B.Ú.É.K.

Egészségben, szeretetben, boldogságban gazdag új évet kívánok családtagjainknak, rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek és magunknak is! :)

2009. 12. 31.

Ez a nap is eljött. Vége életem legszebb évének. :) Durrognak a ... hm, nem ismerem fel hangról, mik is ezek, de nagyon hangosak. Lányok békésen alszanak. Ennek nagyon örülök. Féltem, zavarni fogja őket a nagy durrogás, de egyelőre tudnak aludni tőle. Gábor is eldőlt a kanapén, és durmol. Én meg csak körmölök és körmölök, hogy be tudjam fejezni az idei évet. Úgy tűnik, sikerül, pedig féltem, nem fog.

Ma felugrottunk a Balázsékhoz, főként Feri bácsi és Zsuzsa néni miatt. Tavaly sem vittük túlzásba a karácsonyozást, idén is úgy hittük, nem fogjuk. A mi részünkről így is volt, viszont mi olyan szép ajándékot kaptunk, amit nem is bírtunk elhozni, amiről még nem tudok képet betenni, de fogok, mert ilyen gyönyörűséges csak az én, még el nem készült, szülinapi ajándékom volt, van. Nem is tudom, hova fogjuk tenni, hiszen picit kényes is. Asszem Gábor most törheti a fejét, minek örült jobban: a szerelmespár kesztyűnek, a kocsikerék-lámpának, a hatalmas Nutellának, vagy Feri bácsi, Balázs és Zsolti közös remekének... :)

ÉS ÉS ÉS: Zsófi ma átlépte az 5 kg-ot!!! :)

2009. 12. 30.

Nagy volt a nyüzsgés. Reggel 7-kor elmentek Tücsiék. Utána jöttek Anyuék, majd Csilláék is. Reméltük, hátha át tudjuk adni a meglepit, de sajnos úgy tűnik, mégis csak január lett belőle, pedig nagyon bíztam benne, hogy még idén sikerül odaadni, de mindegy, legalább szépen kezdődik az év. :)

Azért tettem fel ezt a képet, mert Zoli reggel nagy gondot fordított az öltözködésére. Már megszokta, hogy állandóan kattog a fényképezőgép, ezért odafigyelt arra, hogy ne olyan inget vegyen fel, ami már volt rajta. Persze ezt nem lett volna szabad elárulnia a Hugomnak, nekem meg pláne nem itt közzétenni, de szerintem olyan aranyos gesztus volt tőle, hogy nem tartom magamban. :) Zoli egyébként továbbra is nagyon kedvesen pesztrálja Lányainkat, akik még nem sejtették, hogy hamarosan véget ér a kényeztető idő... :)



Délután végre újabb kedves barátnő látogatott el hozzánk családostul. Jucek, szintén a fősuliról. Annak idején, amikor még nem ismertem Gábort, mindig beszéltük a Csajokkal, hogy Sanyi egy álompasi. És most, hogy itt van nekem Gáborom, Jucek mondja, hogy nekünk milyen nagy szerencsénk van, és összetehetjük a két kezünket. Ez így is van, és ugyan Juc megkért, hogy jövőre ne balhézzak annyit Gáborral, háát, nem tudom, mennyire fogom tudni teljesíteni e kívánságát, de igyekszem, mert Gáborom jót érdemel.


Nagyon helyes játékot hoztak, állathangot utánzót, ami érdekes módon máris egyik kedvencetek lett. Kincsőkém ma már nyújtogatta kis kezét érte. Meg kell jegyeznem, Kincső tegnap este óta nézegeti kis kezét. Jól rábandzsított, tök édi volt, ahogy meglepődött arccal nézte, követte szemeivel kis öklét. :)


Drága Juc, Hanni és Sanyi, nagyon köszönjük a látogatást! Reméljük, ezentúl sűrűbben látjuk egymást! És amint tudunk, könnyebb lesz, mi is megyünk hozzátok! Puszi Nektek! :)

Lassan haladok, ikreket ringatok.

Rímel. Pont megfelelő hosszúságú. És még a szöveg is stimmel. Ez áll a mi házilag készült "baby on board" táblánkon, amit Dani készített nekünk utolsó estéjén. A babafejes tábla Katitól (Hermann) van, eredetileg előke volt ráakasztva, most kaptuk tőle Amerikából.



Szerettünk volna egyedi táblát, Gábor kitalálta ezt a frappáns kis szöveget, ami rövid, tömör és passzol, Dani pedig elkészítette nekünk. :) Amint látod, már az autónkat ékesíti, büszkén hirdeti utasait, mi pedig még büszkébben feszítünk az autóban, hogy ilyen szép, nem hétköznapi babás táblánk van. :)

Köszönjük szépen, Dani! Jó tanulást, jó eredményekben gazdag, sikeres évet kívánunk Neked! Sok puszi.

2009. 12. 26 - 30.

És igen, eljött a nap, az óra, a perc, amire sokan régóta vártak: megérkezett a Bischoff család, még ha hiányos létszámmal is, de itt voltak. Eljött - főként hozzátok - Dani, Gabriel, Jonas és persze Tücsi is. Az unokatesók és a távoli Nagynéni. Mindig szerettem volna unokatesót, de mivel mind a két szülőm egyke, erre nem sok esély volt...

A lényeg, hogy jöttek, láttak Benneteket és lenyűgöztétek őket. Vajon miért nem lepődök meg ezen!?!?!? :)

Dani még a cipőt, kabátot sem vette le, már jött is fel. Nagyon jólesett az érdeklődése. Ő egyébként nem csak fent van a "Rendszeres olvasó" listán, hanem valóban olvassa is a blog-ot, mint kiderült, nagyon képben van. Természetesen ez is hízelgő, és örömmel tölt el, hiszen részben emiatt is készült ez a blog, hogy a távoli rokonok, vagy akik nem tudnak sűrűn meglátogatni Benneteket, ne maradjanak ki szinte semmiből. Persze ezek a sorok, képek nem helyettesítik a személyes kontaktust, de a semminél ez is több.


Kincsőt kényezteti Dani

Megkezdődött a Lányok kényeztetése felsőfokon, sőt! :) Jonas folyton valamelyik Lányt akarta, bizony: akarta! Mindig éppen azt a gyereket, aki csendben volt. :) Aztán, ha elkezdett nyafizni, akkor már adta is tovább, azzal már nem tudott mit kezdeni, de így is szép teljesítmény volt tőle.

Itt Kincsővel

Zsófit cirógatva

Jonas, aki örökmozgó, nem unta meg a babusgatásotokat, sőt, Ti voltatok a slágerek. Igyekezett magyarul beszélni hozzátok, nagyon bájos volt a próbálkozásaival. Amint esélyt látott arra, hogy megkaparintsa valamelyikőtöket, máris fotelba vágta magát és tartotta karjait, hogy oda kéri, az éppen csendben lévő gyermeket. :) ÉS még pelenkázott is Jonas!!! Bizony. Nem győzött kitúrni a pelenkázó elől, hogy ő csinálhassa. Nagyon édes volt és ügyes.

Zsófi a szerencsés éppen

A sorból Gabriel sem lógott ki. Őt ugyan egyelőre a számítógép köti le a leginkább, de egy pillanatig sem ellenkezett, ha a kezébe nyomtunk egy gyereket, sőt! Séta után rendszeresen ő és Dani vetkőztették le a Lányokat. Nekem szinte semmi dolgom nem volt a Lányimmal. Majdhogynem felesleges voltam. Alig vártam az estéket, hogy végre egy picit én is kaphassak belőlük. :)


Ugye Kincső etetése kizárólag az én feladatom, bár pár napja ő is kap napközben egyszer tápszert, amit nem nagyon fogyaszt el, hogy ne csak Zsófi kapjon, így igazságos. Szóval a lényeg, hogy az etetésükben sem tudtam részt venni, csak elkészítettem nekik.


Valamiért Tücsiről nem igazán készült kép. :( Pedig folyton volt a kezében egy gyerek. Ha csak egy nyekkenés hangzott el egy kis szájból, már ott is termett mellette, és addig nem nyugodott, míg csendben nem lett. Háát, igen, már az elutazásuk délelőttjén meg volt ennek a böjtje...

Éppen Kincső élvezkedik, trónol békességben, boldogságban. :)

Leírni sem lehet, nincs rá szó, mennyire el lettek kényeztetve a Lányok, tény, nagyon élvezték, de szerencsére nem csak ők, hanem az őket babusgatók is. Utolsó két este Dani kisajátította magának az esti vetkőztetést, sőt, utolsó este még a pelenkát is levette a Csajokról! Az öltöztetés már Tücsié volt. Tehát el voltak osztva, vagy inkább be voltak osztva a teendők. Örültem az esti összebújásoknak. Akkor végre megint enyémek voltak a Lányaim. :)

Sajnos pelenkacserés kép nem készült, pedig jó lett volna, majd legközelebb. De akkor már mi kelünk útra, mi tesszük meg a távot, és megnézzük, hogy bírják a Lányok a 9 órás autóutat.

2009. 12. 26.

A mai napon tehát Fóton ébredtünk. Nem volt a legkényelmesebb az éjszaka, mégis jó volt, mert közvetlenül mellettünk alhattatok. Kincsőkémet reggel megszoptattam, majd a Mama fogta Őnagyságát, és bevitte a hálószobába a Papához. Ott aztán kényeztetve volt, amíg mi Apával és Zsófival tovább aludtunk, és így semmi nem lett abból, hogy korán hazaindulunk, hiszen jönnek a Tücsiék...



Hazafelé még beugrottunk - szó szerint - Csilláékhoz, hogy megnézzük a karácsonyfájukat és a szépen feldíszített lakást. Első olyan karácsonyuk, hogy külön vannak a szülőktől, így ez különösen fontos volt számára. Mivel Lányok, Ti elég nyűgösek voltatok, a ruhát se vettük le, de még a cipőt sem, már indultunk is haza. A nap további eseményei egy külön bejegyzésben folytatódik. :)

2009. 12. 25.

Még nincs itt az újév, a fogadalmak ideje, de ma megfogadtam, hogy nem lépek úgy az újévbe, hogy nem írom le az óév utolsó napjainak főbb, lényeges eseményeit.

Annyi ember volt körülöttünk, és mégsem jutottam addig, hogy leüljek és blog-ot írjak. Nem tudom, más blog író hogy van ezzel, de én mindig leírom, ami hirtelen eszembe jut, aztán van, hogy csak napok múlva újra írok valamit egy már régebbi bejegyzéshez. Szerintem ez most is így lesz, mert nem biztos, hogy minden eszembe fog jutni, de szerencsére úgy találták ki ezt az oldalt, hogy lehessen utólag is írni bele.

Tehát édes Kislányaim, amíg Apátok küzd Veletek, addig én igyekszem rögzíteni, ami az elmúlt pont egy hétben történt... :) Kicsit hangosak vagytok ugyan, mert hason fekszetek, és ez főként Kincsőkémnek nem nagyon tetszik, de hát ez van. Érdekes, hogy amíg a "szárazföldön" Zsófi bírja a hason fekvést, gyönyörűen tartva hosszú percekig kis buksiját, addig a "vízben", fürdetéskor Kincső az, aki hibátlanul kitartja magát.

Na, de visszatérve az ESEMÉNYEKRE, idén úgy esett, hogy karácsony első napját Fóton töltöttük, a Mamánál és a Papánál. Papának volt egy meglepetésünk, ami minden karácsonyi ajándéknál szebb volt: Náluk töltöttük az éjszakát is! :) Mert hát ugye eddig mindig haza kellett jönnünk a fürdetés, alvás miatt legkésőbb 6 órakor. Ezen a napon nem tűnt fel a Papának, hogy nem igazán igyekszünk haza, sőt, amikor Feri bácsiék telefonáltak, hogy csak 5 óra tájban jönnek, mi akkor sem pánikoltunk, hanem nyugodtan vártuk őket. A Papának ez sem tűnt fel, csak amikor Zoli barátnője, Anett rákérdezett, hogy ott alszunk e, akkor a néma bólintásom elárulta tervünket. :)








Bájotok rabul ejtett mindenkit, ezt minden túlzás nélkül elmondhatom. Marika néni már volt nálunk, Zoli és Anett még a kórházban jött be hozzánk, de ott ugyebár "csak" Zsófival volt szerencséjük találkozni, viszont Feri bácsi eddig csak hallott rólatok - nem is keveset Marika nénitől. Feri bácsi az én Tibor papámnak az öccse, és ő egy olyan ember, aki ugyan nagyon szeret minket, mégis a legtöbbször csendben van, van, hogy csak járkál a házban, vagy leül a nappaliban, egyedül, és elvan. Aztán gondol egyet, feláll, és közli: megyünk haza. Na, ilyenkor minden beszélgetést félbe kell szakítani, nem számít, hogy mondatot, gondolatmenetet vág félbe, ha ő menni akar, akkor bizony menni kell.

Most viszont a következő történt: először Zsófi került az asztalra, ő volt babusgatva, kényeztetve. És elhangzott a mondat: Téged hazaviszünk. Aztán helyet cseréltetek, Zsófi evett, így Kincső jött az asztalra. Ekkor zavarba jött Feri bácsi: Most melyikőtöket vigyük haza?



Most még kivételes helyetek van: szabad az asztalon feküdnötök, hogy ne érezzétek úgy, ki vagytok hagyva a társaságból... Itt csak Kincső van, de az idő nagy részében, osztoztatok az asztalon. Vajon meddig fértek el kényelmesen!? Szerintem hamarabb jön el a forgás ideje, akkor sajnos meg kell válnotok e középponti helytől...

Nem szoktak sokáig maradni Feri bácsiék, éppen ezért büszke vagyok arra, hogy ezen a napon 3 egész órát időztek nálunk, velünk, és nagyon nem volt kedve hazamenni. Csak már fél 8-ra járt az óra, nekünk készülődnünk kellett a fürdésre is, és az alvásra is.

Egész nap ébren voltatok, csak párszor aludtatok el maximum fél órára, így érthető volt, hogy a fürdés már a nyűgösség, türelmetlenség jegyében telt. De ezt kárpótolta, hogy közöttünk alhattatok EGÉSZ éjjel. Más szép és jó nem is volt számomra ebben az éjszakában, de a hátam, derekam már nem fáj, úh most már csak nosztalgiázom, hogy de jó is volt, amikor Kincsőkém néha kupán vágott a hely szűke miatt. Viszont szoptatás szempontjából nagyon kényelmes volt. Azt hiszem. Már erre sem emlékszem tisztán.

Így telt ez a szép el. :)