Forgolódások

Azt már írtam, hogy Zsófi pénteken fordult meg úgy igazán először. Ezt végülis aznap délután csak párszor ismételte meg. Kincső is jó pár napja "gyanús" volt, mert ő meg folyton az oldalára fordult és ebben a testhelyzetben egy jó darabig elidőzött, mert játék is volt mindig a kezében.

Szombaton egész nap produkálta magát Zsófink, akit ahogy letettünk a hátára, máris fordult egyet, és a hasán volt. Még levideózni sem volt időnk, olyan villámgyorsan csinálja a Kisasszony. Kincső aznap szintén beérte az oldalra billenéssel.

Zsófi vasárnap reggel fél 7-ig aludt. :) Sokat dolgozott előző nap, nem csoda, hogy elfáradt. :)

Vasárnap jött a másik csodánk. Kincső is átfordult a hátáról a hasára. :) Mondtam is neki, hogy jól van, másnap egyik lányunk sem marad ki a dicsekvésből a konduktornál. Kicsi Kincső is egész nap forgolódott. Sőt, ő mindezt úgy műveli, hogy a kezében van egy játék. Ha mégsincs, akkor szerez magának egyet. Ha így megy tovább, hamarabb fog kúszni, mint Zsozso.

Azt azért hozzátenném, hogy Kicsi Kincső mindössze 10 dekával könnyebb Hugocskájánál és 1 cm-el kisebb. Tehát nem igazán illeti meg a "kicsi" jelző. :)

Így két napos különbséggel mind a két Lányunk elkezdett forgolódni. Érdekes módon mind a kettőnek a balra fordulás megy. A másik oldallal Zsófi próbálkozik, de egyelőre sikertelenül, ami nagyon feldühíti. Kincsőt nem érdekli a másik oldal, ő elégedett azzal, amit tud. :)


Zsófi és Kincső átfordulásai :)

Életem három boldogsága, szerelme, értelme.

Hétvége

Zoli a leendő szülinapi tortáját válassza éppen ki - Zsófi segítségével.

Szombaton kettős ünnepet ültünk. Mind a kettő egy személyhez tartozik: Zolihoz, Csilla Zolijához. Merthogy egy napon van a névnapja és a születésnapja is. Mint a múltkor, ezúttal is nagyon jól sikerült az ottlétünk. És a kaja!!! Háát, arról megint csak ódákat tudok zengeni. TÍZ féle étel volt!!! És ezúttal nem 4 órakor volt ebéd, hanem, ahogy nálunk szokás: délben. Bizony. Igaz, ehhez az kellett, hogy előző nap potom 4 órán keresztül előkészítsék a hozzávalókat, de szerintem megérte. Nagyon, de nagyon finom volt az ebéd, amire az általam készített torta tette fel a koronát - nem azért, mert az volt a legfinomabb, hanem mert a finom ebéd finom tortával lett befejezve. :) Zoli még előtte pár nappal, mikor eljöttek hozzánk, Zsófival együtt kiválasztott két tortát, ami közül a könnyebbet sütöttem meg neki. Esterházy-t. Ugyan hangzásra a sima puncstorta tűnik könnyebbnek, de mikor elolvastam a receptet egyből rákérdeztem, melyik volt a másik, mert az lesz! Így megsütöttem életem első Esterházy tortáját. Szerencsére jól is sikerült, ezért elhatároztam, hogy ki fogom próbálni az összes tortát, ami a könyvben szerepel - szerencsére a puncstorta a végén van... :)

Tudom, a szélét szépen körbe kellett volna vágni, de akkor egy csomó tészta kárba veszett volna...

És a már felvágott torta.

Hadd soroljam fel, mi mindent ettünk, amíg emlékszem rá: előételként elénk tett reszelt sajttal megtöltött gombákat, amik sütőben lettek megsütve. Nekem ebből hiányzott valami fűszer, de lehet, hogy csak azért, mert én annyira nem lelkesedek a gombáért. Aztán jött a sok-sok finomság: köretek - krumplipüré, kakukkfüves sültkrumpli, vajon párolt brokkoli, kelbimbó, sárgarépa, grillezett cukkini. És a húsfélék: sajtos bundában csirkemell, sült csirkecomb, és különböző fűszerezésű csirkeszárnyak. Le kellett volna fotóznom a rogyásig rakott asztalt, de az ebéd végén jutott eszembe. :(

Majd kidurrantunk, mire végigkóstoltuk mindet. Nagyon finom volt, nagyon jólesett. Nekem sose jön össze a zöldségek párolása, valahogy nem marad meg bennük az íze. Meg is kértem a Zolit, hogy legyen a séf s szülinapomon. :) Persze csak vicceltem, de feladta a leckét. Érdekes, hogy mindenki megtalálja a párját. Hugom utál főzni, én viszont el sem tudnám képzelni, hogy a Gábor főzzön napi szinten nálunk. Mert van, amit ő csinál. Pl. pénteken ő sütötte ki a hamburgerhez a húst, meg ha grillezünk, azt is ő vezényli le. Max. a pácolásba segítek be.

Vasárnapra kirándulást terveztünk, de megijesztett minket a borús, előbb esős, majd havas idő, így itthon maradtunk. Én előkészítettem a másnapi ebédre valót, mert hivatalosak voltunk reggel 8-ra a konduktorhoz, majd 9-re útleveleshez. Ebédre pizzát csináltam, nagyon fincsi volt, maradt hétfőre is, így a marhapörkölt nokedlivel keddre vár minket. :)

Szóval nagyon kellemes volt a hétvégénk. :)

Eltelt az első félév...

Édes, drága Leánykáim! Eljött ez az idő is, már nem "csak" hónapokban tudjuk meghatározni a "korotokat", hanem években! Hihetetlen mennyire gyorsan eltelt ez a 6 hónap. Ma kicsit figyelmesebben néztelek Benneteket, és rájöttem, hogy nekem már most olyan nagylányok vagytok.

Zsófikám, Te ma többször is megfordultál. Hátadról a hasadra. Volt, amikor nem jött össze elsőre, és akkor az oldaladon maradtál és olyan dühös lehettél, vagy annyira erőlködhettél, hogy meglehetősen vörös volt a fejecskéd. :) Nem is bírtam nézni a "szenvedésedet", úh. segítettem Neked fordulni egy negyedet, ami éppen elég volt. Egyébként mindezt nem nekem vagy Apának mutattad be, hanem a két Nagymamádnak. Bizony. Én éppen képeslapokat szerkesztettem két közelgő szülinapos unokabátyáidnak... Apa pedig munkát felmérni volt. Ti meg még a mi ágyikónkban heverésztetek és szórakoztattátok a Nagymamákat.

Ha már Zsófiról volt szó... :)

Kincső a legújabb szokásával, nyelv kidug és utánozzuk az autó berregését, vagy mihez is tudnám hasonlítani. Lényeg, hogy minden csupa nyál legyen körülötte, és ez alól a saját arcocskája sem kivétel.

Egyébként Kincsőkém, Te nagyon rafinált vagy. Az imént leírt új szokásodat szerettük volna videón megörökíteni, de ekkor persze Te nem csináltál semmit. :)

Kincső és az Ő nyelve... :)

Ma ismét megtapasztaltam, hogy amikor felveszlek Titeket, akkor már nem csak úgy vagytok a karomban, hanem megfogtok. Annyira jóóó érzés!!! :)

Szeretném leírni a születésetek történetét, azzal még adós vagyok, ha jól tudom, de most megyek aludni, mert késő van.

Drága Lánykáim, Isten éltessen Benneteket nagyon jó egészségben nagyon sokáig! :) Tudom, tudjátok: NAGYON, DE NAGYON SZERETLEK BENNETEKET!!! :)

Személyi igazolvány

Teljesen kiakaszt ez a(z) (magyar???) ügyintézési rendszer!!!

Pár hét múlva megyünk a Tücsiékhez, Gabriel konfirmálására. Én már lelkesen írom a listát, nehogy itthon maradjon valami. Úgyis itthon fog.

Erre pár napja eszébe jutott Gáboromnak, hogy nem kéne a Lányoknak valami igazolvány féle, hogy ha valahol igazoltatni próbálnának minket, akkor lássák, nem loptuk őket. Mert ilyenkor hiába a német tudásom, ha nincs igazolvány, akkor nem érek vele semmit. Mindez persze lefekvéskor jutott eszébe. Nem tudom, nálunk valahogy a dolgok ebben a napszakban jutnak az eszünkbe. Talán mert ilyenkor tudunk kikapcsolni. Nem tudom. Lényeg, hogy gyorsan felkeltem és bizony be kellett látnom, hogy valóban nem lesz elég sem a szül.a.ki., sem a lakcímkártya, sem a TB kártya. Szóval semmilyen olyan okmány, ami a rendelkezésünkre áll. :( hoppá, hoppá. Másnap gyorsan felhívtam az okmányirodát és tudakolóztam, mi merre hány méter. A hölgy nagyon kedves volt és szolgálatkész. Mondta, semmi nem kell hozzá a személyi készítéséhez, csak a szül.a.ki.! Hallelujja!

Elkezdem keresni azt a bizonyos rózsaszínes papírt. Sehol sincs. Felhívom Anyut, a mi házi könyvelőnket és ügyintézőnket :), hogy tud e róla valamit. Persze, elküldte a TB-be a GYED-em (jól írtam, Anyu???) miatt. Na, ez csodás. És onnan mikor küldik vissza!? Nem tudni. Még jobb. Újra felhívom az információs nőt, hogy ilyenkor mi van, mert van másolat. Az nem jó. Szuper. :( Egyébként két hét a személyi lefutási ideje, de kérhetünk (jó pénzért) útlevelet is, azt akár 5 nap alatt kézhez kaphatjuk... Köszi. Azt nem részletezem, mindez hány hívás volt összesen, ki mindenkit kellett felhívni, visszahívni, stb...

De az én áldott jó Anyukám olyan jól utánajárt a Csajocskák születési anyakönyvi kivonatának, hogy a Hugomék tegnap el is hozták nekünk. Én voltam a hü..e, hogy nem hívtam fel azonnal az okmányirodát, belátom, nem kellett volna mára halasztani. Mert ugyan ma reggel 8-kor az volt az első, hogy tárcsáztam őket, DE tök hiábavalóan! Ma sem egy hívással tudtam elintézni a lényegében nagy semmit, de ez csak ráadás. Először is próbáltam mára kérni időpontot, hátha... Persze ilyenkor már nem tudnak adni, csak másnapra. Mondom jó, megbeszélem Gáborral, mikor tud egy kis időt csenni erre, mert pénteken csak délig vannak. Na, nagy nehezen találtunk két időpontot, ami neki is és a Lányok alvási szempontjából is megfelelő. Újra hívom a nőt, hogy hát akkor holnapra erre vagy arra az időpontra kérnék egy előjegyzést. Erre közli, hogy holnapra már nem tud adni időpontot! Azt hittem, rosszul hallok!!! És ezt miért nem tudta az első telefonbeszélgetés alkalmával elmondani!?!?!?

Tehát ott vagyunk, ahol majdnem az elején, csak már van szül.a.ki.-nk. Még nem tudom, mikor tudunk elmenni, bevállalva a lehetséges sorkivárást. :( De nagyon necces, mert 21-én utaznánk... Remélem, sikerülni fog még időben elintézni. Igazából nagyon nincs jogom dühöngeni, hiszen ha rajtam múlik, én simán kiviszem a Csajokat az országból minden papírjuk nélkül. Mert, bevallom, én még a meglévő papírjukat sem vittem volna... :)

Pótlás

Megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, mi is történt velünk, főleg a Csajokkal, mióta nem írtam.

Először is: forgolódnak!!! Egyelőre nem természetes nekik, meglepődnek, mikor átfordulnak a hátukról a hasukra, de ami a lényeg, hogy képesek rá. Nagyon ügyesek, a tárgyakat is úgy fogdossák, forgatják, ahogy pár nappal ezelőtt még nem. Szinte természetes, hogy a zenélő játékokat is üzembe tudják helyezni. Meg tudják húzni a bocit, és tudnak zongorázni is. :)

Ibi néni látogatása utáni napon eljöttek a szüleim hozzánk. Illetve Anyu itt aludt, csak Apu jött el. Persze készült kép is.



Aztán bevezettük, hogy 18 óra tájban lemegyünk a Gábor szüleihez, mert akkorra a Csajok már kissé nyűgösek. Kb. két órát bírnak fent lenni, ezért nehéz nekik még ez a 19 óráig nincs alvás dolog.


Csütörtökön Gáborom lebetegedett. :( Estére. Délután még elmentünk közösen sétálni egyet a Lányokkal, majd muszáj volt lefeküdnie 6 óra tájban. Szerencsémre itthon volt a Jutka, így segített nekem az esti műszakot levezetni. Háát, nem volt könnyű. Mármint a fürdetés része. Elszoktam tőle, és nagyon béna voltam!!!! Zsófi végigüvöltötte a ceremóniát, pedig nála még aránylag ügyes voltam, na de Kincsőnél! Szegénykém a végén már térdelt a kiskádban, annyira csúszott a kis teste, hogy majdnem kicsúszott a kezeim közül. Ezek után talán nem csoda, hogy mondtam Gáboromnak, hogy nem vagyok szívtelen, de akármilyen beteg is lesz ezután, akkor is meg KELL fürdetnie a Lányokat! :)

Másnap is lefeküdt, de nem hagytam aludni, nehogy megint nekem kelljen fürdetni. :) Na jó nem volt ennyire drasztikus a helyzet, de szegénykém még pénteken is vacakul volt. Ezért feláldoztuk magunkat és a Lányokkal társaságot szolgáltattunk neki az ÁGYUNKBAN... :)

Aztán most hétvégén mi mentünk ki Anyuékhoz. Ott is aludtunk. Megint nem volt túl kellemes az éjszakánk, de a felétől már jó volt, amikor megfordultunk. Hiába, nem mindegy, hogy hogyan fekszünk, ebből is látszik.

Kissé bágyadt Lányaink, akik már alig várták, hogy ágyba kerüljenek. Akkor még nem sejtettük, milyen szörnyű estében lesz részünk... :(

Sajnos nem úgy sikerült a lefektetés, ahogy itthon szokott. Valószínűleg az "idegen" hely tehette. Már a kád színe is számít nekik!!! Sajnos nagyon fáradtak voltak a Lányok, és emiatt nagyon, de nagyon kiborultak. Ebben az az egy volt jó - nekem-, hogy megtapasztaltam milyen is az, amikor az üvöltő, kiborult gyereket CSAK és KIZÁRÓLAG az édesanyja tud megnyugtatni. Csak ez akkor gáz, amikor két gyerek szeretne egyszerre anyai vigasztalást. :( Amikor azt hittem, sikerült megnyugtatni Kincsőt, akkor átvettem Zsófit. Erre Kincsőke újra rákezdte a nótáját. :( Zsófi megnyugodott, letettem aludni, átvettem újra Kincsőt. Nagy nehezen ritkultak a hüppögések, ezt bírom a legnehezebben elviselni. Végre őt is le tudtam tenni aludni. Ránéztem Zsocira, és mit látok!? Azt, hogy nagy szemekkel néz rám. Annyira édes volt! Csendben volt végig, de ébren, és nem hangoskodott,míg Kincsőt csitítottam. Ekkor benyúltam hozzá, megsimogattam, odaadtam neki az alvókendőjét, és ő elfordította a fejecskéjét és elaludt.

Kincső imádja Zsófi karját. Hol megnyammogni, hol hozzábújva elaludni. :)

Írtam már, hogy? IMÁDOM A LÁNYAIMAT!!! :)

Ibi néni látogatása

Kincsőkével

Húú, szégyellem magam, mert ez a látogatás még február 19-én volt... Mentségemre szolgál, hogy a blog-írás helyett a Lányaimmal vagyok, nem tudok eleget lenni velük. :)

Zsófikával

Ibi néni Anyu nagynénje. Azt hiszem. Kicsit nehéz megfogalmaznom, milyen is Ibi néni, mert én sem ismerem olyan nagyon. Mi vagyunk a családja. Mióta a Nagyim meghalt, azóta újra közel került hozzánk, főleg Anyuhoz, és tartják a kapcsolatot. szerintem ez jó. Ő egyedül van, szüksége van valakire.

Csípem benne, hogy úgy érzi, ha neki szüksége van valamire a háztartásban, akkor vesz nekünk is belőle, gondolván, jól jön biztosan nekünk is. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, most egy nagy teatojást kaptunk tőle, de akkorát, amekkorát nem láttam még. Ráadásul csavaros, ami szintén újdonság. Ezen kívül csak el kellett panaszolnom, minden hátsó szándék nélkül, hiszen akkor még nem tudtam, hogy ezek nála meghallgatásra találnak, hogy elleptek minket tavaly a molylepkék és rengeteg fűszert ki kellett dobnom, mert nekünk valamilyen szinten nyitottak a fűszertartóink. Rá pár hétre küldött Anyuval csavaros tetejű tárolókat a fűszereinknek.

Aztán. Amikor a Lányok még meg sem születtek, készített nekik gyöngyökből olyan nem is tudom minek hívják, szóval amitől jól alszanak. Meg persze kaptak másra is köveket, amiket Anyu belevarrt az alvókendőjükbe. Most már meg sem közelítheti őket sem betegség, sem boldogtalanság. Ja, és a foguk is úgy fog kibújni, hogy észre sem vesszük - a szintén nem tudom milyen köveknek köszönhetően - ebben Anyu hisz. Az eredményről majd beszámolok... :)

Háát, asszem ennyi, amit írni tudok Ibi néniről. Nagyon kedves tőle, hogy eljött hozzánk. Mi persze családi képekkel, meg egy újfajta kép-montázsokkal leptük meg őt. Ezt azért kapta, mert képes volt elvinni a Kismamát és a képeinket kinagyíttatni!!!

Pontosítás

Kifelejtettem a múltkor, hogy a délelőtti levegőzés alatt szoktam olvasni, főzni, vagy ha ezekhez nincs kedvem, akkor blogot írni.

Ezen kívül változott egy picit a kaja is, mert a szopizást átettem délutánra. Ez kényelmesebb is, mert még az ágyban megszoptatom a Csajokat, és este vacsira csak tápszert kapnak.

Aztán eldicsekednék a találékonyságommal. :) Múltkor pár napig őszibarack befőttet kaptak a Lányok. Első nap kicsit bajban voltam, nem tudtam, hogyan pépesítsem, hogy a Csajoknak ehető állagú legyen. Hiába törtem, nem volt elég. Ekkor jött az ötlet, hogy a fokhagymanyomó lyukai elég picik, talán pont jó lesz. Nekem jónak tűnt, a Gyerekek viszont nem lelkesedtek a barackért. Lehet, hogy még mindig nem volt elég pépes. :(

Aztán a minap vettem édesburgonyát. Egy darabot. Aki ismeri (az árát), megérti, miért csak egyet vettem... :) Természetesen megkóstoltam ezt a "különleges" burgonyát. Nekem mind az ízéről, mind a színéről a sütőtök jut eszembe, úh. többet nem áldozok ilyen számunkra luxus cuccra. Ráadásul a fogadtatása is vegyes volt. Zsófinak nagyon ízlett. Ja, reszelt almával kevertem össze, úgy adtam nekik. Szóval Zsófi nagyon szerette, alig győztem elég gyorsan adni neki. Viszont Kincső felfedezte, hogy ha jön a kanál, mind a két karjával össze-vissza kapálózva meg tudja akadályozni, hogy a szájába jusson egy-egy falat. Ennek következtében éhes is maradt. Nem vacakolok. Aki nem eszik, éhes marad, eszik legközelebb. Nincsenek olyan rossz bőrben, hogy attól kelljen félnem, lefogynak. Illetve csak a Kincső.

És akkor megpróbálom a többit is bepótolni.