2010/04/11

Konfirmálás

Valószínűleg írtam már, hogy Gabriel konfirmálása végett utaztunk elsősorban Ludwigsstadt-ba. Még sosem voltam konfirmáláson, Gábor sem, pedig két unokaöccse konfirmált már... De ez így volt jó. Nem nagyon tudtuk, mire számítsunk, mi úgy képzeltük el, ez valami olyasmi lesz, mint a keresztelő. Amikor benne voltunk, akkor döbbentünk rá, hogy ez felér egy esküvővel. :) Nagyon nagy élmény volt, ezért ezúton is köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem rajta. Már a konfirmálást megelőző napon részt vettünk egy előkészületen, vagy min. Nagyon nem értem rá figyelni, mert Kislányaink elég aktívak voltak. Volt, hogy Gábornak ki kellett mennie Kincsővel, mert olyan hangos volt (bár nem zavart senkit). Nagyon szimpatikus volt a mise (?). Nem csak a pap miatt, aki Amerikából települt haza, és egy új stílust hozott magával, hanem az is nagyon tetszett, hogy amikor beléptünk a templomba, ott fogadott minket a pap, kezet fogott velünk, és adott egy-egy lapot, amin nem csak a mise menetrendje volt vázolva, hanem le voltak írva a dalok, kottával együtt. Így én is aktív részese lehettem. Erre még rátett egy lapáttal a pap, amikor egyes daloknál az egyik padsor mögül előhúzta a gitárját és ő adta a zenei aláfestést. 

 Íme, civil ruhában, gitárral a kezében. Másnap azért már hivatalos ruhát öltött. :)

Vasárnap, március 28-án, már korán elkezdtük "kikészíteni" magunkat, Lányokat, hogy kellően csinosak legyünk mind a nagy napon. A család hamarabb indult nálunk, mi a gyerekek miatt "késtünk" negyed órát. Nem maradtunk le semmiről, viszont így nem voltunk útban a babakocsival, és a Lányok sem vonták magukra (annyira) a figyelmet. Kincső végigaludta az egész ceremóniát, Zsófi viszont nagyon jó fej volt, aztán el is aludt Gábor karjában (neki nem volt babakocsija ott éppen). Mikor vége lett, akkor nem győztem kifelé araszolni, hogy ne legyek útban, mármint a babakocsi ne legyen. Amikor a pap kiért a konfirmálókkal, egyenesen odajött hozzánk és gratulált nekünk. :) 

Aztán mentünk haza, hogy otthon folytatódjon a buli. Már előző este feldíszítettük az étkezőt, kiraktuk a névtáblákat, csak pár szék maradt még lent, amire még másnap reggelinél szükség volt. Tücsi az előző két fiánál kipróbálta már az éttermi bulit is, de ezúttal az otthonira szavazott, szerencsére. Én ennek jobban örültem. Az ételeket rendelte, amit szintén jól tett, mert 28 embernek eléggé nehéz a kedvére tenni, és az étvágyukat kielégíteni. :) Viszont nagyon finomak voltak az ételek, és bőségesek, utána még két napig ettünk belőle. Én a főételeknél elsőnek a kacsát kóstoltam meg, és hát annyira ízlett, hogy nem is ettem mást. :) Barnamártással és kenyérgombóccal ettem. 

Ezután következett a torta (hegyek) és a kávé. Én szintén egyből ettem, a saját készítésű Feketeerdőből. :)

Vacsi hidegtál volt, nagyon, de nagyon bőséges ismét. Ja, majdnem elfelejtettem, hogy vissza kellett menni a templomba 5 körül, de mi nem mentünk a Csajok miatt. A vacsiból sok mindent megkóstoltam és nem is tudom, melyik ízlett a leginkább. Talán a sok sajt a gyümölccsel és a fincsi halak, amit nagyon szeretek. Hm... Mást talán nem is nagyon etettem. Volt még egy nagyon jól kinéző saláta, ami viszont se a Gábornak, se nekem nem ízlett, sajnos. Pedig tényleg nagyon jól nézett ki. 
A vendégsereg nagy része a vacsi után szinte azonnal el is ment, egy család már korábban. 

Lényeg, hogy hosszú volt a nap, a Csajok mégis nagyon jól bírták, igaz el is vonultunk, amikor tudtunk, de volt egy lány, aki annyira odavolt értük, hogy őt beengedtük a szobánkba, hadd élvezkedjen. :) 

És akkor a képek, amik nélkül a bejegyzés kevesebbet ér. :)

 A bevonulás a templomba

 Gabriel a pap előtt

 Ismét.

 A konfirmáló csapat.

 Templom előtt.

 Gabriel Zsófival a kezében (Kincső végigaludta az egész ceremóniát).

 Gabriel és Tücsi velünk.

 Gabriel a büszke keresztszülőkkel.

 Daniel, a büszke unokabáty az unokahúgokkal.

 Az ünnepi asztal a "támadás" előtt (és a Lányok egyik pofitörlőjével...).

 Megtelt az asztal - csak a fotós (Dani) és mi hiányzunk a Gáborral (éppen etettünk).

 Amikor unatkoztak a fiúk, akkor elvonultak a David szobájába, videójátékozni.

 A finomabbnál finomabb torták - a Sacher-t és a Feketeerdőt én készítettem.

 A vacsi hidegtál volt.

 És végül a pezsgőbontás. Erről mi lemaradtunk. Valószínűleg szintén etettünk. :)

3 megjegyzés:

sedith írta...

Szia Vivi!
Érdekes volt elolvasni, hoyg külföldön hogyan zajlanak az ilyesmik. :) Ami engem mindig meglep az az, hoyg előtte előkészítőt tartanak. Nálunk csak a konfirmálókkal tartják ezt, nem a szülőkkel, hozzátartozókkal együtt.
Szerintem ez nem mise, hanem istentisztelet volt (konfirmálás a protestánsoknál van), de a (ha jól sejtem) lutheránus egyház még sok mindent megőrzött a régi katolikus ceremóniából, templomkinézetből.
Érdekes, nálunk a kunfirmáló lányok fehérbe szoktak öltözni, furcsa volt itt feketében látni őket.:)
És az ételek, meg a torták... hmm, biztos finomak voltak! szívesen megkóstoltam volna bármelyiket!:)
Egy-egy nagy-nagy puszi a csajoknak és gratula nekik, hoyg ilyen ügyesen vették a nap akadályait!:)

Ági angyalai írta...

Hát ezt nagyon érdekes volt nekem olvasni, mondhatni újdonság volt minden..egy kis vallásismeret, pontosabban vallási ceremónia ismeret rám fért nagyon.
A két torta álomszép, ha ráérsz leírhatnád a receptjét.
Puszi
Ági

Natimi írta...

Szép nap volt!...és a lányaitok igazán ügyesek és körültekintőek voltak!:))

A tortáid gyönyörűek és biztosan finomak is voltak!Ügyes vagy Vivi!!:)

Puszillak,
Timi