Visszatérés a hétköznapokba

Kicsit féltem attól, milyen lesz újra egyedül vinnem a hétköznapokat, milyen lesz a minket körülvevő csend és milyen lesz a sok szerető gondos, segítő kéz nélkülözése. Szerencsére félelmem, vagy inkább fél-félelmem, ha létezik ilyen, alaptalannak bizonyult, mert mintha Lányainknak fel sem tűnt volna a változás. Talán az első pár napban volt érezhető, hogy ha éppen akkor szerettünk volna enni, amikor ők ébren voltak, hogy ezt neheztelik, és jönnének az ölünkbe, ahogy ezt már megszokták. Aztán egyszercsak elvoltak a szőnyegükön, nem zavarta őket, hogy nélkülük eszünk.

Szinte kétnaponta megállapítjuk Gáborral, ha nem naponta, hogy mennyire szerencsések vagyunk, mennyire jólsikerült gyerekeink vannak, hiszen annyira alkalmazkodóak, annyira nyugodtak, kiegyensúlyozottak, feleslegesen nincs egy nyöszörük, csak a mosoly, amit látni az arcukon, csak az édes gagyogás, amit hallatnak, semmi panasz. Pont tegnap beszéltük Anyuval, hogy ha az ember eltalálja, mikor kell nekik pont enni adni, mikor kell őket pont lefektetni, akkor az égvilágon semmi bajuk nincs. Ez pár napja működik, remélem, nem most kiabáltam el... :)

Szerencsére az alvás is jól megy. Mármint az éjszakai. De a nappali is. De most az éjszakait szerettem volna kiemelni. Tücsiéknél megszokták, hogy nincs éjjel kaja, csak cumi. Ettől féltem a leginkább, mi lesz itthon. Ismét feleslegesen aggódtam. Zsófi teljesen átalussza az éjszakákat, hetente 1-2x fél 8-ig is alszik, de legtöbbször fél 7-7 körül ébred, Kincső pedig 5-6 között. Ilyenkor meg is kell szoptatnom, de utána egyből vissza is alszik. Ekkor visszaviszem az ágyába, ahol szépen ő is alszik még egyet. Mikor mennyit, ez változó, de általában a Zsozsoval együtt ébrednek nagyjából.

Nappali alvás is kicsit átrendeződött, mert mióta én is átaludhatom az éjszakákat, nem vagyok (annyira) fáradt nappal, ezért nincs (olyan nagy) igényem az alvásra. Persze a közös délutáni alvásban pont az volt a szép és a jó, hogy KÖZÖS volt, de így újra van időm mással foglalkozni. Például blog-ot írni. :)

Egy szónak is száz a vége, nem gondoltam, hogy ilyen rendes gyerekeim lesznek, vannak, akik eddig mindenhol remekül helytálltak. Tudnak a templomban viselkedni, tudnak az orvosi rendelőben viselkedni, a dm-ben, az otp-ben,és gondolom máshol is tudnának, de egyelőre "csak" ezeken a helyeken jártak. Meg még piacon is, de az nyílt terep. :) Tehát azt szerettem volna ebből a káoszból kihozni, hogy nagyon boldog, és elégedett vagyok, és remélem, hogy a továbbiakban is ilyen büszke anyuka lehetek. :)

 Fölül Kincső, alatta Zsófi.