2012/06/28

Álom-nap


Gyereknapon nem velünk voltak a Csajok, hanem Anyuékkal Szarvason. Ugyan nem pótlásnak szántuk, de szinte annyira élvezetes volt a nap, hogy szerintem gyereknapnak is beillett volna. :) Elindultunk gyermekvasutazni. Már tervezem egy ideje, csak nem jött még össze, hol az időjárás, hol Gábor munkája miatt. Na, de most, nem menekült Apa! :) Én feldobtam a gyermekvasút ötletét, ő pedig tovább fokozta a cabrio busszal, amit mi csak szilvafácska-busznak hívunk, a nóta után, ami a Csajok kedvence volt egy időben. A busz indulásához igazítottuk az elmenetelt, mert az egyből elvitt minket a vasútig. Volt egy kis keresgélés, de aztán megláttuk a buszt, amire fel is lehetett szállni, a Lányok már akkor nagyon élvezték. :) Hát, még amikor elindult és fújta a hajukat a szél! Sikongattak, nevetgéltek, egyből a központba kerültünk általuk… :) Hátul ültünk, ahol állítólag jobban zötyögött a busz, de a Csajok hatására más is hátra jött élvezkedni. :) Nagyon jó kis út volt, el is határoztuk, hogy ezt máskor is megtesszük, annyira élveztük mindannyian. De legközelebb szem előtt tartom, hogy nem véletlenül hívják Hűvösvölgy-et annak, aminek, így nem maradhat ki a táskából a pulcsi, vagy legalábbis a kardigán sem.

Hűvösvölgyben elmentünk jegyet venni a vasútra. Még jó, hogy előttünk szüttyögött egy külföldi család, így volt időm jobban szemügyre venni az induló járatokat. Ennek köszönhetően nem sima vasútra vettünk jegyet, hanem a gőzmozdonyosra, ami valóban szénnel megy, még ha páran kételkednek is benne. :) Jó hosszú volt az út, végig mentünk, a Széchenyi hegyig, de legközelebb, vagy legalábbis egyszer majd hamarabb kiszállunk és sétálgatunk is egy kicsit. A vonaton is meg lett volna a lehetőségük a sétálgatásra, mert szinte végig csak mi és egy másik család volt a vagonban, de beérték azzal, amit az ablakból láttak. Mentünk alagútba, ahol felhúztuk az ablakot, mert csak ömlött a parázs a mozdonyból. Nagyon szép látványt nyújtott, különben. Nagyon szép volt az egész út. Lelkesen integettek a Lányok a mellettünk elhaladó, vagy állomásozó vonat utasainak, a túrázóknak. Kacérkodtak a kalauz „bácsival”. :) Kaptak egy mozdonyos nyakláncot, emlékként.

És ha nagyobbak lesznek, akkor kipróbálhatják a csillebérci ügyességi pályát is. Csillebércre, emlékeim szerint, Anyuék sokat vittek minket, de erről majd még meginformálom őket, hogy is volt anno. A Széchenyi hegytől lesétáltunk a fogaskerekűhöz, útközben ejtettünk időt egy kis játszóterezésre is, amire szükségük is volt a Lányoknak, annak ellenére, hogy már akkor elég fáradtak voltak. A fogaskerekűről átszálltunk a villamosra, ami elvitt minket a Móricz Zs. Körtérre, ott megebédeltünk, majd fagyiztunk egy jót, szerencsére tényleg jó fagyi volt, aztán hazavillamosoztunk. Fél 1-re hazaértünk. Nagyon jól kitelt az időnk, és a kevés mozgás ellenére is annyi élmény érte a Lányokat, hogy már ettől jól kifáradtak.

Délután grilleztünk, egész nap együtt voltunk, számomra, de szerintem nyugodtan írhatom, hogy mindannyiunk számára egy gyönyörűséges tökéletes nap volt az a szombati nap. :)

2 megjegyzés:

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Hu mennyi ujdonsagba volt reszuk a csajoknka,buszoztak,vonatoztak de klasz lehetet.Azok a tajak biztosan szepek es jo ott setalni is,nem csoda hogy lefaradtak a lanyok,gondolom hogy csodaltak oket a buszon.puszika

sedith írta...

Kívánom, hogy még sok ilyenben legyen részetek!:)