2010/03/02

Pótlás

Megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, mi is történt velünk, főleg a Csajokkal, mióta nem írtam.

Először is: forgolódnak!!! Egyelőre nem természetes nekik, meglepődnek, mikor átfordulnak a hátukról a hasukra, de ami a lényeg, hogy képesek rá. Nagyon ügyesek, a tárgyakat is úgy fogdossák, forgatják, ahogy pár nappal ezelőtt még nem. Szinte természetes, hogy a zenélő játékokat is üzembe tudják helyezni. Meg tudják húzni a bocit, és tudnak zongorázni is. :)

Ibi néni látogatása utáni napon eljöttek a szüleim hozzánk. Illetve Anyu itt aludt, csak Apu jött el. Persze készült kép is.



Aztán bevezettük, hogy 18 óra tájban lemegyünk a Gábor szüleihez, mert akkorra a Csajok már kissé nyűgösek. Kb. két órát bírnak fent lenni, ezért nehéz nekik még ez a 19 óráig nincs alvás dolog.


Csütörtökön Gáborom lebetegedett. :( Estére. Délután még elmentünk közösen sétálni egyet a Lányokkal, majd muszáj volt lefeküdnie 6 óra tájban. Szerencsémre itthon volt a Jutka, így segített nekem az esti műszakot levezetni. Háát, nem volt könnyű. Mármint a fürdetés része. Elszoktam tőle, és nagyon béna voltam!!!! Zsófi végigüvöltötte a ceremóniát, pedig nála még aránylag ügyes voltam, na de Kincsőnél! Szegénykém a végén már térdelt a kiskádban, annyira csúszott a kis teste, hogy majdnem kicsúszott a kezeim közül. Ezek után talán nem csoda, hogy mondtam Gáboromnak, hogy nem vagyok szívtelen, de akármilyen beteg is lesz ezután, akkor is meg KELL fürdetnie a Lányokat! :)

Másnap is lefeküdt, de nem hagytam aludni, nehogy megint nekem kelljen fürdetni. :) Na jó nem volt ennyire drasztikus a helyzet, de szegénykém még pénteken is vacakul volt. Ezért feláldoztuk magunkat és a Lányokkal társaságot szolgáltattunk neki az ÁGYUNKBAN... :)

Aztán most hétvégén mi mentünk ki Anyuékhoz. Ott is aludtunk. Megint nem volt túl kellemes az éjszakánk, de a felétől már jó volt, amikor megfordultunk. Hiába, nem mindegy, hogy hogyan fekszünk, ebből is látszik.

Kissé bágyadt Lányaink, akik már alig várták, hogy ágyba kerüljenek. Akkor még nem sejtettük, milyen szörnyű estében lesz részünk... :(

Sajnos nem úgy sikerült a lefektetés, ahogy itthon szokott. Valószínűleg az "idegen" hely tehette. Már a kád színe is számít nekik!!! Sajnos nagyon fáradtak voltak a Lányok, és emiatt nagyon, de nagyon kiborultak. Ebben az az egy volt jó - nekem-, hogy megtapasztaltam milyen is az, amikor az üvöltő, kiborult gyereket CSAK és KIZÁRÓLAG az édesanyja tud megnyugtatni. Csak ez akkor gáz, amikor két gyerek szeretne egyszerre anyai vigasztalást. :( Amikor azt hittem, sikerült megnyugtatni Kincsőt, akkor átvettem Zsófit. Erre Kincsőke újra rákezdte a nótáját. :( Zsófi megnyugodott, letettem aludni, átvettem újra Kincsőt. Nagy nehezen ritkultak a hüppögések, ezt bírom a legnehezebben elviselni. Végre őt is le tudtam tenni aludni. Ránéztem Zsocira, és mit látok!? Azt, hogy nagy szemekkel néz rám. Annyira édes volt! Csendben volt végig, de ébren, és nem hangoskodott,míg Kincsőt csitítottam. Ekkor benyúltam hozzá, megsimogattam, odaadtam neki az alvókendőjét, és ő elfordította a fejecskéjét és elaludt.

Kincső imádja Zsófi karját. Hol megnyammogni, hol hozzábújva elaludni. :)

Írtam már, hogy?
IMÁDOM A LÁNYAIMAT!!!
:)

6 megjegyzés:

Natimi írta...

Remélem eddig Gáborod rendbe jött és a fürdés is megy,mint a karikacsapás:)

A lányok egyszerűen gyönyörűek!:)

Vigyázzatok magatokra,sok puszi
Timi

Mónika írta...

Nálunk is elmúltak már a lányok egy évesek amikor elkezdtem a fürdetésüket(addig csak a háttérmunkát végezhettem)
Egy férfikéz, azért mégis csak biztosabban tudja tartani őket a vízben, mi pedig gyenge nők vagyunk!
:)
Kifogásnak (nyafogásnak) nálunk bevált!
:)
Olyan gyönyörűek a lányok, annyira édesek, kár hogy ilyen hamar elrepül az idő...

"Írtam már, hogy? IMÁDOM A LÁNYAIMAT!!! :)"

Ezt egy anya nem tudja elégszer mondani!

g.Vivien írta...

Timi, Gáborom meggyógyult már, köszönöm szépen! Fürdés azóta újra a nap fénypontja! :)

Móni, eleinte én fürdettem őket, de aztán fájt a derekam, így átadtam Gábornak a lehetőséget, aki azóta szinte kitiltott a fürdőből, mondván, ez az ő ideje a Lányokkal. :) Mára meg már nehezek is nekem, majd' 6 kilósak... :)

sedith írta...

Rég nem jártam itt! Egy ideig nem írtál...
Oylan gyönyörűek a csajok. És mennyire hasonlítanak! Én nem tudnám őket megkülönböztetni! Még jó, hoyg mindig más ruhában vannak!;)

Azért ne rettentsen el, ha "idegen" helyen másképp viselkednek. Mégiscsak jó, hogy néha máshol is legyetek, aludjatok, könynebben hozzászoknak így, mintha csak majd 3 évesen aludnának házon kívül. :)

Érdekes, azt tapasztaltam, hogy Magyarországon a fürdetés tényleg az apuka dolga. No, itt a férfiak nagyrésze meg sem fogná olyan picin a gyereket, pláne a csúszós vízben nem!:) A férjem mindig segített, de nálunk ő volt a "hátteres". Pl. a vizet mindig ő készítette elő, és amikor hosszú idő után nekem kellett, én is bizonytalan voltam, hoyg megfelelő-e a hője, kiloccsantottam, stb. :) Mostanra mviszont már jóól belejött a dolgokba, Krisztának pl. rendszeresen ő mossa a haját, neki nem sír (igaz, már nekem sem, de nem árulom el neki!;)) és már Borót is szívesen vállalja. :)

g.Vivien írta...

Szia Edith, az első időkben én fürdettem a Lányokat, de mondjuk nem azért, mert Gábor nem merte megfogni őket. Sőt! Ő hamarabb fogta a kezében a Csajokat, mint én! :( :)

Egyébként nem mondanám a sok példa ellenére sem azt, hogy ez a természetes. Apukám sem vett engem a kezébe fél éves koromig. Jó, mondjuk pólya nélkül, az igaz. És itt van egy példa a mai időkből, egy ismerősnek lassan egy éves a kisfia és ő nem hogy nem vette kézbe a babát az első félévben legalább, de minden más feladatot is "megtagadott". Nem azért, mert nem szerette, hanem mert ő ilyen. Én ki lennék purcanva, ha a Gábor is ehhez a csoporthoz tartozna, de hála az égnek, ő mindenből kiveszi a részét, kivéve a szoptatást... :))

sedith írta...

Most néztem vissza, hoyg lássam, válaszoltál-e valamit?
Az az érdekes, hogy az én férjem is a "későn érők" táborába tartozik: pl. míg Krisztának elkészítette a tápit és megetette már első perctől, csak kb. félévesen tette tisztába először. És már majdnem megszületett Boróka, mire a kakis pelust is először lecserélte. Ehhez képest mára már úgy teszi-veszi, rendezi, intézi őket, mintha én csinálnám. :)