg" fejt tej ízére, remélem, nem is változtat ezen már!

2 megjegyzés:

Natimi írta...

Ó,ez nagyszerű hír:))Ügyes kis Zsófi!Gratula az átforduláshoz is!

Puszillak,

Timi

Natimi írta...

Az átforduláshoz viszont Kincsőnek megy a gratuláció:))

Puszi,

Timi