2010/02/20

Nem tudtam kihagyni

Az egyik blog-író társamtól "csentem" a szöveget. Muszáj volt. :)

Mielőtt Anya lettem,

soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Pisiltek rám.
Ettek le.
Teljes kontrollom volt az elmém felett és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem fogtam le egy ordító gyereket, hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka, hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik, mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya lettem,
nem ismertem az érzést, milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet etetni egy éhes babát.
Nem ismertem a kötődést anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem keltem fel az éjszaka közepén minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget, az örömöt, a szeretetet, a szívfájdalmat,
a csodálkozást vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni, mielőtt Anya lettem.

Hozzátenném: életem legjobb döntése volt, hogy anya lettem. Köszönöm Gábor! Nélküled nem jöhetett volna létre. Illetve létre jöhetett volna, de valószínűleg nem ilyen tökéletesen. :)

2 megjegyzés:

Mirkó írta...

Nagyon jól tetted, hogy nem hagytad ki! Köszönöm a köszöntést! B.Zsuzsa

Magdi írta...

Bizony, nagy csoda anyának lenni! Aki nem hiszi, próbálja csak ki! Megéri! Rengeteget kapunk ezzel: önfeledt mosolyokat, fenntartás nélküli szeretetet, és még sorolhatnám :)
Aztán mikor már azt hisszük, hogy mindent átéltünk, mindent tudunk, akkor jön a következő csoda: a nagymamaság!!! Hááát nem hittem, hogy ennyire jó lesz. Szerencsére aggódni még nem nagyon kellett, így szinte csak élvezkedek :D
Ölellek benneteket drágaságaim!