2010/03/08

Fog-as dolgok

Életünk során végig fontos szerepet játszik a fogunk. Már gyerekkorban elkezd minket fog-lalkoztatni. Csecsemőként a szüleink várják, lesik, tapogatják, mikor bújik ki az első fogacska. Utána már magunk várjuk izgatottan, mikor esik ki az első fog-unk, aztán, hogy mikor nő ki az új, végleges csont fogunk. A többi szakaszról nem beszélnék, nem ennyire örömteli. :)

Szerintem nem én vagyok az egyetlen anyuka, aki a gyereke(i) szájában turkál, hogy na, most azért folyik, szó szerint a gyereke(i) nyála, mert jön a foguk, vagy csak úgy, mert nincs kedvük lenyelni. Piros a pofijuk, vajon ez is egy jel!? De nem piros a popsijuk, nem esznek kevesebbet, nincs hasmenés sem. Akkor most jön a foguk, vagy sem? Nekem mikor bújt ki az első? És Gábornak? Vagy ez tök mindegy, ez nem örökletes!?

Tudom, nem központi kérdés, nekem 8 hónapos koromban bújt ki az első fogam, Gábornak - nem tudom, Hugomnak 4 hónaposan, Tücsinek - nem tudom. Be kell szereznem ezeket az infókat.

Na, de hogy ne szaporítsam a szót:
Kincsőnek kibújt az első foga!!!
Hip-hip hurrá! :) Pont Kincsőnek, aki a megszületésen kívül mindenben a második volt.

Kincsőkénk, ahogy folyik a nyála. :)

Egyelőre nincs kint a teljes fog, csak szúr még, de érezni lehet, és engem teljesen felvillanyozott. :) Így már le sem írom, mennyire vacak délelőttünk volt, mert már nem számít, elfelejtődött, lényeg, lesz útlevelük a Csajoknak, nem számít, milyen áron, csak az számít, hogy a Lányaink fejlődnek, szépen, és nagyon gyorsan. Egyre gyorsabban. Sajnos. Már nem csak a kinőtt ruhákon veszem észre, hogy nőnek, hanem a testi fejlődésükön is. Az értelmükről nem is beszélve. (Sóhaj.) Ez az élet, erről szól.

Még mielőtt túl érzelmesbe mennék át, be is fejezem egy köszönettel Gáboromnak, aki elmosogatott helyettem egy nagy rakás lábost és társait, hogy én mindezt leírhassam. Köszi Drágám! :) Szeretlek.

2 megjegyzés:

Ági írta...

Ó de jó, hogy még az esti film (Flash Forward) előtt benéztem hozzád és hallhatom a hírt.
Hanna is pont hat hónapos volt az első fogacskánál de képzeld el az ikrekére már nem emlékszem...Lehet, hogy a naplóban benne van valahol de a fejemben már nincs meg.

Puszillak, Gáborodnak pedig vállveregetés,

Ági

Borzási A. Kriszta írta...

Ó, nekem nem jelzi ki a reader, hogy írtál, nem tudom miért...
most meg aztán úgy le vagyok maradva, hogy csak na. De szépen, lassan újraolvasom mindegyiket, még akkor is, ha nem hagyok mindegyiknél kommentet. Nőttök, szépek a lányok, babusgatnivalóak, jön, hogy megszorongassam őket én is itt a képernyő előtt, habár idegenként írok most, hiszen nem ismerjük annyira egymást, s nem találkoztunk, de nagyon szeretem a babákat, gyerekeket. Virtuálisan is:)!

S kívánok boldog nőnapot neked és a lányaidnak. Szeretem, ahogy ragaszkodsz hozzájuk, s kifejezed szeretetedet irántuk a blogon is. Ez értékelnivaló! Jó helyen vannak köztetek!