Személyi igazolvány

Teljesen kiakaszt ez a(z) (magyar???) ügyintézési rendszer!!!

Pár hét múlva megyünk a Tücsiékhez, Gabriel konfirmálására. Én már lelkesen írom a listát, nehogy itthon maradjon valami. Úgyis itthon fog.

Erre pár napja eszébe jutott Gáboromnak, hogy nem kéne a Lányoknak valami igazolvány féle, hogy ha valahol igazoltatni próbálnának minket, akkor lássák, nem loptuk őket. Mert ilyenkor hiába a német tudásom, ha nincs igazolvány, akkor nem érek vele semmit. Mindez persze lefekvéskor jutott eszébe. Nem tudom, nálunk valahogy a dolgok ebben a napszakban jutnak az eszünkbe. Talán mert ilyenkor tudunk kikapcsolni. Nem tudom. Lényeg, hogy gyorsan felkeltem és bizony be kellett látnom, hogy valóban nem lesz elég sem a szül.a.ki., sem a lakcímkártya, sem a TB kártya. Szóval semmilyen olyan okmány, ami a rendelkezésünkre áll. :( hoppá, hoppá. Másnap gyorsan felhívtam az okmányirodát és tudakolóztam, mi merre hány méter. A hölgy nagyon kedves volt és szolgálatkész. Mondta, semmi nem kell hozzá a személyi készítéséhez, csak a szül.a.ki.! Hallelujja!

Elkezdem keresni azt a bizonyos rózsaszínes papírt. Sehol sincs. Felhívom Anyut, a mi házi könyvelőnket és ügyintézőnket :), hogy tud e róla valamit. Persze, elküldte a TB-be a GYED-em (jól írtam, Anyu???) miatt. Na, ez csodás. És onnan mikor küldik vissza!? Nem tudni. Még jobb. Újra felhívom az információs nőt, hogy ilyenkor mi van, mert van másolat. Az nem jó. Szuper. :( Egyébként két hét a személyi lefutási ideje, de kérhetünk (jó pénzért) útlevelet is, azt akár 5 nap alatt kézhez kaphatjuk... Köszi. Azt nem részletezem, mindez hány hívás volt összesen, ki mindenkit kellett felhívni, visszahívni, stb...

De az én áldott jó Anyukám olyan jól utánajárt a Csajocskák születési anyakönyvi kivonatának, hogy a Hugomék tegnap el is hozták nekünk. Én voltam a hü..e, hogy nem hívtam fel azonnal az okmányirodát, belátom, nem kellett volna mára halasztani. Mert ugyan ma reggel 8-kor az volt az első, hogy tárcsáztam őket, DE tök hiábavalóan! Ma sem egy hívással tudtam elintézni a lényegében nagy semmit, de ez csak ráadás. Először is próbáltam mára kérni időpontot, hátha... Persze ilyenkor már nem tudnak adni, csak másnapra. Mondom jó, megbeszélem Gáborral, mikor tud egy kis időt csenni erre, mert pénteken csak délig vannak. Na, nagy nehezen találtunk két időpontot, ami neki is és a Lányok alvási szempontjából is megfelelő. Újra hívom a nőt, hogy hát akkor holnapra erre vagy arra az időpontra kérnék egy előjegyzést. Erre közli, hogy holnapra már nem tud adni időpontot! Azt hittem, rosszul hallok!!! És ezt miért nem tudta az első telefonbeszélgetés alkalmával elmondani!?!?!?

Tehát ott vagyunk, ahol majdnem az elején, csak már van szül.a.ki.-nk. Még nem tudom, mikor tudunk elmenni, bevállalva a lehetséges sorkivárást. :( De nagyon necces, mert 21-én utaznánk... Remélem, sikerülni fog még időben elintézni. Igazából nagyon nincs jogom dühöngeni, hiszen ha rajtam múlik, én simán kiviszem a Csajokat az országból minden papírjuk nélkül. Mert, bevallom, én még a meglévő papírjukat sem vittem volna... :)

Pótlás

Megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, mi is történt velünk, főleg a Csajokkal, mióta nem írtam.

Először is: forgolódnak!!! Egyelőre nem természetes nekik, meglepődnek, mikor átfordulnak a hátukról a hasukra, de ami a lényeg, hogy képesek rá. Nagyon ügyesek, a tárgyakat is úgy fogdossák, forgatják, ahogy pár nappal ezelőtt még nem. Szinte természetes, hogy a zenélő játékokat is üzembe tudják helyezni. Meg tudják húzni a bocit, és tudnak zongorázni is. :)

Ibi néni látogatása utáni napon eljöttek a szüleim hozzánk. Illetve Anyu itt aludt, csak Apu jött el. Persze készült kép is.



Aztán bevezettük, hogy 18 óra tájban lemegyünk a Gábor szüleihez, mert akkorra a Csajok már kissé nyűgösek. Kb. két órát bírnak fent lenni, ezért nehéz nekik még ez a 19 óráig nincs alvás dolog.


Csütörtökön Gáborom lebetegedett. :( Estére. Délután még elmentünk közösen sétálni egyet a Lányokkal, majd muszáj volt lefeküdnie 6 óra tájban. Szerencsémre itthon volt a Jutka, így segített nekem az esti műszakot levezetni. Háát, nem volt könnyű. Mármint a fürdetés része. Elszoktam tőle, és nagyon béna voltam!!!! Zsófi végigüvöltötte a ceremóniát, pedig nála még aránylag ügyes voltam, na de Kincsőnél! Szegénykém a végén már térdelt a kiskádban, annyira csúszott a kis teste, hogy majdnem kicsúszott a kezeim közül. Ezek után talán nem csoda, hogy mondtam Gáboromnak, hogy nem vagyok szívtelen, de akármilyen beteg is lesz ezután, akkor is meg KELL fürdetnie a Lányokat! :)

Másnap is lefeküdt, de nem hagytam aludni, nehogy megint nekem kelljen fürdetni. :) Na jó nem volt ennyire drasztikus a helyzet, de szegénykém még pénteken is vacakul volt. Ezért feláldoztuk magunkat és a Lányokkal társaságot szolgáltattunk neki az ÁGYUNKBAN... :)

Aztán most hétvégén mi mentünk ki Anyuékhoz. Ott is aludtunk. Megint nem volt túl kellemes az éjszakánk, de a felétől már jó volt, amikor megfordultunk. Hiába, nem mindegy, hogy hogyan fekszünk, ebből is látszik.

Kissé bágyadt Lányaink, akik már alig várták, hogy ágyba kerüljenek. Akkor még nem sejtettük, milyen szörnyű estében lesz részünk... :(

Sajnos nem úgy sikerült a lefektetés, ahogy itthon szokott. Valószínűleg az "idegen" hely tehette. Már a kád színe is számít nekik!!! Sajnos nagyon fáradtak voltak a Lányok, és emiatt nagyon, de nagyon kiborultak. Ebben az az egy volt jó - nekem-, hogy megtapasztaltam milyen is az, amikor az üvöltő, kiborult gyereket CSAK és KIZÁRÓLAG az édesanyja tud megnyugtatni. Csak ez akkor gáz, amikor két gyerek szeretne egyszerre anyai vigasztalást. :( Amikor azt hittem, sikerült megnyugtatni Kincsőt, akkor átvettem Zsófit. Erre Kincsőke újra rákezdte a nótáját. :( Zsófi megnyugodott, letettem aludni, átvettem újra Kincsőt. Nagy nehezen ritkultak a hüppögések, ezt bírom a legnehezebben elviselni. Végre őt is le tudtam tenni aludni. Ránéztem Zsocira, és mit látok!? Azt, hogy nagy szemekkel néz rám. Annyira édes volt! Csendben volt végig, de ébren, és nem hangoskodott,míg Kincsőt csitítottam. Ekkor benyúltam hozzá, megsimogattam, odaadtam neki az alvókendőjét, és ő elfordította a fejecskéjét és elaludt.

Kincső imádja Zsófi karját. Hol megnyammogni, hol hozzábújva elaludni. :)

Írtam már, hogy? IMÁDOM A LÁNYAIMAT!!! :)

Ibi néni látogatása

Kincsőkével

Húú, szégyellem magam, mert ez a látogatás még február 19-én volt... Mentségemre szolgál, hogy a blog-írás helyett a Lányaimmal vagyok, nem tudok eleget lenni velük. :)

Zsófikával

Ibi néni Anyu nagynénje. Azt hiszem. Kicsit nehéz megfogalmaznom, milyen is Ibi néni, mert én sem ismerem olyan nagyon. Mi vagyunk a családja. Mióta a Nagyim meghalt, azóta újra közel került hozzánk, főleg Anyuhoz, és tartják a kapcsolatot. szerintem ez jó. Ő egyedül van, szüksége van valakire.

Csípem benne, hogy úgy érzi, ha neki szüksége van valamire a háztartásban, akkor vesz nekünk is belőle, gondolván, jól jön biztosan nekünk is. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, most egy nagy teatojást kaptunk tőle, de akkorát, amekkorát nem láttam még. Ráadásul csavaros, ami szintén újdonság. Ezen kívül csak el kellett panaszolnom, minden hátsó szándék nélkül, hiszen akkor még nem tudtam, hogy ezek nála meghallgatásra találnak, hogy elleptek minket tavaly a molylepkék és rengeteg fűszert ki kellett dobnom, mert nekünk valamilyen szinten nyitottak a fűszertartóink. Rá pár hétre küldött Anyuval csavaros tetejű tárolókat a fűszereinknek.

Aztán. Amikor a Lányok még meg sem születtek, készített nekik gyöngyökből olyan nem is tudom minek hívják, szóval amitől jól alszanak. Meg persze kaptak másra is köveket, amiket Anyu belevarrt az alvókendőjükbe. Most már meg sem közelítheti őket sem betegség, sem boldogtalanság. Ja, és a foguk is úgy fog kibújni, hogy észre sem vesszük - a szintén nem tudom milyen köveknek köszönhetően - ebben Anyu hisz. Az eredményről majd beszámolok... :)

Háát, asszem ennyi, amit írni tudok Ibi néniről. Nagyon kedves tőle, hogy eljött hozzánk. Mi persze családi képekkel, meg egy újfajta kép-montázsokkal leptük meg őt. Ezt azért kapta, mert képes volt elvinni a Kismamát és a képeinket kinagyíttatni!!!

Pontosítás

Kifelejtettem a múltkor, hogy a délelőtti levegőzés alatt szoktam olvasni, főzni, vagy ha ezekhez nincs kedvem, akkor blogot írni.

Ezen kívül változott egy picit a kaja is, mert a szopizást átettem délutánra. Ez kényelmesebb is, mert még az ágyban megszoptatom a Csajokat, és este vacsira csak tápszert kapnak.

Aztán eldicsekednék a találékonyságommal. :) Múltkor pár napig őszibarack befőttet kaptak a Lányok. Első nap kicsit bajban voltam, nem tudtam, hogyan pépesítsem, hogy a Csajoknak ehető állagú legyen. Hiába törtem, nem volt elég. Ekkor jött az ötlet, hogy a fokhagymanyomó lyukai elég picik, talán pont jó lesz. Nekem jónak tűnt, a Gyerekek viszont nem lelkesedtek a barackért. Lehet, hogy még mindig nem volt elég pépes. :(

Aztán a minap vettem édesburgonyát. Egy darabot. Aki ismeri (az árát), megérti, miért csak egyet vettem... :) Természetesen megkóstoltam ezt a "különleges" burgonyát. Nekem mind az ízéről, mind a színéről a sütőtök jut eszembe, úh. többet nem áldozok ilyen számunkra luxus cuccra. Ráadásul a fogadtatása is vegyes volt. Zsófinak nagyon ízlett. Ja, reszelt almával kevertem össze, úgy adtam nekik. Szóval Zsófi nagyon szerette, alig győztem elég gyorsan adni neki. Viszont Kincső felfedezte, hogy ha jön a kanál, mind a két karjával össze-vissza kapálózva meg tudja akadályozni, hogy a szájába jusson egy-egy falat. Ennek következtében éhes is maradt. Nem vacakolok. Aki nem eszik, éhes marad, eszik legközelebb. Nincsenek olyan rossz bőrben, hogy attól kelljen félnem, lefogynak. Illetve csak a Kincső.

És akkor megpróbálom a többit is bepótolni.

Napirend

Pár hete szerettem volna eldicsekedni, hogy milyen jó kis napirendünk alakult ki. Nos, jó, hogy nem tettem, mert azóta felborult, viszont kialakult egy új. Talán még nem teljesen, de azt hiszem, lesz belőle valami. Ugye múlt héten Kincső abbahagyta egy időre a szopizást. Jelentem, azóta, egészen pontosan vasárnap óta visszaállt a rend, és ismét reggel és este szopiznak a Lányok. Sajnos este már muszáj kiegészítenem egy kis tápszerrel a vacsit, mert úgy vettem észre, hogy hiába van sok tejem, mégsem olyan tápláló már. :( Tehát mióta ezt kitapasztaltam, ami nem volt nehéz, hiszen korábban 3-4-ig aludtak éjjel, aztán hirtelen 1-2 között már etetni kellett, szóval mióta kapnak pótlást is, azóta újra kezd visszaállni a régi rend. Ma pl. fél 5-ig aludtak a Csajok - tegnap viszont 2-kor már kelnem kellett Zsófihoz.

Átlagos napból indulok ki, amikor is így néz ki egy napunk:

- 3-4 óra körül etetés
- 6-7(8) óra körül szopizás az ágyunkban
- közös alvás az ágyunkban, ha fél 8 előtt esznek
- játék, torna
- 9.30-10 óra között tízórai (gyümölcs)
- egy órás levegőzés (mostanában teraszon)

Így néz ki a teraszos "séta"

- 12.30-13 óra körül ebéd (tápszer)
- 14 óra körül nagy alvás a mi ágyunkban. VELEM együtt!!! :)

Így alszunk mi - csak a Csajok változtatják a helyüket, hogy igazságosság legyen.

- 16 óra körül evés (tápszer) - ezt szeretném majd 1-2 hét múlva krumplival kiváltani.
- ha nem 4-ig aludtunk, akkor jöhet egy újabb séta, levegőzés, ha viszont mégis csak 4-kor keltünk fel, akkor itt bent játszunk és túlélősdit játszunk, hogy ne aludjanak el idő előtt.
- 18 óra környékén lemegyünk a nagyszülőkhöz, hogy egy kis változatosságot vigyünk az egyre fáradó Lányaink életébe.

Zsófink egy cseppet sem tv függő - és kissé bágyadt... :)


Ez ugyan nálunk készült, de mai kép. :)

- 19 óra fürdetés
- vacsi - tápszer és cici

Előrébb hoztuk a fürdetést, eddig 8-kor volt, de akkor mindig aludtak még egy utolsót fürdetés előtt, ilyenkor úgy kellett felkeltenünk őket, ami ugyan nem okozott különösebb gondot, de most megpróbáljuk ezt bevezetni. Van lehetőség egy nagy délutáni alvásra (ma nem éltek a lehetőséggel), és akkor nem alszanak fürdetésig. Végülis eddig ez elég jól sikerült, egy alkalommal fordult csak elő, hogy nagyon fáradtak voltak és alig ettek, meg is volt az eredménye, aznap már 1.20-kor fel kellett kelnem Zsófihoz. De mondom ez nem jellemző, csak egyszer volt rá példa.

Biztosan hamarosan megint változni fog a rend, nem sokára jönni fog a foguk, de talán annyit nem, hogy teljesen felboruljon minden.

Lényeg a lényeg, hogy kell a rendszeresség mind nekik, mind nekünk, így be tudom osztani az időnket. Na, nem mintha sok mindent tudnék csinálni, mert amíg alszanak, akkor is velük vagyok, de az sem mindegy, hogy 21 óra után jutunk el Gáborral oda, hogy egymással, magunkkal foglalkozzunk, vagy már 8-kor. Így kicsit későnek tűnik a múlt héthez képest optimális kezdésű új kedvenccé vált sorozat, a Cupido, ami 21.20-kor van minden kedden, de azért tegnap is megnéztük. A kádból. Mint régen. :) Mert ezek a MI kényeztető pillanataink... :)

A változások hete

A héten sok minden történt, számunkra legalábbis, és mindez úgy, hogy nem igazán mozdultunk ki a 4 fal közül.

Az első, amit le kell írnom, az az, hogy már hétfő este csak nagy harcok árán tudtam Kincsőt (!!!) megszoptatni. :( Keddtől meg aztán végképp elutasította az addig kedvenc eledelét. Vettem elő a mélyhűtőből tejet, azt sem ette meg. Teljesen elszomorodtam, hogy lám, eddig tartott. Majd' öt és fél hónapig volt hajlandó szopizni. Szerencsére Zsófi továbbra is ciciből eszik, így nincs veszve a remény. Szükség van még rám. :) Ezek után úgy gondoltam, hogy akkor valóban itt az ideje a szilárd étel bevezetésének, úgyhogy szerdán elkezdtem nekik reszelt almát adni tízóraira. Az első két alkalommal ízlett nekik, szó nélkül megettek ketten egy fél almát, de pénteken már húzták az orrukat, szájukat. :) Íme két kép a szombati almaevésről:

Kincső

Zsófi

A következő, amit feltétlenül meg kell említenem, hogy a Zsófi folyamatosan beszélt! Azért a múlt idő, mert tegnap Kincső kezdett el dumcsizni, Zsozso pedig abbahagyta. De ma megint ő a beszédesebb. :) Erről nem tudtam videót feltölteni, valószínűleg túl nagy volt a fájl, így az marad a mi magángyűjteményünkben. :)

Folyt. köv.

Nem tudtam kihagyni

Az egyik blog-író társamtól "csentem" a szöveget. Muszáj volt. :)

Mielőtt Anya lettem,
soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Pisiltek rám.
Ettek le.
Teljes kontrollom volt az elmém felett és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem fogtam le egy ordító gyereket, hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka, hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik, mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya lettem,
nem ismertem az érzést, milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet etetni egy éhes babát.
Nem ismertem a kötődést anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem keltem fel az éjszaka közepén minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget, az örömöt, a szeretetet, a szívfájdalmat,
a csodálkozást vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni, mielőtt Anya lettem.

Hozzátenném: életem legjobb döntése volt, hogy anya lettem. Köszönöm Gábor! Nélküled nem jöhetett volna létre. Illetve létre jöhetett volna, de valószínűleg nem ilyen tökéletesen. :)