2010/01/15

Hősnők - megint

Tegnap ismét oltásra került sor. Ráadásul megint mind a két combjukba kaptak a Csajok! :( És ha ez még nem lett volna elég, tegnap Kincsőnek volt hőemelkedése, ma viszont Zsófi belázasodott. Kapott egy fél kúpot, ami gyönyörűen levitte a lázát és visszahozta tündéri mosolyát. :) De ez csak estére lett így, a napot végignyűglődte. Kincső nagyon édes volt, mondhatnám toleráns. Nem csinált abból problémát, és nem nyivákolt amiatt, hogy ma szinte egész nap csak Zsófival foglalkoztam. Igyekeztem megosztani magam, de Zsófi annyira keservesen, fájdalmasan sírt fel a lehető legváratlanabb pillanatban, hogy nem lehetett nem felvenni és megnyugtatni. Bár, nem mindig sikerült egyből megnyugodnia. El volt kenődve szegénykém, rendesen. :(



Aztán történt más is a mai napon. A gyerekorvos azt mondta, hogy ennyi idősen már illik a gyereknek átaludnia az éjszakát. Nálunk ez ugye eléggé hadilábon áll. Mind a két gyerekhez fel kell kelni 1 és 3 óra között, aztán alszanak kb. 5-ig, fél 6-ig. Nekem ez nem annyira jó, mert mind a kettőjüket szoptatom, de Gábornak ez az új felállás persze nagyon fekszik. :) Mindig mondom napközben, hogy ma éjjel tápszert kapnak, és Gábor kel fel hozzájuk, de persze sosincs ehhez szívem, na meg Gábor a legtöbbször meg sem hallja, hogy valamelyik utódunk kajáért kiált. Szóval a doki szerint hagyni kell őket üvölteni. Hááát, nem tudom. Így is fárasztó az éjszakai nem alvás, hát még az üvöltésüket hallgatni. Nem tudom, mi lenne a legjobb. Már elolvastam, mit ír a Szuperdada könyv - azt, h ne szoptassunk éjjel, hanem max. lefejt tejet kapjon a gyerek, ne szokjon hozzá a jóhoz. Ők már hozzászoktak. :)

Na, megyünk aludni, mert elég fárasztó 24 óra áll mögöttem, és ahogy látom, mindjárt éjfél, kelnem kell. Ma még mindenképpen megetetem őket. Aztán barátkozom a gondolattal, hogy le kell őket szoktatni az éjszakai hamiról.

Ja, még hadd írjam le, mennyire imádjuk Gáborral azt, amikor a Csajok rácsimpaszkodnak a kezünkre, ha hozzájuk érünk, megsimogatjuk az arcocskájukat. Vagy pl. Zsófi ma úgy tudott leginkább megnyugodni, hogy a tenyerembe fektette kis buksiját. :) Én külön imádom azt az arcukat, amit szopizás után látok. Jóllakottság, elégedettség, és azt hiszem szeretet. :) Teljesen levesznek a lábamról, nem győzöm nyelni a meghatottság könnyeit. :)


1 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Mindjárt megmondom mit illene a gyerekorvosnak csinálni...
Jaj Vivien, értsd meg, hogy az is természetes és a legtöbb kismama be is vallja, hogy jó ideig bizony még nyugtalanok lesznek az éjszakáitok.
(persze szupermamiknál és a bulvárlapokban szereplő babáknál máskép megy minden)

Szuperdadával még várj egy kicsit szerintem. Eszembe jutott hogy rajongói vagyunk mindketten.
Imádnivalóak a csajok és nagyon fotogének is. Mikor mentek fotózásra?
Ági