Pontosítás

Kifelejtettem a múltkor, hogy a délelőtti levegőzés alatt szoktam olvasni, főzni, vagy ha ezekhez nincs kedvem, akkor blogot írni.

Ezen kívül változott egy picit a kaja is, mert a szopizást átettem délutánra. Ez kényelmesebb is, mert még az ágyban megszoptatom a Csajokat, és este vacsira csak tápszert kapnak.

Aztán eldicsekednék a találékonyságommal. :) Múltkor pár napig őszibarack befőttet kaptak a Lányok. Első nap kicsit bajban voltam, nem tudtam, hogyan pépesítsem, hogy a Csajoknak ehető állagú legyen. Hiába törtem, nem volt elég. Ekkor jött az ötlet, hogy a fokhagymanyomó lyukai elég picik, talán pont jó lesz. Nekem jónak tűnt, a Gyerekek viszont nem lelkesedtek a barackért. Lehet, hogy még mindig nem volt elég pépes. :(

Aztán a minap vettem édesburgonyát. Egy darabot. Aki ismeri (az árát), megérti, miért csak egyet vettem... :) Természetesen megkóstoltam ezt a "különleges" burgonyát. Nekem mind az ízéről, mind a színéről a sütőtök jut eszembe, úh. többet nem áldozok ilyen számunkra luxus cuccra. Ráadásul a fogadtatása is vegyes volt. Zsófinak nagyon ízlett. Ja, reszelt almával kevertem össze, úgy adtam nekik. Szóval Zsófi nagyon szerette, alig győztem elég gyorsan adni neki. Viszont Kincső felfedezte, hogy ha jön a kanál, mind a két karjával össze-vissza kapálózva meg tudja akadályozni, hogy a szájába jusson egy-egy falat. Ennek következtében éhes is maradt. Nem vacakolok. Aki nem eszik, éhes marad, eszik legközelebb. Nincsenek olyan rossz bőrben, hogy attól kelljen félnem, lefogynak. Illetve csak a Kincső.

És akkor megpróbálom a többit is bepótolni.