2010/04/09

Egy Apuka gondolatai

Drága Gyermekeim! Kissé megkésve, de nem elkésve írnám ezeket a gondolataimat. Először is szeretném megemlíteni az Édesanyátokat. Akinek a szeretete irántunk olyannyira nagy, hogy erre nincs is megfelelő kifejezés; körbefog, összefog vele minket. Boldoggá teszi minden egyes napunkat, állandó örömöt, és boldogságot okozva nekünk. Aztán az őszintesége, ami néha nem éppen kellemes, de igaz. Állandó mosolyával, amivel mindenkit levesz a lábáról. Jókedvűségével, ami kifogyhatatlan. Persze neki is vannak rossz pillanatai, de ez gyakran miattunk van. Rólam csak annyit, hogy sosem gondoltam volna azt az életemben, hogy egyszerre két bűbájos Leánykám lesz egyszerre. Tudnotok kell, mit okoztok nekünk. Amikor Édesanyátokkal megtudtuk, hogy léteztek, illetve akkor még nem tudtuk, hogy ketten vagytok, akkor értelmetlenül néztünk egymásra, és nem tudtuk, mit is kell ilyenkor érezni, gondolni, csinálni. Mint mindent, ezt is az élet alakította, úgyhogy szépen lassan kezdtük felfogni, hogy mi is történik velünk. Ettől kezdve el sem tudjátok képzelni, hogy milyen sokat is is tudtatok adni nekünk, bár még öt milliméteresek sem voltatok, folyamatosan okoztatok nekünk örömöket, például amikor először hallottuk a szívhangotokat az ultrahangos felvételen. Bár az orvos többször mondta, hogy ne éljük bele magunkat abba, hogy ketten vagytok, valahol mi tudtuk azt, hogy ebből nem lehet semmi probléma, és Ti ketten fogtok megszületni. Innentől nekem a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ikergyermekeim lesznek, "vannak".
Megmondom őszintén, mivel spontán ikrek vagytok (spontán: természetesen megfogant és nem mesterségesen), ezért kissé szánalommal néztem azokat az embereket, akik csak egy babával közlekednek. Igen, határozottan nem kicsit vagyok büszke Rátok. Még akkor is, ha ez a dolog csak Édesanyátokon múlik. Hiszen Ő az én párom. Így végig, ameddig az anya pocakjában voltatok, ő is, és én is boldogan vártuk a megszületéseteket. Természetesen folyton és folyton fokoztátok a boldogságunkat, négydimenziós uh-os felvételen, amikor mind a ketten vigyorogtatok a képeken, vagy amikor megtudtuk, hogy nem csak a Zsófia a lány, hanem a Kincső is. A névválasztás is örömteli volt. Születésetek, az még az én szemembe is könnyeket csalt, amikor egymás után hallottam a felsírásotokat. Azután meg a fejlődésetek lépcsőit megélni Veletek. Amikor követitek az embert a szemetekkel, amikor mosolyra fakadtok, ha észrevesztek. 

Szinte születésetek óta én fürdetlek Benneteket. Az a kedvesség, nyugalom, jókedv, és élvezet, amivel megtiszteltek engem azalatt, ameddig fürdetlek Titeket. Ez mind mind olyan érzés, amit Ti okoztok nekünk, nélkületek szegény emberek lennénk, Veletek teljes az életünk. Még eléggé sokáig Ti fogtok gazdagítani minket, de eljön az az idő, amikor mi is tudunk Nektek adni olyan dolgokat, amiket szívetekbe zártok, nem feledtek el. Igyekszünk megtenni mindent annak érdekében, hogy nektek se legyen semmi olyanban hiányotok, ami rajtunk múlik. Amit szeretnék. Szeretném azt megélni, hogy mindazt, amit Ti adtatok, adtok nekünk, azt visszakapjátok ti is, mert most már tudom azt, hogy ezeket a dolgokat nem elmondani, elmesélni, elképzelni kitalálni kell, hanem megélni, átélni, elmesélni, elbüszkélkedni kell. Remélem, a Ti életetek is ennyire szép és boldog lesz! Sőt, ha kívánhatom, akkor még szebb legyen!

Egyébként az ikergyerekekre azt szokták mondani, hogy dupla öröm, de dupla gond is. Ezt biztosan azok az emberek állítják, akiknek az életben mindenhol van gondjuk. Véleményem szerint ez hozzáállás kérdése. Aki a gondot gondnak látja, annak legyen is gondja. Szerintem az ikergyerekek egy Apuka szemével, pláne, ha ezek az ikrek lányok, akkor nem csak dupla öröm, hanem tripla szerelem is.

Apa, 2010.03.12

8 megjegyzés:

Kriszta írta...

jaj, de jó!:)
még sok ilyen édesapát a társadalomnak!

Ági angyalai írta...

Ejha Gábor! Egészen meghatódtam a soraidtól. Ennél szebb szülinapi ajándékot elképzelni is nehéz lenne. Gondolom Vivien is elérzékenyült.

ui. Nem azt mondják, hogy dupla gond, hanem hogy dupla munka, amiben valljuk be azért van némi igazság.
Az egy gyerekesek iránt érzett sajnálat pedig Zoltánban is megvan csak sosem mertem leírni, nehogy megbántódjanak..csak magunk között mondogattuk eddig.
Ági

sedith írta...

GYÖNYÖRŰ ÍRÁS!!! Ennél többet nem is kell írnom, azt hiszem!:)

Ewe írta...

Hmmmm... - hosszan, mélázva mosolygósra húzva.

Csuti írta...

Gáborom,eddig is büszke voltam Rád,de ezek a sorok könnyeket csaltak a szemembe.Szeretném,hogy ezek az érzéseid sokáig kisérjenek,amit szerintem Vivien ,Kincső és Zsófi csaltak ki Belőled.
Köszönöm NEKTEK
Jutka

Magdi írta...

Igen Gábor, TE ilyen vagy!
Ilyen érző, óvó, szerető! ez látszik ahogy ránézel, hozzáérsz a lányokhoz (mindháromhoz). Én nem tudtam volna szavakba önteni, de azt hiszem, hogy amit leírtál még nem is a teljes "gondolatod", ennél sokkal több van benned. Látjuk amióta beléptél az életünkbe. Minden lánynak, illetve lányos anyukának kívánok hasonló boldogságot, nyugalmat.
Jó kezekbe került a csajok élete.
KÖSZÖNJÜK GÁBOR!!!! :D

Vivien írta...

Ági, ez az írás eredetileg a Csajok féléves fordulójára készült, csak akkor Gábor úgy érezte, akar még írni hozzá. Igaz, még mindig akar, de azt mondta, tegyem most közzé. :)

Natimi írta...

Nagyon szép gondolatok!Őszinték,szeretettel,boldogsággal és büszkeséggel teli mondatok!...

...nem is tudok mást írni,mint hogy a három lány ugyanolyan szerencsés,mint Te,Gábor!!!

Üdv,
Timi