2010/04/01

Ludwigsstadt


 Először a címhez még odapötyögtem a kirándulás, majd a kiruccanás, végül a látogatás szócskát. De igazából egyik sem illik az itt tartózkodásunk jogcímére, így kitöröltem, és maradt a hely neve, ahol két hétig kényeztetve vagyunk, ahol a Kislányainkat két hétig nem sokat látjuk, és ahol két hétig a nagy családosok életében veszünk részt. Szerencsére szünet van, így ez a második hét lazább és az összes fiú itthon van.

Az első héten "csak" a Dani volt itthon, sikerült a vizsgáit úgy intézni az egyetemen, hogy volt 3 szabad hete, de a másik három srác is hamar hazaért a suliból, így az ő társaságukat is élvezhettük.

Na, de hogy ne rohanjak az események elé, kezdjük az elején, a fogadtatással. Nálunk szokás, hogy bizonyos helyeken küldünk egy-egy sms-t, hogy mindenki tudja, hol járunk éppen. Ezúttal sem szakítottunk a hagyománnyal, így meg sem lepődtünk, hogy a kapu már tárva nyitva volt. Azon már inkább, hogy még meg sem állt az autó az udvarban, Tücsi már kint is volt, fülig érő szájjal és mi volt az első dolga, na mi?, igen, az hogy egyből kukucskált be a Csajokhoz az ablakon! :) Ekkor Gábor még egy picit szórakozott vele, nem állt meg rögtön, hanem ment még pár métert, majd visszatolatott, végül "megkegyelmezett" Nővérének és megállt. :) Zsófi még aludt, Kincső szerencsére nem, így őt öltöztettem fel elsőként és adtam ki az Apjának, még mielőtt egymás kezéből tépték volna ki. :) Zsozso sírt is, de ezt a felébresztésnek tudjuk be.

A szoba ajtaja is sugározta, hogy nagyon vártak minket (főleg a Kislányokat):


Sajnos nem fényképeztem le a szobát, amit birtokolunk két hétig, és ami eredetileg Dani szobája. Az ágy szépen megágyazva, leterítve ágytakaróval, és a párnánkon (az ágytakarón) egy-egy bon-bon. Este lefekvésnél újabb meglepi várt ránk: Gábornak egy sapi volt bekészítve, nekem egy melegítőpárna - mivel fázósak vagyunk. :)

És ez persze nem minden, hiszen az ágyunk két oldalán álltak a Csajok ágyai. Úgy döntöttük el, hogy melyik gyerek hol aludjon, hogy visszaemlékeztünk azokra a "régi" időkre, mikor még a mi szobánkban aludtak a Csajszik. Akkoriban Zsófi aludt Gábor mellett, Kincső pedig az én oldalamon. Ezzel el is dőlt, hogy most Kincső fog az apja oldalán aludni, Zsozsoka pedig az enyémen. Ennek azért is örültem, mert Kincsőhöz elvileg többször kell kelni otthon, mint Zsófihoz. :)

Természetesen a Lányokra is várt meglepetés. Elsőként a saját varrású hálózsákokat említeném meg, amik ismét nagyon szépek lettek! Aztán a szintén saját varrású ruhácskákat, amik 74-es méretben készültek, így még bele kell nőniük a Csajoknak, de már látom, hogy tündériek lesznek benne. Mondjuk mindenben tündériek. :)
Az ágyuk mellett egy-egy kosár állt, tele mindenféle földi jóval, hasznos dologtól kezdve az édességig minden volt benne. Persze ezek a nyalánkságok a mieink, nem a Kislányoké. Nekik is volt benne bébiétel, mert a gondos Nagynéni azt hitte, hogy a Lányaim ilyen kaján élnek. :) Nem baj, talán egyszer jól jön majd még.


Aminek a legjobban örültem az 3-3 nyálfogó kendő, mert én ezt kötöm a nyakuk köré sál helyett is. Akik ismernek, tudják, mennyire ügyelek az öltöztetésre, hogy mindig megfelelő legyen, nehogy megfázzanak a (régen rám bízott) gyerekek (ma már a sajátjaimra is úgy figyelek). Nem is sejtettem, hogy ilyen hamar szükség lesz rájuk, Kincső ugyanis pár nap múlva nem elégedett meg a nyálfolydogálással, hanem szerintem az összes nyálát hagyta kifolyni a száján. :)

Viszont kaptak a Csajok még egy-egy pár olyan harisnyát, amilyet még sosem láttam: szoknyás harisnya. Még ez is nagy nekik, de ahogy belenőnek, egyből bekerülnek a blog-ba. :)

Még az első héten kiegyenlítettem egy régi tartozásomat: megsütöttem Daninak a 20. szülinapjára szánt tortáját - tavaly szeptemberben volt a nagy nap... :)


A következő kép Kislányaink jólétéről tesz bizonyságot. Szintén Dani látható a Csöppségek mellett. Egyik reggel bevittük hozzá a Csajokat, mert ő úgyis szeret sokáig lustálkodni, gondoltuk ossza meg az ágyát a család két legifjabb hölgyével. Jót is aludtak - a Lányok legalábbis. :)


Na, de hogy lássuk, nem csak a Daninak volt jó dolga. Itt egy kép a David-ról:

Egy pillanatra elgondolkodtam, de szerencsére itt van Gábor mellettem, így megerősítette, hogy a kék ruhában Kincső van, a másikban, kizárásos alapon: Zsófi.:)

Itt pedig a büszke Nagynéni szeretetét élvezik a Lányaim:

Szintén Kincső van balra, Zsófi pedig jobbra a pöttyös felsőben.

Van egy ilyen kép a Danival is, de azt egy másik fejezetre tartogatom.

Vártuk, mikor fognak a Csajok kiborulni, igazából azt hittük, hogy az első két napon minden rendben lesz, aztán megunják, hogy ilyen sokan veszik őket körül, mindenki őket akarja kézben tartani, nem fog nekik tetszeni, hogy a fürdetőkád nem piros, hanem kék, meg még biztosan van sok más, amitől más itt, mint otthon. Ehhez képest semmi ilyesmi nem történt. Sőt. Elég hamar elkezdték élvezni, hogy körülöttük forog az itteni világ, ők vannak a középpontban, és inkább abból lett pár nap múlva balhé, ha egy ebéd, vagy egy vacsora erejéig egyedül kellett (volna) maradniuk a játszószőnyegen... Megjegyzem kb. másfél méterre voltak tőlünk, tehát jól láttak, hallottak minket. Tehát a dolgok odáig fajultak, hogy vacsoránál mostanában kivétel nélkül valakinek az ölében ülnek. :) Már látom, hogy ennek én iszom meg a levét pár nap múlva - a jó öreg Budapesten.:)

Természetesen vannak változások is, mióta itt vagyunk. Először Zsófi kezdte el nem csak felfedezni a lábait, hanem természetesen "enni" is.

Aztán Kincső is rákapott a lába ízére. :) Erről nincs kép, mert ahogy meglátja a fényképezőgépet, rögtön az lett az érdekes. Viszont van róla másfajta kép... :) Gáborom még jó pár évvel ezelőtt, a Daninak készített egy hintalovat, fából természetesen, mi másból. Gondoltam, kipróbáljuk Kincsővel. Vigyáztam rá, fogtam erősen, nehogy lefejelje a kemény fát, de csak nem tudtam elég óvatos lenni, bizony egyszer csak nem nevetés volt az arcán, hanem hatalmas könnycseppek és egy jókora dudor a jobb szemöldöke felett. :(

Amikor még minden szép és jó.

És a baleset után. :( 

Sajnos örököltem, hogy ilyen kis baleseteknél engem rögtön elfog a nevetés. Nálam már csak a Hugom jobb, akinek úgy kell összeszorítania a lábait, nehogy kicsurranjon a nagy nevetéstől... :)

Aztán mind a két Lányunk figyel, ha a nevükön szólítjuk őket. Kicsit féltem, mi lesz, ha fordítva fognak figyelni a nevükre, de feleslegesen aggódtam. :) Ha a hátukon fekszenek és nyújtom a kezem feléjük, értük, mert fel szeretném venni őket, akkor ők is nyújtják felém a karjukat. :) Tündériek egyszerűen. :))

Daninak sikerült megörökítenie Zsófi fogacskáját - az új fényképezőgépünkkel, aminek szintén egy új fejezetet szánok:

Van, hogy elmegyünk egy nagyot sétálni, ha az idő is úgy engedi. Mert itt eléggé áprilisi idő van. Egyik nap rövid ujjúban sétáltunk, másnap délután pedig séta közben tört ránk a jégeső. Szerencsére nem volt durva, de akkor is jég esett, pedig már a napnak kéne sütnie hétágra. Na, mindegy.

A jó levegőtől a Csajok nagyokat alszanak, úh. mondanom sem kell, hogy a napirendjük az úgy ahogy volt, felborult. Azért esznek gyümölcsöt és főzeléket minden nap, de a tízórai már nem tíz órakor kerül elfogyasztásra, hanem van, hogy délben és a főzelék sem ebéd sokszor, hanem uzsonna, de nem izgat különösebben, amíg mindent megesznek, márpedig nagyon szépen esznek. Otthon még egy közepes almát ettek, mostanra pedig két körte és egy nagy alma az adagjuk, főzelékben pedig két szép répa és egy krumpli. Tehát meg vagyok elégedve a fogyasztásukkal. Vacsorára már 180 ml tápszert készítek, amit meg is esznek gyönyörűen, ÉS - most jön a lényeg -, reggel 7-ig (!!!) alszanak! Volt, hogy csak 8-kor szoptattam először! :) Azt hiszem, bezsákolom ezt a levegőt és minden este kapnak belőle, hogy jól aludjanak otthon is. :)

Most megyek, mert felébredt kicsi Kincsőnk, majd még folytatom. :)

4 megjegyzés:

Ági angyalai írta...

Hát Vivi, ez az egyik kedvenc bejegyzésem. öröm volt végigolvasni. Gábor testvéréről tudtam eddig is, hogy valami egészen különleges asszony, csupa jóság, szeretet,kedvesség és alázat. A fiúkat is látszik, hogy eszerint az értékrend szerint nevelték, nevelik. Emlékszem, hogy még ránk is gondolt,amikor még anyuka korod előtt kint voltál nálunk. Azóta is megvannak a hajgumik és csatok!

Élvezzétek a nem hétköznapi perceket.
Lányok csodaszépek!!

(Barátnőm, Szilvi most volt a fotósnál egy sorozatot készíteni Lackó fiáról. Hát valami szenzációsak lettek. Alig várom, hogy a lányokról is lássak hasonlókat. Azért ezek se rosszak, sőt!!!)

Puszillak,
Ági

g.Vivien írta...

:) Ha van időd, s kedved, s energiád, az első felét olvasd el újra, mert kibővítettem. :)

Puszi Nektek! :)

Ewe írta...

Szóval nagyon szépek a lányaitok és úgy érzem, mintha egy kicsit ismernélek, hisz Ágiéknál sokat olvastam Rólad a szuper Babysitterről. Ez az írásod meg nagyon tetszett!!!!:)

Evelin

Natimi írta...

Hát komolyan mondom le vagyok nyűgözve!!Nagyon aranyos,kedves nagynénije van a lányoknak!!Milyen aranyos tőle,hogy ennyi meglepetésben és ilyen fogadtatásban részesített titeket!De biztosan kiérdemeltétek:)

A lányok nagyon aranyosak!

A balesetes kép nagyon helyes:))Te nevetsz,lányod sír,keservesen...no és aki fényképez??...az is helyes lehet és gyors,hogy lekapta a pillanatot:)

Puszillak,
Timi

u.i.jó utat és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek!!