Egy hét eseményei

Tehát múlt héten a kezünkben tarthattuk Lányaink első útlevelét. Olyan furcsa, emlékszem, anno nekem nem volt külön útlevelem, hanem Apu útlevelébe lett belerakva a fotóm, s talán adatok is, arra nem emlékszem. Ma meg mind a két Csajszinak saját, különálló útlevele van, nincsenek hozzánk kötve. Ilyen szempontból legalábbis. :)

Kincső képe, mögötte a "vonalkódos" háttér én vagyok

Zsófi útlevele

Zsófink pénteken vagy szombaton, már nem tudom pontosan, de valamelyik nap gyönyörűen megfordult a hasáról a hátára, aminek nagyon örültünk. Mindezt olyan technikával érte el, hogy amikor hason volt, kitámasztott és ringatózott egész felső testével, majd egyszercsak sikerült neki megfordulnia. Aztán szombaton annyira nagy lendülettel tette mindezt, nem számolva a fejecskéjének súlyával, hogy jól bevágta a buksiját. :( Hűű, volt is sírás! Ezúttal jogosan járt a dajkálás. :) Sajnos ez annyira mély nyomot hagyott benne, hogy majd egy hétig, azaz tegnapig nem nagyon mert még hasra sem fordulni. :( Ma már újra forgolódik, de el kellett telnie jó pár napnak, míg megjött az önbizalma.

Viszont talált magának új hobbit, ha már a forgolódást mellőzte - rájött, hogy nagyon jó hangja van és imádja hallgatni, hallgattatni is. :) Tündérien dumál, sajátos technikával: nyelvét a félig nyitott szájában oldalra csapja, szemöldökét összehúzza, annyira koncentrál, és valami utánozhatatlan skálával mondja a magáét. Nagyon édes, alig lehet kibírni nevetés nélkül, mikor rákezdi a "nótáját". Ez nem kinevetés, félreértés ne essék! Imádom hallgatni. És ezzel kommunikálni is tud. Beszélek hozzá, és bíztatom a válaszra, vagy arra, hogy meséljen valamit, van, hogy valóban válaszol is. :)

Zsófink

Kincsőkém az elmúlt egy hétben szinte csak hason volt hajlandó ellenni. Hatalmas energiát fektet mindebbe, és ha elfárad, akkor már legtöbbször nem esik kétségbe és üvölt, hogy segítsen már neki valaki, hanem rájött, hogy tulajdonképpen ő le is tud feküdni addig a szőnyegre, amíg szusszan egyet. Továbbra is nagyon ügyesen kezeli a játékokat hason fekve. Már kétszer megharapta a kis száját úgy, hogy vérzett neki. Két egymást követő napon. Előtte valamelyik nap Gábor hitte azt, hogy eltörte fürdetéskor az egyik lábujját, nagyon megijedt, jobban mondva mind a ketten megijedtek, mert akkor a Kincső eléggé üvöltött. :) De aztán nem dagadt be nki, meg másnap néztük, hogy a másik lábán is olyan idétlenül áll a kisujj, úh. biztosan nincs eltörve. :) Kincsőkénk volt az is, aki még pár hete, amikor még kezdő hasonfekvő volt, legurult a játszószőnyegről és belefejelt a sima szőnyegbe. Természetesen őt is meg kellett akkor vigasztalni. :) Minden családban van egy gyerek, akit több baleset ér, mint a többit, eddig úgy néz ki, hogy nálunk Kincső ez a gyermek.

Továbbra is imádja a nyálát fröcskölni. Jobb kifejezés nem jutott erre eszembe. :) Ha mérges, ha nagyon jókedvű, akkor ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. Nem számít, hogy az egész arca tök nyálas, körülötte is minden, lényeg, hogy elvan.

Kincső - "véletlenül" itt is folyik a nyála :)

És ami mind a kettőjükre vonatkozik, hogy amikor föléjük hajolok, akkor már nem (csak) az a céljuk, hogy jól belekapaszkodjanak a hajamba, hanem nyúlnak felém és megfogják az arcomat. Annyira édesek. És azt is szeretem, hogy több embernek feltűnik, hogy RÁM, az Édesanyjukra másképpen, melegebben mosolyognak, mint másra a családból. Többek között ezért is érdemes Édesanyának lenni. :)

Kedden bevezetésre került a sárgarépa az étrendjükbe. Meg a körte. Az utóbbi természetesen a tízórait gazdagítja, míg az előbbi az ebédet. Nagyon szépen eszik, meg vagyok elégedve, sőt örülök nagyon, mert én nagyon rossz evő voltam, mikor már nem csak anyatejet ettem. Szerencsére még én is szoptatok naponta kétszer, így ez a reggelijük és az uzsonnájuk a Lányoknak. Nagyon jól bevált ez így.

Na, nem bírják tovább a Csajok, megyünk aludni. Aztán ha lesz időm, még elmesélem, hogy volt egy újabb látogatónk és hogy készünk a NAGY útra. :)