Egy hónap múlva megint szülinap

El sem hiszem, hogy eltelt 11 hónap a Lányok első szülinapja óta! Idén nem csinálunk nagy felhajtást, úgy döntöttünk végül. Én először szerettem volna, mert olyan jó volt tavaly is, hogy összeült a család, itt volt mindenki, aki számít, de idén nem lesz ilyen. Aki akarja, felköszöntheti a Csajokat, még tortát is kap :), de nem lesz kötelező megjelenés, kötelező ajándékok, stb.

Na, de ne siessünk az idő elébe. Még van egy hónap a születésnapjukig. Ma pedig még csak hónapfordulót ünneplünk. Azért már tudják mondani és mutatni (Mama megtanította Nekik), a kérdésre, hogy hány éves vagy, jön a válasz: kettó, kető. Előbbi Zsófitól, aki az ő betű helyett ó betűt mond. Kincső még lenyeli a szavak végét, de a 2-t jól ejti ki, és ő két mutatóujjával mutatja a kettőt, míg Zsófi egy kézzel (vagy mind a kettővel) a hüvelyk és a mutatóujj felmutatásával.

Igazából nem is tudom, mit írjak Róluk, hiszen a beszédjük valóban napról napra szépül, bővül a kiejtett szókincsük. Zsófi gyönyörűen mondja ki, hogy KincsÓ :), és azt, hogy Zsófi, míg Kincsőnk nem mondja, hogy Kincső, csak azt, hogy Kiki, de a Zsófi-t Ő is ki tudja mondani.

Két napja mértem meg Őket, és láss csodát :), ismét teljesen egyforma volt a súlyuk: 9,40 kg. Én nem értem, hogy lehet ez, de tényleg így volt.

Magasságot nem mértem, viszont ami elkeserít, hogy a lábuk nagyon gyorsan nő. Nincs ideje elkopni a cipőnek, szandálnak, mert máris kicsi. Nem olyan régen kezdték el hordani a 21-es szandált, most vettünk múlt héten Zsófinak cipőt, erre ma látom, hogy lelóg a lábujjuk a szandálról... Tehát, úgy néz ki, hogy 22-es a lábacskájuk.

Tegnapelőtt zengtem ódákat a Csajocskákról, akikkel azóta is szép az élet, bár Kincsőkém próbál elrettenteni és az idegeimet is próbára teszi, de valamiért nem tud felbosszantani. Tegnap délután és ma délelőtt is elég hisztis kedvében volt, remélem, délutánra kialussza... :) Mondjuk ezt az időjárást, ami van, nem csoda, hogy nem bírja normálisan elviselni. :) Tegnap szakadt az eső, ma újra ragyogó napsütés van. Érthetetlen és kiszámíthatatlan.

Tegnap elővettük a gyurmát. Nagyon sokáig játszottak vele, élvezték. Jó volt nézni, ahogy gyúrják, lapítják, vágják, és nem az volt a hecc, hogy ledobálják, Anya meg majd felveszi. Volt, hogy egy-egy játékdarab leesett, és visszakérték, de nem direkt dobták le. Szerencsére megenni sem akarták, bár eddig sem.

Nagyon csajok. Egyre inkább. Kaptak ruhákat, nem győzik azóta is a szoknyákat felvenni. Cha-cha-cha szoknya. :) Mindegyik. Próbálják rázni a hátsójukat, hogy jobban pörögjenek a szoknyák. Haláliak. :) Elmentünk sétálni, szoknyában, kalapban (!) és kistáskával. Mint a dámák, úgy vonultak. :D

Rájöttek, hogy nem is rossz a lekvár - kaláccsal sem. Még Sopronban (pár hete hallottuk, hogy tönkre ment a szálloda, ahol voltunk - nem csoda...) megkóstolták a Papa eperlekvárját, és nagyon ízlett Nekik, de azóta nem ették meg. Tegnap nem voltak hajlandóak megenni az ebédet - kelkáposztafőzeléket -, így más kaja nem lévén kaptak kalácsot és lekvárt. Megették. Sőt, repetáztak belőle. Profi módon, ahogy tőlünk láthatták, kezdték el kenni a lekvárt a kalácsra, először Kincső, majd Zsófi is.

Lett új kedvenc gyümölcsük. Nem a barack, naná, hogy nem, hanem az áfonya és a szeder. Talán nem kellene még kapniuk ezeket, csak jövőre, de amikor múltkor sütöttem sütit és ráraktam, megkóstolták, mert kérték, együtt vettük a zöldséges "néninél" (lehet vagy 20 éves a "néni"). Imádják. Ez van. Én meg örülök, hogy az almán kívül esznek más gyümölcsöt is.

Kakaóval ébrednek (szinte) és az az utolsó italuk is - illetve a víz, mert fogmosás után inkább isszák a vizet, mint öblítenek vele. :) Egyébként csak vizet isznak, bőven elég, hogy desszertnek csokit vagy más édességet kapnak (túró rudi, kakaós csiga, keksz). Volt olyan próbálkozásom, hogy gyümölcslevet igyanak reggel, de mivel utána ugyanúgy kérték a kakaót, így inkább lemondtam a gyümölcsléről. Kakilási problémák nincsenek továbbra sem. Úgy néz ki, hogy lassan belenőnek a négyes pelenkába. :) Épp itt az ideje. Ami aggasztott, hogy kiütésesek lettek a négyes Libero-tól, pedig születésüktől Libero-t hordanak. Viszont tegnap, hosszabb kihagyás után megint ez került a popsijukra, és (kop-kop-kop), még nem jött ki rajtuk semmi. Jó lenne, ha így maradna, mert nekünk ez vált be a leginkább. Bár, a nagyon forró nyári napokon (ami sajna nincs sűrűn idén nyáron) Pampers-t kapnak, mert az jóval vékonyabb.

Ruhaméret továbbra is a 80-as, egyesekből 86-os, de szerintem inkább a 80-as az, ami jó rájuk.

Ma délután felkerekedünk és megyünk Bánkra, bár nem terveztük, de Kincső annyit emlegeti, többek között ma is, hogy Bánk moto(r), hogy engedtünk a csábításnak és hátrahagyva a tennivalókat elmegyünk pihenni és egymás társaságát élvezni. :)

Ja, erreől jut eszembe, hogy még nem nagyon mondanak több szavas egybefüggő kifejezéseket, igazából ez az egyetlen, amit Kincső is mondott, hogy Bánk moto. Mert annyira optimális Bánkon a hely motorozásra, hogy egyszerűen mióta lejöttünk, szinte naponta elmondja. Ha megyünk valahova, akkor reménykedve mondja, hogy Bánk. :) Ma végre örülhet a lelke. :) Kincsőhöz még hadd fűzzem hozzá, hogy Apa tegnap (vagy tegnapelőtt) dicsekedett, hogy már tőle sem megy el, ha Zsófi is odamegy hozzá. Ez ugye eddig csak velem volt így, de már Apával is, aki tegnap szintén meg volt hatódva, hogy elsőszülött Kislánya mennyire odavan érte. :)

Drága édes egyetlen Kislányaim! Nagyon jó egészséget kívánok Nektek a jövőben is, ne legyetek ennél betegebbek, mint idén is voltatok, vagy akár az eddigi életetekben, legyetek mindig legalább ennyire jó gyermekeink, szerető testvérei egymásnak. Imádom, ahogy megpusziljátok egymást! Meghatódok egyből. :)

Nagyon szeretünk Benneteket!

Szép az élet a Lányokkal

Mostanában szinte kétnaponta eszembe jut, hogy napi beszámolókat kellene írnom. Nem hosszú monológokat, hanem csak pár mondatos napi összefoglalót, mert valahogy nagyon felgyorsult a Lányok fejlődése - beszéd terén és hiszti terén is, és ezeket jó lenne megörökíteni. Tudom, senki nem tart ettől vissza, mégis a nap végén örülök, ha végre áztathatom magam a kádban és utána aludhatok egy jót - kis szerencsével. Mert mostanában valamiért sose sikerült kialudnom magam. Szerencsére a Lányok általában nem hibásak ebben. :) De előfordul, hogy valamelyikük nem alszik jól. Szombat éjjel Zsófihoz kellett mennem fél 2-kor (még ébren forgolódtam), majd fél 7-kor már talpon voltak, így vasárnap reggel fél 10-kor újra aludtak - velem együtt (de a saját ágyukban, természetesen), egészen 13 óráig. :)

Tegnap délután a Kincső nem volt hajlandó aludni. Meg is volt a böjtje... DE, ahogy említettem volt, ezek nem napi problémák, sőt!

Mostanában kivételesen jó a Lányokkal. Lehet, hogy azért, mert ahogy nőnek, egyre jobban, értelmesebben lehet Velük beszélni, lehet, hogy azért, mert minden játékban benne vannak, lehet, hogy azért, mert szót fogadnak, és elfogadják a nemleges választ is, és lehet, hogy azért, mert ha úgy alakul, akkor nem cibálnak szét, mert ebédet kell főznöm (azért igyekszem a reggeli ébredésük előtt legalább elkezdeni a főzést). Szóval jó Velük. Nagyon. Imádom minden percét az együtt töltött időnek. Valószínűleg ez is motivál abban, hogy reggelente, bármennyire nehéz is, de felkelek és elkezdem az ebéd főzését, hogy annál több időt tölthessek Velük - és igyekszem gyors ebédeket főzni.

Tegnap és ma délelőtt is a játszótéren töltöttük el az időt. Végre jó idő van, már úgyis kezdtem kifogyni az ötletekből, mit lehetne bent csinálni ezeken a ronda, esős, borús "szép" nyári napokon. Talán megkegyelmez a nyár nekünk és végre élvezhetjük a napsugarat, a meleget, és még talán a medencéjüket is elővehetjük még idén nyáron. :)

Jó érzés elmenni a Lányokkal bárhova, mert tudnak viselkedni. Imádom Bennük többek között ezt is. :) Tudják, mi a rend, ha villamossal megyünk, tudják, hogy a játszótéren minden játék közös, akárki hozta is magával. Lemondanak a kisautóról és odaadják a kislánynak, ha elpityeredik, és keresnek más játékot - a kislány szülei meg szabadkoznak, de addigra Nekik már van új játékuk, nem élik meg traumaként. Nem balhéznak, ha valaki undok Velük a játszótéren, ha kikapják a kezükből a játékot, max. egy picit elszontyolodnak, hogy ez mi volt, mert nincsenek hozzászokva, de ennyi - se civakodás, se sírás, semmi. A közértben, nagyobb bevásárló üzletekben is nagyon jól tudják, mi a rend. A szomszédos közértben nincs kocsi, csak kosár, mellettem maradnak, megfogdossák a palackos italokat, leveszik "ezt is" kiáltással a szörp (?) porokat, majd visszarakják a nemleges válaszomra, és megyünk fizetni. Ha kevesen vannak, segítenek bepakolni a szatyorba, a zöldségesnél még fizethetnek is, ha nem tartunk fel senkit. Ezek mind nagy slágerek számukra.

A nagyobb helyeken, mint az Auchan vagy a Lild, segítenek a futószalagra helyezni a vásároltakat. Tudják, hogy NEM bonthatják ki az üdítőt, kekszet, chipset (Anya nagy ritkán ilyet is engedélyez, még ha tiltólistán is van), amíg ki nem fizettük a "néninek", vagy a "bácsinak". Nagyon illedelmesen köszönnek, amikor jövünk el, integetnek és a legtöbb esetben még puszit is dobnak, amitől aztán olvad a nép rendesen. :) Egyszer-egyszer mondják hozzá, hogy pápá.

Legújabb szokásuk, ami, ha együtt vagyunk családostól nem annyira gáz, mint amikor egyedül vagyok velük, mert hogy (főleg a Kincsőre jellemző), elkiáltja magát, hogy bácsi, de olyan igazi, hangos, erőszakos hangon, amitől persze egyből odafordul legalább három "bácsi" (jó esetben valóban bácsi az illető, de tegnap a Lidl-ben 2 max. 35 éves srácnak kiáltott így oda elsőszülöttünk...), és elolvad Lányunk mosolyától, amit rávirít. :)

Sorolhatnám minden egyes pillanatot, amit eltöltünk együtt, mert mindegyik jóóóó. Már nem várom azt, hogy végre lefeküdjenek, mert nem fárasztóak, hanem valóban egyre inkább partnerek. Említettem a hisztit is, pedig mostanában egyre kevesebb van belőlük, és igazából nem is volt sok előtte sem. Minden viszonyítás kérdése, ráadásul a múltat megszépíti a jelen. :) Kincső az, aki hajlamosabb a hisztire, de egy kis erőfeszítéssel el lehet terelni a figyelmét, és akkor szent a béke újra. Békéről jut eszembe a béka, amit a Hugomtól csent el, végülis. Nem így, de ő úgy döntött, hogy a béka hozzá tartozik és elhoztuk Fótról, vittük Bánkra, hazahoztuk békát, és ma már szerintem el sem tudja képzelni az alvást béka nélkül. :) Ez egy 54 centis kis plüssállat, amire Zsófinknak is nagyon fájt a foga, így a Vaterán vettem nagyon kedvező áron Zsófinknak egy 50 centis hódot (ugyanaz a finom plüss, ugyanattól a márkától van). Persze a pozitív fogadtatáshoz kellett Zsófink is, de szerencsére szerelem volt első látásra, így már Zsófinak is van kedvenc alvótársa, én pedig visszakaptam a kispárnámat. :)

Szeretem a Lányokban, hogy elfogadják, ha haza kell jönnünk a játszótérről, és nem kezdenek el nyavalyogni, hogy mééég, meg, hogy nem, meg amit Kincső mond mostanában: nem akar. :) Kincső egyébként bámulatos tempóban fejlődik beszédileg, persze Zsófi is, és igazából nem is tudnám már lejegyezni minden szavukat. Várom, hogy jöjjenek az Unokatesók, akiktől tuti fognak egy kis németet is elsajátítani. Talán én is nekiállok németezni Velük, hogy Ők is meglephessék a Fiúkat néhány szóval. :)

Ahogy a címben is írtam, szép az élet a Lányokkal, egyre szebb. Imádom Őket, a természetüket, amire csak büszke lehetek, imádom, hogy Ők a Lányaim, nagyon boldoggá tesznek nap mint nap, még ha ez nyálasan is hangzik, akkor is így van. :)

Az esti ceremónia része egy ideje, hogy vagy zenét hallgatnak kakaó ivás közben, után, vagy a Madagaszkár filmből egy részletet. Imádják zebit (zebrát).

Szülinap, névnap, névnap és még egy névnap ünneplése Bánkon

Július 16-án ünnepeltünk sok mindent: Apu névnapját (júni27.), Csilla szülinapját (júni 28.), Anyu névnapja (júli 22.) és Kincső névnapja (júli 24.). Háát, igen, elég kellemetlen, hogy az én nagyon ünneplős családom miatt nem sikerült korábban felköszönteni a Hugocskámat, de ez van, végülis összejött, bár elgondolkoztunk, hogy érdemes e egyáltalán még ünnepelnünk, hiszen mostanában elég nyögve-nyelősen ül össze a család...

Végül Bánkon került sor az ünneplésre, ahová nagy örömünkre eljött a Lányok dédije is! :) Csilláék már aránylag korán megérkeztek, Anyuék kicsit később. Zoli nagyon jó fej volt, előre megcsinált mindent, amit tudott a pörkölthöz, és az érkezésük után szinte egyből nekiállt tüzet rakni, gyújtani, bográcsot állítani és főzni, így el is készült az ebéd délre. Nem volt szükség a hamburgerre, amit külön ezért akartunk csinálni. Megettük végül este, meg másnap, meg harmadnap is jutott belőle. :)

 Csilla vigyorgó Kincsővel és komoly Zsófiával

Mama és Kincső

 Zoli és Kincső

Dédi és Zsófia

Szerencsénkre jó idő volt (ami idén nyáron sajnos nem természetes). Az ajándékozást még ebéd előtt megejtettük, mert tudtam, hogy ebéd után a Csajszikákat egyből le kelle tenni aludni, és ki tudja mikor ébrednek fel, így jobb még jókedvükben túllenni rajta.

Csillát, szemmel láthatóan sikerült meglepnünk - egy egynapos főzőtanfolyammal, kimondottan diétás és testre szabott fogyókúra tanácsadásos esttel.

Tortája dobos torta volt - kicsit félrecsúszott, mert ezt mindenki szereti.

Talán lassan szét lehet kürtölni, mert kaptam rá engedélyt, hogy Csilla legszebb születésnapi ajándéka a pozitív terhes teszt volt, amit pont a születésnapján csinált meg, így mi is megtudhattuk aznap, hiszen meglátogattuk Őt, vittünk Neki egy kis gyors tortát, meg a blog kinyomtatott változatát, mert Ő sz.gépen nem olvassa különböző okokból kifolyólag.

Estére csak 6-an maradtunk + a Pocaklakó :) Csilláék fent töltötték az éjszakát és csak másnap késő délután mentek el, aminek nagyon örültünk, mert számomra nagyon kevés időt töltünk együtt a Hugocskámmal.

Boldog névnapot, Kincső!

Tegnap volt Kincsőkénk nevenapja. Ahogy a neve is sugallja, Ő egy KINCS, a mi kincsünk. Nagyon szeretjük. Nagyon szeretetre méltó is. Ő nem úgy feltűnő, mint a Hugicája, hanem Ő olyan kis szolidan feltűnő jelenség. A bájos, visszafogott mosolyával egyből levesz a lábáról mindenkit, és ilyenkor azt is elfelejtem, hogy éppen valamiért haragudtam rá. :) Egy igazi imádatos huncut-manó. :)

Ha nem kap valamit meg, amit szeretne, egyből jön a hiszti, amit nagyon magas fokon művel... Tapasztalatból mondom. Viszont, ha nem talál meghallgatásra, akkor általában (nem mindig) hamar abba is hagyja. :D Viszont, ha sikerül elérnie a célját, akkor egyből édes mosolyra húzódik a szájacskája.

Édesen koncentrál, ha játszik valamivel. Imádom elnézegetni, ugyanakkor néha magányos farkasnak tűnik. Simán, szó nélkül hagyja, hogy a Zsófi kitúrja bárki öléből. Csak az enyémből nem. Ott nem zavarja, ha ott a Zsófi, ugyanúgy elvan továbbra is velem. :)

Drága Kislányunk, Kincső! 

Isten éltessen névnapod alkalmából nagyon jó egészségben, sok boldogságban, örömben, vidámságban, nevetésben! Nagyon, nagyon szeretünk Téged, amire szó sincs. A Te Családod!

Dolgos szombat és lazítós vasárnap

Jééé, én azt hittem, írtam már arról, hogy még 9-én mennyire másképpen alakult a napunk a tervezettnél! De nem.

Röviden összefoglalva úgy volt, hogy Gáborral elmegyünk vért adni a Vidámparkba és utána egy nagyot játszani, ha már ezt a vérünkért cserébe kedvezményesen megtehetjük. Több alternatíva utána végül a Csilláék jöttek el hozzánk, Zolikával együtt, a Csajszikáinkra vigyázni. Csakhogy közben kiderült, hogy mi is az oka annak a zúgásnak, amit a Jutkáék hallanak lent vagy két hete... Mindig azt hitték, hogy mi folyattuk ki a vizet a kádból, vagy én mosogattam túl hevesen és áztatom éppen őket. De most kiderült, hogy NEM! Hanem csőtörésük van. :( Gábor természetesen lement segíteni megtalálni a törés helyét, amit szinte egyből meg is találtak, szerencsére. Elmentek Árpival hozzávalóért, és meg is csinálták - nem kellett hozzá sok idő, mégis kellett hozzá a Jutka, aki nem hagyta annyiban a dolgot. Nem kevés víz folyt el hiába, de legalább megvan a ludas, ki van javítva. Ugyan a kádjuk az használhatatlan állapotban van, de ennek is a jó oldalát nézik, hogy úgyis jobban szeretnek már zuhanyozni, úh legalább ki lesz cserélve. :)

Csilláék megérkeztek, de közben kiderült, hogy nem megyünk sehova. Nagyon csalódott voltam.

Mi felmentünk pancsolni, Zoli beteg volt, így ő bent maradt pihenni a házban. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, aranyosak voltak, nagyon. :) Zolika is élvezte a medencét, jó választás volt idejönniük. Alighogy le lettek a Lányok fektetve, Gábor elment a Tibivel a Metro-ba napellenzőt venni a teraszunk fölé - a régi elszakadt. Közben a Csilláék is hazamentek, én pedig elolvastam ez email-jeimet, amiben láttam, hogy mehetünk a pár napja vásárolt mosogatógépünkért. Na, hallottam is, hogy megjöttek a Gáborék, lesiettem hozzájuk, és mondtam, hogy ne is álljanak be az autóval, mert lesz egy útuk Érdre is a gépért. El is mentek, hazahozták, beüzemelték, ment egy próbamenetet, hátha mégsem működik (mégiscsak használtan vettük, idegenektől), és akkor még vissza lehet vinni, de nem volt gond vele, szerencsére.

Este, altatás után visszajött Tibi, és felszerelték Árpi segítségével a rolót is. Már lámpával kellett világítaniuk, de azért csak befejezték. :)

Ezt a dolgos szombatot követte a lazítós vasárnap, ami kijárt mindenkinek. Végre Apa is velünk volt egész nap, Papa kitalálta, hogy süssünk húst, meghívtuk Tibit is, aki ugye előző nap sokat segített, de még ha nem is segít ennyit, akkor is meghívjuk, szerintem. :)

Vasárnap is ragyogó időnk volt, azóta is, kezdem megszokni, hogy végre nyár van… :) Pancsoltunk nagyokat a Lányok medencéjében, fent, amit nagyon élveztünk mindannyian. Megkockáztatom, hogy Zsófi élvezte a legjobban, a legtovább. Nagyon jó kis szórakozásnak találta, hogy Apát locsolja, Apa pedig sikongat, mint aki megijedt, vagy mint akinek hideg a víz. J Egy idő után Kincsőnk is csatlakozott a mókához, locsolta az Apját, majd elkezdték egymást locsolni, fröcskölni, saját magukat (fejüket) lelocsolni. Közben hatalmasakat kacagtak. Öröm volt hallgatni. Nagyon édesek voltak! :)

Ilyen vidáman, jókedvűen ért véget a hétvége, ami nem is kezdődött olyan jól, mint ahogy terveztük. :) 

Képek később, mert most Bánkon vagyok, Apa nélkül, Anyuékkal, Csajokkal, és a mobilinternet itt nem annyira jó, mint azt szeretném, de amire kell, arra működik, más nem számít. :) Szóval, képek később.

Első közös fürdés

Tegnap úgy alakult, hogy mind a négyen a kádban kötöttünk ki. :) Kezdték a Csajok. Addig én lezuhanyoztam, mert már nagyon nem bírtam ki. Mikor végeztem a tusolással, mutatja a Kincső, hogy menjek be a kádba. Mondom jó. Ilyet még úgysem kért(ek), sőt, eddig, amikor fürdési problémák voltak és próbáltunk mindenfélét bevetni a félelem elűzése érdekében, akkor heves ellenreakció volt a válaszuk a közös fürdésre. Tegnap pedig Kincső invitált hozzájuk. Be is mentem. :) Aranyosak voltak, egyből elkezdtek "hajat mosni" nekem. Hadd tudjam meg, mit kell Nekik is átélniük... :) Aztán pár perc múlva Gábornak is jönnie kellett. Kicsit szűkös volt a hely, de ez egyikőnket sem zavarta. Apának is megmosták a haját, nekem még babasampont is tettünk rá, lemostuk, szóval komplett kezelésben volt részem. :) Aztán egy idő után kijöttünk a kádból, majd a Csajok is. Tök jó volt, azt kell mondanom. :) Fotó nem készült, de ha készült volna, akkor sem tenném közszemlére kis családunkat meztelen valójában. :D

Veszélyes baleset

Ki mással történt volna, ha nem a mi édes kis Zsófiánkkal!? A teraszon is van egy kis medencéjük, a tavalyi, bébi medence, amit a trehány szülők, főleg a trehány anyuka nem ürített ki. Édesen locsolgatatta Zsófink a paprika palántákat, a medencés vízzel, de ugye nem csak a növényekre jutott belőle, hanem a földre, azaz a KŐre is bőven. Pont megdicsértem, hogy milyen aranyos, hogy ad inni a növényeknek, amikor a következő körnél akkorát, de akkorát esett, hogy arra szót sem találok. Naná, hogy hanyatt! Azt hittem, mehetünk egyből a balesetire összevarratni a fejét, de szerencsére megúszta egy nagy, ronda dudorral. Ami nagyon fáj neki, érthető is. Így a pelenkázás sem egy leányálom számára. Ki is kell találnom, hogyan pelusozzam át, mert nem tudja a fejét letenni. Most alszanak. Ő megkapta az én puha kispárnámat, amin ugyan szintén csak oldalra fordított fejjel tud feküdni, de legalább így nem fáj Neki.

Szegénykém, annyira sajnálom. Kincső is olyan édes volt, Ő is sírt a Zsófival együtt, jött és simogatta. És szinte hamarabb mesélte el az Apjának a balesetet, mint a Zsozso. Mondta, hogy Zsozso bumm, és fogta a fejét hátul. :)

Azért örülök, hogy ennyivel megúsztuk, végződhetett volna sokkal rosszabbul is az esése. Minden esetre figyelni fogom a viselkedését, nem lett e agyrázkódása. De csak nem, kemény kis Csajszi Ő. :)

A mi kis mindig balesetes vízi manónk. :)