Karácsony 1. rész

Gábor elment síelni, Lányok alszanak, emailek megválaszolva, úh. jöhet az édes kötelezettség. :)

Utazással együtt négy napja vagyunk Tücsiéknél, és már most messzinek tűnik a Szenteste, pedig nincs egy hete, mégis sok minden történt azóta. Igyekszem pontosan felidézni az ünnepnapokat.

Mi már 23-ra virradóan feldíszítettük a karácsonyfát, mert úgy voltunk vele, hogy a Lányok még úgysem tudják, miről van szó, 25-én reggel, ébredés után pedig már indulunk is otthonról, és szerettem volna, ha nem csak egy nap, vagy netán csak egy délután-este kedvéért díszítünk fát.

 Tehát nálunk már csütörtök reggel gyönyörködhettek a Csajok a karácsonyfában, ami idén egy alacsony fa (többek között a fent említett okok miatt), és ami a mérete miatt egy alacsony asztalkára került (hogy azért mégis méretes legen :), és milyen jól tettük, hogy magaslatra állítottuk!!!). Nagyon tetszett a Lányoknak a szép, színes fenyőfa, először csak álltak előtte tisztes távolságban és onnan nézték, majd elindultak felé és megfogdosták. Igazából nem volt annyira rossz a helyzet, mint számítottam, bevallom, készültem rá, hogy az alsó ágakat meg kell fosszam idejekorán az ékességeitől, de hála okos és értelmes Lányainknak, elég hamar beérték azzal, hogy csak megfogják, de nem szedik le a gömböket. Azért az első fél órában előfordult, hogy Kincső kezéből és szájából kellett kiszedni a pici, gomba alakú üvegdíszt... Ennél nagyobb "riadalom" nem ért minket. Többször odamentek a nap folyamán és másnap is a fához, de tényleg nem szedték le a díszeket, max. megsimogatták a kedvenc zöld üveggömbjüket. Mind a ketten ahhoz az egy díszhez vonzódtak nagyon.

 Ébredés után rögtön.

 Majd a nap folyamán - valamiért kék lett a kép.

23-án este Gábor a lehetséges dolgokat pakolta be az autóba, amiket én aznap csomagoltam be, és amikre másnap biztosan nem volt szükség, hogy ne Szenteste kelljen mindent össze- ill. bepakolni. Valamint a zenét állította össze és vette fel a pendrive-ra, amit az úton hallgatunk, ha már nem megy a magyar rádió. Én addig csomagoltam az ajándékokat. :) A Lányokét nem, mert segítség nélkül úgysem tudják kibontani, meg tőlünk nem is nagyon kaptak olyan ajándékot, amit nagyon csomagolni kellett volna. A sátrat, amit szintén karácsonyra szántunk, jól elfelejtettük mind a ketten, úh. az még mindig a gardróbban rejtőzik. :)

A másnapi ebéd-előkészülés végül annyira sikeredett csak, hogy a gesztenyetölteléket gyúrtam össze, de a pulykamellbe nem göngyöltem be, mert nem engedett még ki a hús. Másnap reggel viszont ezzel kezdtem a napot, így mire Anyuék megérkeztek (10 körül), addigra már megvoltam a töltött pulykamellel és Gábor is felvágta, vízbe tette a krumplipürének való krumplit. Végül Apu panírozta be a húsokat és a halszeleteket, és a halászlé készítése is rá várt. Tehát túl sok feladatom nem volt. Én többet szerettem volna sütni, főzni. Tervben volt, ha már lemondtam az egészben sütött gesztenyével töltött pulykáról, a sült kacsa dinsztelt káposztával, valamint a szintén sült csirkecomb, -mell, és krokett szerűség-et szerettem volna szervírozni a krumplipüré helyett (de Anyuék készítettek krumplisalátát, ami sose maradhat ki karácsonykor). És mivel a Gábor annyira nem (sehogysem) szereti a halászlevet, ezért gondoltam, főzök Neki húslevest. Ez sem valósult meg. Szóval, terv az volt bőven, amiből aztán szép lassan mindig lejjebb és lejjebb adtam, így a végén a következő ételekből lehetett választani, illetve kellett enni. :) Halászlé. Gábor is evett belőle, de csak levet. Bacon szalonnába göngyölt gesztenyével töltött pulykamell, rántott pulykamell és rántott hal. Krumplipüré és krumplisaláta volt a köret. Igazából nem maradt éhen senki, és valóban elég volt ennyi étel, csak hát én szeretek kitenni magamért és szeretem túlvállalni is magam, amiben idén meg lettem akadályozva. Reményeink szerint a jövő karácsonyt is Tücsiékkel töltjük, de Budapesten, és akkor aztán nem lesz kifogás, miért ne süthetnék, főzhetnék kedvem szerint. :)

Süteményekről nem esett még szó. Jutka is és Anyu is bejglit sütött, Anyu még püspökkenyeret is, de abból nem kértünk, mert sütöttem gyümölcskenyeret és az elég sok lett. Örülök, ha az elfogy. Én még nem kóstoltam meg, mert van egy olyan rossz szokásom, vagy mim, hogy azt az ételt, amivel nagyon sok macera van, a végére úgy megunom, hogy ahhoz sincs kedvem, hogy megkóstoljam. Ez is ilyen volt. Azon kívül, hogy két napon keresztül készült, minden utasítást pontosan betartva, a végén kiderült, hogy fogyasztás előtt 2 hétig KELL "érni hagyni". Na, köszi. Persze én vagyok a hibás, amiért mindig csak azt a részt olvasom el a szakácskönyvben, ahol éppen tartok. Az egészet egyszerre sosem, vagy legalábbis nagyon ritkán. Szóval, lett két kenyerünk, amit ugyan felvágtam, de én nem kóstoltam meg, de Anyu szerint nem lett rossz. Ezen kívül a szokásos karácsonyi sütiket sütöttem meg, azaz a fahéjas csillagot és a hókiflit, ami idén különösen finom lett. Lányoknak mind a két süti nagyon ízlett.

 Kincső hókiflit eszik

ez a ruháján is látszik...

Mamáékat vártuk 2-3 közöttre, de végül 4-fél 5 felé érkeztek meg, így a Csilláék hamarabb nálunk voltak, mint ők, úh. "kénytelenek" voltak a Csilláék is mégegyszer enni. Zoli szüleitől jöttek hozzánk. Így lett a késő ebédből korai vacsora. A Lányok persze kaptak enni, Nekik külön sütöttem ki délben rántott pulykamellet. De kaptak velünk együtt is. Sőt, a halászlevet is megkóstolták, pár falat erejéig nagyon ízlett Nekik, főleg a Zsófinak, aztán végül nem kértek többet. A hallal ugyanígy voltak.

Na, és amikor mindenki jóllakott, Lányokat levittük Jutkáékhoz, és mi fent bepakoltuk az ajándékokat a fa alá. Aztán Apa csengetett, jelezve, hogy itt a Jézuska. :) Vittük a Csajokat fel, csak lestek a sok új dolog láttán. Elénekeltük a Mennyből az angyal-t, legalábbis azokat a versszakokat, amiket tudunk. Valamiért a Csajok inkább megrémültek, mint izgatottak lettek, talán a sok ember-kevés hely aránya ijesztette meg Őket, nem tudom, de a dal végére mind a ketten a karomban voltak. :) Persze Ők kapták meg először az ajándékokat, amiknek a fogadtatása vegyes volt. A hintalovaktól féltek, a homokozótól szintén megijedtek, és a hinta-libikóka, vagy mi, amin pár nappal ezelőtt az Ikeában nagyon jókat hintáztak, szintén félelemmel töltötte el mind a kettőjüket, a lego pedig nem érdekelte Őket. Igazából a kispárnák, a Boribon könyvek, a rénszarvas plüssbe tekert plédecske volt az, ami tetszett Nekik. És ami egész nap a lételemük volt, a "tömeg", a sok ember, az ekkorra rémálmukká vált. Egyik pillanatról a másikra besokalltak, kiborultak, és menni kellett fürdeni. Tehát nem igazán tudták élvezni a kapott ajándékokat.

Különben egész nap produkálták magukat a Nagyszülőknek, fel-alá szaladgáltak, játszottak, dumáltak, Kincső az egyik sapkámat hol felvette, hol levette. Ezt előző nap kezdte el, és azóta is sűrűn felveszi a sapimat, amit csak miatta hoztunk el.

Bohóckodásra is jutott időnk:

Még délelőtt meglátogattak minket Ágiék, Zozo pár napra hazajött Japánból, hozta a nagyon kedves, mosolygós barátnőjét, a nevét sajnos nem tudom leírni, még kiejteni sem, gyakorolni kéne ahhoz.

Ahogy minden nap, ez is túl gyorsan eltelt. Az ajándékainkkal sikerült örömet szereznünk, úgy láttuk, és ennek nagyon örültünk. Mi is szép és hasznos ajándékokat kaptunk, amiket ezúton is köszönünk szépen! :)