Vendégségben jártunk

Na, ez se tegnap történt... :( Hanem egészen pontosan október 3-án. Gáborék egyik  szállítója és családja hívott meg minket, akikkel, főleg a sráccal, jóban vagyunk. Illetve főleg a Gábor, én annyira nem ismertem a Norbit, csak miután itthon maradtam, azóta találkoztunk, beszélgettünk. Mi is hívtuk már őket hozzánk, de a gyerkőcök betegsége miatt ez elmaradt. De most összejött, és bár kicsit féltünk tőle, utólag azt tudom mondani, illetve írni, hogy nagyon jól sikerült. A Lányok, mintha tudták volna, hogy mire készülünk, korán ébredtek, ami azért is volt jó, mert 8 órakor le is tudtuk tenni őket újra aludni, így nem volt gond azzal sem, hogy felébresszük e Őket, vagy sem. Nem kellett. De nem is tettük volna, mert előre tudtuk, hogy a délutáni alvásuk ki fog tolódni, ezért legalább délelőtt aludjanak egy jót. Tíz óra körül ébredtek, kaptak tízórait, majd el is kezdtünk egyből öltözni, és indultunk is. Persze ez nálunk nem öt perc, főleg, hogy vittük magunkkal az etetőszékeket is... Mindettől függetlenül 11 óra után nem sokkal meg is érkeztünk, ahol két kedves Fiúcska várt minket. Levente, az idősebbik, 8 éves, öccse, Berci pedig másfél.

 Lányaink, főleg Zsófi, egyből megtámadták az autókat. Szerencsére sem Berci, sem Levi nem egy irigy gyerek, eszükbe sem jutott elvenni a Csajoktól a játékokat, mondván, hogy az az övék! Később, amikor Levi lehozott egy szerelőkészletet, mert azzal szeretett volna játszani, ha a Lányaink ebben nem akadályozták volna meg, akkor sem tett semmit az ellen, hogy elvegye a Csajoktól a szerszámokat. Itt megpróbáltam elkérni Lányaimtól a játékokat, mondván, hogy Levi szeretne velük játszani, de ekkor ő közbeszólt, hogy hagyjam csak, hadd játszanak vele nyugodtan. A négy gyerek közül egy sem cirkuszolt semmiért, nagyon, de nagyon meg voltam ezen lepődve, nem hittem volna, hogy ez a része is ilyen zökkenőmentes lesz.

Ez a kép már a végén készült, azért is van cumi a szájukban, már fáradtak voltak.

Ebédre isteni finom tyúkhúsleves volt, amilyet csak a szüleim tudnak főzni (nekem még nem sikerült, pedig már kétszer is megpróbáltam), és utána rántott hús. Ezt még akkor lebeszéltük Norbival, amikor meghívott minket, mert úgy találtuk, ez a legjobb, legegyszerűbb kaja, amit a Lányok egyedül is tudnak enni. Szerencsére az étvágyukban sem vallottam szégyent, a levest is imádták és utána a húst, krumplit is majdnem mind megették. És alig dobtak le valamit a földre... :) Szerencsére ez nem új Norbiéknak, talán ezért sem volt annyira kellemetlen. Ebéd után Berci elment aludni, mi pedig játszottunk, beszélgettünk, kávéztunk, sütiztünk még egyet. Aztán Bercikével is találkoztunk még, mielőtt elindultunk volna.

Nem akartunk túl sokáig maradni, mert azért a Csajoknak csak szükségük van az alvásra, főleg egy ilyen élményekkel teli nap után. 3 óra után indultunk haza, Lányok szinte azonnal elaludtak, és hazáig ki se nyitották a szemüket. Itthon várt már Anyu ránk, aki Jutkával együtt hintáztatta a Lányokat és vigyázott rájuk, míg mi, szülők ismét a tánciskolában múlattuk az időnket. :)

Kedves Bea, Norbi, Levi és Berci! Ezúton is köszönjük Nektek a nagyon kedves, barátságos vendéglátást, amit remélhetően hamarosan mi is viszonozni tudunk!