Vác

Vasárnap először kimentünk a Papámhoz a megyeri temetőbe, aztán tanakodtunk, hova menjünk? Ekkor már dél körül járt az idő. Nem siettünk, eleve a Csajok tízóraija után indultunk útnak, aztán még egy picit elidőztünk a Papánál is. Szeretek ott lenni, beszélgetni Vele, mintha hallana, kár, hogy már nincs köztünk, hogy nem ismerhette Gábort, Kincsőt és Zsófit. Nagyon sajnálom. 

Végül elindultunk, hogy akkor menjünk Esztergomba. Én ugyan Visegrádot javasoltam, de le lettem beszélve, hogy ott a váron kívül nincs látnivaló se, és sétálni se nagyon érdemes ott. Aztán volt olyan ötlet is, hogy Kismaros, Nagymaros, a Duna mellett sétálgassunk, és ha megunjuk, átkompozunk a túloldalra. Nekem mindegy, hogy hova, csak menjünk alapon beadtam a derekam. Aztán ahogy megyünk, Gábor kérdezi Vác előtt, mi lenne, ha Vácra mennénk. Nem is rossz ötlet, szép új a belváros, ott a Duna is, hát menjünk Vácra! Így lekanyarodtunk, és kerestünk egy jó parkolóhelyet, amit közvetlenül a Duna mentén meg is találtunk.

Kicsit jobban felkészültem, vékonyabb sapi került a Lányok fejére, bár még egy picit nagy rájuk, és sűrűn kellett igazítani rajta egyet, de még így is jobb volt, mint a vastag sapijuk. Itt is elég nagy szél fújt, kellett volna egy vékonyabb kabát nekünk, vagy legalábbis nekem, a pulcsi nem volt elég. Lehet, hogy pont itt fáztam meg, mert hétfő óta elég vacakul vagyok, de azért túlélem ám! :) Lányok jól voltak felöltöztetve, mert nekik hála az égnek semmi bajuk nem lett. Gábornak sem, szerencsére.

 

Kincső a fényképezőgép táskájának a fogójával játszik. 

 

Zsófi kalapban. Gábor kitalálta, hogy a cumijukat kössük a kalap kötőjéhez, így tuti nem hagyjuk el.

Láttunk sok szépet, nem győztük kattogtatni a gépet.

Gáborom lement lefotózni a Dunakanyart, közben nem tudott ellenállni a kedves vadkacsapárnak. Ők legalább nem támadják meg az embert... :)

Kincső úgy elaludt a babakocsiban, hogy hazáig aludt. :)

Tehát nagyon kellemes volt a hétvégénk, alig várom a következőt. Élvezet menni a Lányokkal, nagyon örülök, hogy ennyire jól viselik a kocsikázást, és a ki-, beszállást.