A csoda, ami - sajnos - három napig tartott

Már majdnem eldicsekedtem vele, már egy icike picikét beleéltem magam, erre ma éjjel minden a régi volt: Kincső éjjel fél 2-kor enni kért. Pedig előtte három napig mind a ketten átaludták az éjszakát. Olyan könnyű volt megszokni, hogy reggel 5-ig, vagy éppen fél 6-ig aludtak, és velük együtt mi is. Remélem, azért nem ez lesz megint a normális, hanem ez csak egy kis kitérő volt, és ma éjjeltől megint jóalvók lesznek a Csajok! Nekem nem is nagyon sikerül a felkelés, Gábor hozta be Kincsőt, csak akkor voltam képes felkelni. Úgyhogy Csajok, tessék aludni, mert Apának mától munka van újra! Anya meg nem bír felkelni. Állítólag úgy horkoltam ma éjjel, hogy Apa majdnem otthagyott a hitvesi ágyban - de ezt nem teszi, mert tudja, fúria leszek, ha észreveszem, hogy lelépett, és nem találom az ágyban. :)


Ma voltunk csípő ultrahangon, kontrollon, egészen pontosan. Szerencsére minden rendben volt, így oda többet nem kell mennünk.

Zsófi, ahogy a cumisüveggel játszik :)