Eltelt az első félév...

Édes, drága Leánykáim! Eljött ez az idő is, már nem "csak" hónapokban tudjuk meghatározni a "korotokat", hanem években! Hihetetlen mennyire gyorsan eltelt ez a 6 hónap. Ma kicsit figyelmesebben néztelek Benneteket, és rájöttem, hogy nekem már most olyan nagylányok vagytok.

Zsófikám, Te ma többször is megfordultál. Hátadról a hasadra. Volt, amikor nem jött össze elsőre, és akkor az oldaladon maradtál és olyan dühös lehettél, vagy annyira erőlködhettél, hogy meglehetősen vörös volt a fejecskéd. :) Nem is bírtam nézni a "szenvedésedet", úh. segítettem Neked fordulni egy negyedet, ami éppen elég volt. Egyébként mindezt nem nekem vagy Apának mutattad be, hanem a két Nagymamádnak. Bizony. Én éppen képeslapokat szerkesztettem két közelgő szülinapos unokabátyáidnak... Apa pedig munkát felmérni volt. Ti meg még a mi ágyikónkban heverésztetek és szórakoztattátok a Nagymamákat.

Ha már Zsófiról volt szó... :)

Kincső a legújabb szokásával, nyelv kidug és utánozzuk az autó berregését, vagy mihez is tudnám hasonlítani. Lényeg, hogy minden csupa nyál legyen körülötte, és ez alól a saját arcocskája sem kivétel.

Egyébként Kincsőkém, Te nagyon rafinált vagy. Az imént leírt új szokásodat szerettük volna videón megörökíteni, de ekkor persze Te nem csináltál semmit. :)

Kincső és az Ő nyelve... :)

Ma ismét megtapasztaltam, hogy amikor felveszlek Titeket, akkor már nem csak úgy vagytok a karomban, hanem megfogtok. Annyira jóóó érzés!!! :)

Szeretném leírni a születésetek történetét, azzal még adós vagyok, ha jól tudom, de most megyek aludni, mert késő van.

Drága Lánykáim, Isten éltessen Benneteket nagyon jó egészségben nagyon sokáig! :) Tudom, tudjátok: NAGYON, DE NAGYON SZERETLEK BENNETEKET!!! :)