2010/10/26

Nem tűntünk ám el!

Köszönjük az érdeklődést, nem tűntünk el. Valahogy nem éreztem ihletet a blogíráshoz, így is észrevehető volt, hogy egy pár bejegyzésem csupán muszájból lett írva. :( Még most sem érzem magamban a nagy írási vágyat, de valóban MUSZÁJ írni ide, ha már egyszer vállaltam e kötelezettséget.

Nem könnyű a Lányokkal mostanában, egészen pontosan kb. két hete. Fogjuk a fogukra. Nyűgösek, akaratosak, veszekednek s verekednek egymással (!!!), sokat sírnak, vannak napok, amikor alig alszanak mind nappal, mind éjjel, szóval igazából nem könnyű napjaink vannak, ill. inkább az én napjaim nem könnyűek, bár szerintem a Csajoknak a legrosszabb. Pedig sokkal jobb is lehetne, hiszen gyönyörűen mennek kézenfogva, így már az sem akadály, hogy a két gyerekkel sétáljak egyszerre, jókat lehet Velük játszani, bohóckodni, tehát a jobb pillanataikban elmondhatatlanul jó Velük. És mégis. Estére olyan vagyok, mint akit tízszer kifacsartak. Egy dologban tudom kipihenni magam mostanában, és az az alkotás, ami pár napja leköt az egyik alvóidőben. Általában a délutániban szoktam e új hobbymnak élni. De ezt külön bejegyzésben, bár tudom, nem rólam és az alkotásaimról szól ez a blog.

Kincső nagyon fogzik. Talán tegnap óta nem annyira. Ettől gyenge, érzékeny, fáradékony, étvágytalan és duplán akaratos volt. Amúgy is szereti az akaratát, nemtetszését hisztiben kimutatni, de az elmúlt két hétben kb. félóránként volt egy ilyen műsor valami miatt. Egyre inkább előfordul, hogy a Zsófival vesznek össze valamin, egy könyvön, egy játékon, bármin. A legjobb az egészben, hogy a visítást, amit ilyenkor rendeznek odáig fejlesztették, hogy egy hete mindegy, ki volt a hibás, mind a kettő úgy visít, mintha Őt érte volna kár. Először beleszóltam ezekbe a vitáikba, aztán már nem. És nem azért, mert nem érdekel, hanem mert úgy 10 mp után mind a kettő abbahagyja a műsort, és játszanak tovább, mintha semmi nem történt volna. Ezért nem fogom magam idegesíteni. :) Sokszor előfordul, hogy szépen eljátszanak egyedül, már ha éppen a testvérük engedi... :P

Evésükben is beálltak változások. Próbálom keresni magamban a megfelelő, ugyanakkor szép kifejezést, mert van, amikor nem a legjobbkor akar/nak önállóan enni. Igazából, ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell mondanom, írnom, hogy Zsófival sokkal könnyebb minden téren az élet. Kivéve a pelusozást, ami pár hétig tök jól ment, de pár napja megint küzdelem lett mind a két Lány részéről. Ebben talán én is hibás vagyok, mert az alkotásaim a pelenkázó fölé kerültek, és mióta ott vannak, azóta nyughatatlanok a Csajok. De egyébként Zsófi nagyon együttműködő egy gyerek. Ő az, aki szó nélkül beveszi a vitamint, a kisorvosságot, megeszi a reggeli nagy részét, a levest elfogadja tőlem, hajat lehet neki mosni minimális nyafogás mellett, öblít fogmosás után, szóval egyszerű Vele. Kincső nem ilyen. Ő mostanában minden falatot kiköp a kezébe, és több falatban eszi meg, a hajmosás egy rémálom, 2-3 hete szinte minden nap belekakil a fürdővízbe, fogmosás után van, hogy kiüti a kezemből a vizespoharat, úgy csapkod. Múltkor már az arcában landolt az összes víz... persze nem véletlenül. Akkor volt utána pár perce gondolkodni. Két napig rendesen ment is a fogmosás, de úgy látszik, hamar felejt a Lányzó... Ha nem tetszik neki valami, egyből hisztizik, csapkod, fejét üti bele (finoman) a szőnyegbe, szóval nem egy könnyű eset. DE azt azét le kell jegyeznem, hogy Ő is szó nélkül beveszi a kisorvosságot, a reggeli narancslében már észre sem veszik a vitamint, és Ő is megeszi elsőre a kanál mézet este. :)
A nyála annyira folyt Neki, hogy a kendőt, amit a nyakába kötöttem, hogy felfogja, maximum 3/4 óránként cserélni kellett, olyan nedves lett. A fogát nem engedi, hogy megnézzem, kibújt e újabb, egyből szájzárat kap, és megoldja, hogy összezárt szájjal üvöltsön. :) Ez akkor a legrosszabb, amikor szeretném bekenni az ínyét a Dentinox-szal... Nem sűrűn került sor a krémre, de voltak éjszakák, amikor úgy felsírt, hogy muszáj volt bevetni a csodakrémet. Előfordult, hogy nem engedte, mily meglepő!!!, ilyenkor a cumiját kentem be, azt elsőre elfogadta. Aztán volt, amikor tudta, hogy átverés van a dologban és repült a cumi a kezemből... :)
Szerencsére nem volt sok ezekből az éjszakákból, talán 3-4, a leggyakrabban még nem is aludtunk, 10-11 felé kellett bemenni hozzá. Ilyenkor ki is vettem és dédelgettem, babusgattam, hogy megnyugodjon, aztán pár perc múlva visszatettem az ágyikójába, és aludt tovább egy eset kivételével szó nélkül. Zsófi mindezt szintén ébren "asszisztálta" végig, csendben figyelt, nézett minket, nagyon édes volt.

Szombaton szerettünk volna felmenni a Normafához, kihasználni a gyönyörű őszi napot, de sajnos Kincső nem volt jól, nem tetszett nekem, ezért meg is mértem a lázát: 37,2 volt. Hőemelkedés "csak", de emiatt inkább itthon maradtunk. Előző két nap úgyis eleget voltunk kint a levegőn. Mostanában nem nagyon használjuk sem a babakocsit, sem a kengurut. Vagy autóval elmegyünk a célig, onnan sétálunk tovább, vagy villamossal és gyalog.

Tegnap Zsófinak volt rossz napja. Érdekes módon Kincső abbahagyta a nyálzást, Zsófi meg elkezdte. Na, nem olyan durván, mint Kincső, de folyt a nyála, pedig Neki nem szokott. Nyűgös is volt, és a legrosszabb, hogy nagyon csúnyán köhögött. De CSAK fekvő helyzetben. Napközbeni alvásnál is be kellett mennem hozzá, és adni Neki egy kis teát (hársfatea mézzel és citrommal), amitől megnyugodott a torka, és elaludt. Éjjel ugyanez volt, de még nem aludtunk, szerencsére. Köhögött, melegítettem teát, ivott belőle, nem sokat, csak amennyi kellett, és után átaludta az éjszakát. Még lefekvésnél bekentem a mellkasát és a hátát eukaliptuszos balzsammal. Régen nekünk Wick Vaporub-al kenték Anyuék, most nem lehetett ilyet kapni, még pár éve vettem ezt a Dr. Theiss-osat. Nem annyira erőteljes, így a Csajoknak pont jó, szerintem.

Zsófit megtanította az apja, hogyan tud a kisszékükre felülni, azóta ezt gyakorolja. :) Kincső már régóta tudja. Az egyedül menést nem erőltetik, pedig szerintünk mind a kettőnek szépen menne, ha mennének... :P

Röviden összefoglalva ennyi az elmúlt két hetünk története. Teszek fel képeket is, de egy külön bejegyzésbe.

3 megjegyzés:

Magdi írta...

Ne haragudj, de szinte végig mosolyogtam, amit Kincsőről írtál. Hááát lehet, hogy nem esett messze az alma a fájától?! Sokminden ismerős, visszaköszön a múlt(ad)ból.
Bizony erős akarattal rendelkeznek, ezt ugye egy gyereknél könnyebb kezelni, elterelni a figyelmét; de kettővel egész más a helyzet. Beleviszik a másikat a saját hangulatukba. Ez akkor nagyon jó, ha kacagnak, hemperegve, egymást figyelve, óvva játszanak :)
Ezektől a dolgoktól olyan érdekes, izgalmas a szülő élete, hogy meg kell oldani a problémákat, viszont fürdeni lehet a boldogságban.
Ölellek benneteket kis akaratos, édes, bájos, gyönyörű gyerekek!!!
(A nagymamáknak könnyű!?)

NőiCsizma írta...

Húúú, de jól csinálod, hogy nem szólsz bele a veszekedésükbe! Én mindig igazságot tettem, és most iszom a levét. Hiába akarok kimaradni belőle, jönnek hozzám panaszkodni, meg hogy segítsek! Pedig lehet, hogy nálunk is csak 10 másodpercig tartana...
Én nagyon kíváncsi lennék az alkotásaidra! Mikor láthatjuk őket?

Névtelen írta...

ott a zuhany ha kell..egy pohár víz semmi...