17 hónapos Lánykáink

Az ígéretemet nem tartottam be, szombaton nem volt lelkierőm leülni a gép elé, talán azért sem, mert ismét Fóton töltöttük a hétvégét, és én ilyenkor igyekszem kiélvezni a Szüleim társaságát, sajnálnám az időt a számítógép előtt ülve tölteni, még akkor is, ha pont betöltötték a Csajok a 17. hónapjukat, és még akkor is, ha megígértem, hogy leülök írni. Tudom, akkor minek ígérem meg...

Na, de most már újra itthon vagyunk, vasárnap délután óta, de mivel Anyu itt volt még este, sőt éjjel is, ezért ma délelőttre, a Lányok alvó idejére tolódott a beszámoló.

Kezdeném a rossz hírrel, ami nem más, mint hogy nem nő a Csajszikák súlya. Még mindig 8,10 kg-ot nyomnak. Én már el sem merem mondani a gyerekorvosnak. Több, mint egy hónapja kapják az étvágygerjesztőt (Cebion multi szirup), vasat (Aktiferrin) kapnak, ezen kívül a szokásosat, azaz Vigantol cseppet és Cebion cseppet (ez az Ő c-vitaminjuk). Igazából az étvágyuk egyáltalán nem javult, nem is tudom, hogy mit lehetne kezdeni ezzel. Igazából a doki Béres cseppet javasolt az étvágyukra, de többségben volt az ellenzék, akik hangsúlyozták, hogy ezt CSAKIS 10 kg felett lehet adni, ezért kapnak Cebion multit.

És akkor a jó dolgok. Zsófit érdemes volt előtérbe helyezni, már ami a nembeszélését illeti, mert azóta egyfolytában új szavakkal kápráztat el minket, míg most Kincső elégedett meg az aktuális szókincsével.


Íme Zsófi új szavai, illetve azok, amiket eddig még nem kristálytisztán ejtett ki, de már igen:

Papa
Mama
Apa
enni
néni
klaffogás a lóra, rénszarvasra - utánozza, ahogy megy
nyam-nyam, és mielőtt megeteti a babát, vagy bármilyen figurát, megfújja a kanalat, hogy ne legyen forró :)
kot - tyúk hangja
cic - cica
nya - miau
ssssszzz - kígyó

Kincső szavai:

Tájdi - Zsófi !!!!
éni - én is
etti - ez(t) is
cic - cica, vagy hívja a cicát
nyam, és Ő is megfújja a kanalat az etetésnél :)
kot

Mind a ketten mutatják, ahogy repül a repülő, illetve, ahogy egyikünk sem vágyna arra, ha így repülne vele a repcsi. :D És zúgnak is hozzá, ez a repülő hangja, ahogy a traktornak is hasonló hangja van. Az autóé másmilyen.

Tánc: Múlt héten sikerült megörökíteni, ahogy egymással elkezdtek táncolni. Előtte mi táncoltunk Velük, illetve én kettőjükkel, majd én abbahagytam, talán pont azért, mert elmentek tőlem, már nem tudom, miért, pontosan, de a lényeg, hogy pár pillanat múlva azt látjuk Gáborral, hogy Kincső odament Zsófihoz megfogta a kezeit és elkezdett Vele táncolni. Hát valami tündéri volt. Ezt kétszer is eljátszotta egy szám alatt. Nagyon édesek voltak, mondanom sem kell. :)

Séta: Szintén Kincső ment oda a Zsófihoz először, és megfogta a kezét, de mivel Zsófi sokkal lassabban megy, mint Ő, ezért elég hamar el is engedte a kezét és ment egyedül inkább. Sétáinkra az a jellemző, hogy Kincső előrerohan, néha szó szerint, hogy minden pillanatban azt hiszem, rögtön hasra esik, annyira gyorsan fut, Zsófi pedig cammog. Sőt, van, hogy nem is hajlandó egyedül menni, fogni kell a kezét. :(

Beszéd: Nagyon édesen elbeszélgetnek egymással, a saját nyelvükön. Néha rámtör ilyenkor az aggodalom, a félelem, hogy mi lesz, ha kialakul közöttük az ikernyelv!? Egyelőre nem is merek ebbe jobban belegondolni, sem arra gondolni, mit fogok tenni, ha ez bekövetkezne. Igyekszem a lehető legtöbbet beszélgetni Velük, illetve beszéltetni Őket. Velünk használják is a mi nyelvünket, velünk magyarul kommunikálnak, egymással viszont csakis a saját nyelvükön.

Jellemzésük: Ami jellemzi Őket mostanság az az, hogy nagyon kimutatják az egymás iránti szeretetüket. :) Igazából főként Kincső a kezdeményező, de sajnos rá jellemző az is, hogy odacsap a Hugicájának. :( Zsófi sokszor, főleg a kádban szó szerint retteg a Nővérétől, igaz, akkor "csak" lefröcsköli, és jót nevet azon, ahogy Zsófi kapkodja a levegőt. :) Azt már kevésbé viseli nevetve, ha ez fordítva történik. :) De itt kint, a szárazon is Neki jár el a keze. Hajlamos megcsapkodni a Zsófi fejét, teljesen mindegy, hogy azért, mert nem úgy történt valami, ahogy Ő azt elképzelte, vagy azért, mert a Zsófi véletlenül nem tudott elmenni az útjából. Ilyenkor hiába követelem a puszit, azt általában a Zsófi szokta adni a Kincsőnek!!!!
Zsófi eléggé nyafka Lány mostanában. Sokat sír, látszólag értelmetlenül, aztán odabújik (általában hozzám), és ettől megnyugszik.

De egyébként is nagyon bújós. Mondjuk a Kincső is szereti magát bevackolni az ölembe, de Ő nem tud nyugton ülni, igaz olyan hosszan a Zsófi sem. :) Folyton izegnek-mozognak. Egyik könyvet "olvassák" ki a másik után, hozzák-viszik a könyveket. Persze nem teszik vissza a helyükre, max., ha megkérjük Őket, de ezt még nem várjuk el Tőlük. Viszont nagyon édesen teszik a kezüket a szájuk elé köhögésnél. :) Sokszor mondani sem kell, maguktól is tudják. :)
Kincső nagyon vagány egy kiscsaj már most. Az egy dolog, hogy nincs félelemérzete, futva közlekedik, de simán felmászik mindenre, amire tud (Zsófi a kanapéra mászik fel folyton). Sokszor nem igazán szereti elfogadni a segítséget, ideges lesz tőle, hogy szépen fogalmazzak. :P

Az, hogy IGAZI Csajok, le sem lehetne tagadni. Előkerültek a bizsu nyakláncaim és karkötőim. Tini koromban szívesen hordtam ilyeneket. A nyakláncokat végül elvettem Tőlük, felügyelet nélkül nem mertem otthagyni Őket, de a karkötőket meghagytam, hadd játszanak velük. Elég volt egyszer megmutatni, hogyan is kell felvenni, onnantól kezdve maguk vették le-fel a karkötőket. :)

Hiába kezdtem el hétfőn írni a bejegyzést, mostanra sikerült befejezni. Valószínűleg nem tökéletesen, de majd legközelebb leírom, ami még eszembe jut. :) Azt azért még hozzátenném, az utókornak, hogy kop-kop, még mindig nem kellett orvoshoz mennünk semmilyen betegséggel. Remélem, ez még jóóóóó sokáig így is marad! :)