2011/02/23

Hétvégi összefoglaló

Mostanában nem nagyon jutok oda, hogy leüljek írni, és sajnos ahhoz sem, hogy a többi kedves blogot elolvassam. Talán egyszer valamikor sikerül pótolnom minden hiányosságomat. Most is azért tudok leülni írni, mert nem csak Gábor van itthon, hanem Jutka is feljött unokázni, én meg jól leléptem (miután rendbe hoztam a konyhát az ebéd utáni romhalmazból).

Lányok mostanában felváltva nyűgösek. Nem tudom, jó e ez így, vagy jobb lenne, ha egyszerre lennének e azok!? Talán jobb lenne egyszerre túl lenni. :) Mindegy, most úgy van, hogy két napja a Kincső lóg rajtam szó szerint, tehát folyton az ölemben kell lennie. Persze, ha jön egy családtag, akkor levált, és ilyenkor pótolom, amit muszáj megcsinálni. Amikor alszanak, akkor meg mosok, vasalok, főzök, rendet rakok, elfoglalom magam. Szervezzük az általános iskolai osztály találkozót is, amire ugyan csak májusban fog sor kerülni, de én már most nagyon izgatott vagyok. :)

Mostanában sok időt töltünk Fóton, Anyuéknál. Lányok nagyon élvezik a vidéki életet. És már nem csak a pipik (tyúkok) és nyuszik miatt, hanem egyre inkább élvezik a sétákat is. Az utcánk nincs leaszfaltozva, hanem föld út, illetve homok, csak ez a mostani időjárásban nem látszik. Én anno nagyon nem szerettem, se nyáron, se ősszel, se télen ezt az utat, de tiniként az ember másképpen gondolkodik, mint felnőtt fejjel. Azt azért mindig tudtam, vagy legalábbis régóta tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen szép, tiszta levegőjű helyen nőhettem fel, és örülök, hogy a Lányaimnak lehetőségük lesz ilyen helyre menniük, nyaranta sok időt eltölteni háziállatok között, és ha minden jól megy, még egy jó kis "banda" is kialakul majd pár év múlva, mint az én gyerekkoromban. :)


Szombat reggel, reggeli után elindultunk, annyi kitérőt tettünk, hogy felvettük a Nagymamámat, és kimentünk a Papámhoz a temetőbe, 14-én lett volna 90 éves. Nagyon büszkék voltunk a Csajokra, mert a Papám a temető legvégében nyugszik, elég hosszú út vezet a sírjához, de a Lányok mindezt a hosszú utat egyedül, gyalog tették meg. Visszafelé a felénél Zsófi felkéredzkedett az Apjához, de Kincső jött továbbra is egyedül. Nagyon ügyes volt. Én közben adtam Neki a kifli falatokat (Zsófi egyedül ette, ha már ő ölben ment). Egy jó órát eltöltöttünk a temetőben a gyaloglás miatt. Lányok szinte ki sem merültek, eszükbe sem jutott, hogy esetleg aludnának egyet, pedig elvileg alvóidejük is lett volna már. Fótra érve bementünk Péter bácsihoz, mert a Mama már régen találkozott vele, arról nem is beszélve, hogy Péter bá mindig örül, ha láthatja a Csajokat. :) Aznap mégegyszer összefutottunk Vele, aminek szintén nagyon örült, tetszett Neki a Csajok piros pofija, amit a levegőnek köszönhettek (nem a házipálinkának...).

Szombaton tartottuk Zolika szülinapját, illetve az ajándékát már megkapta múltkor, csak tortát nem kapott akkor, így mostanra sütöttem Neki egyet. A torta ötletét Kiskuktától vettem, de nem igazán sikerült, sajnos. Lehet, hogy az volt a baj, hogy régi volt a fondant, nem tudom, de nagyon nem lettem elégedett a végeredménnyel. Ettől függetlenül az ünnepelt nagyon örült neki, más pedig nem számított.



Lányok nagyon otthonosan mozognak már Anyuéknál, tényleg mintha otthon lennének, nagyon édesek, ahogy fel-alá mászkálnak. Feltalálják magukat nagyon, nem unatkoznak.



Persze sétára is sor kerül naponta kétszer, amit annyira élveznek, hogy az elmondhatatlan. Elmennek messzire (megtehetik), szaladnak (Zsófi rendre el is esik :)), odamennek a kerítésekhez, kutyákkal kokettálnak, Kincső be is nyúlt egyhez, aminek a gazdája szinte szívrohamot kapott, nehogy megharapja a gyereket, merthogy különben harapós kutya... Én nem ijedtem meg, talán azért nem, mert én egész életemben ilyen vakmerő voltam, ilyen kutyabarát, Anyu tudna mesélni, én is benyúltam minden kutyához. És a Kincső ezt múlt héten megismételte, amikor itthon sétáltunk, és szintén benyúlt egy kutyához... De ő sem harapta meg. :) Sőt, tök aranyos volt, utána együtt dögönyöztük, már amennyire be tudtunk nyúlni a kerítésen. :)



 Kincső

 Zsófi - itt még esés-mentes.

 Kincső a pocsolyában - persze nem gumicsizmában.

 Húú, ez nagyon tetszett neki! :)

 Na, itt már túl van Zsófi az esésen :)

Az utca végén levő két pacit is megcsodálták a Lánykák.

Vasárnap reggel óta gyönyörűen esznek a Lányok - remélem, nem csak átmeneti étvágynövekedésről van szó. Mindent esznek, kenyeret is, amiről eddig hallani sem akartak. Nagyon örülünk ennek, és le is mérjük Őket, hátha nőtt is a súlyuk! :P
Ja, azt azért hozzátenném, hogy vasárnap nekem semmi erőm nem volt felkelni, így Gábor és Anyu látta el a Lányokat (Apu dolgozott, de most hétvégén nem fogja megúszni), és amikor lekeveredtem, éppen reggeliztek a Csajok a SZÉKEN ülve! NEM az etetőszékükben, hanem a rendes felnőtt széken ülve!!! Annyira örültem, hogy nem jött még el ez az időszak, pedig olvasom, hogy más, korukbeli gyerekeknél ez már szokás. Erre tessék! :) Azóta többször is itthon is a széken ülve esznek, amikre nem győzünk elég párnát felhalmozni, hogy felérjék az asztalt. :)

Vasárnap délelőtt sétáltunk még egyet, majd mentek aludni, ebédeltünk, és szerettünk volna elindulni haza, de alig bírtuk betenni a Csajszikat az autóba, olyan hisztit vertek ki nekünk, hogy Ők sétálni szeretnének, nem autózni! :) Aztán szép lassan megbékéltek. Még bementünk több helyre is hazafelé, végül el is aludtak az autóban. Itthon is aludtak tovább, pedig általában felébrednek arra, ha megáll az autó, de most a szemük sem rebbent. Még volt időnk tánc előtt játszani egyet, furcsa is volt, hogy nem kell egyből rohanni, de jó is volt ez egyben. :)

3 megjegyzés:

Szabina es Julia írta...

De cukik a lanyok,es tenyleg jo ez a hely ahol folnottel,jo hogy a csajok imadjak,majd ha nagyobbak lesznek par napra hetre elmennek nyaralni a mamahoz,hu de klasz is lesz ott mikor egy banda alakul ki ott.Ngayon batrak es ugyesek.Csodalom oket hogy ennyire turelmesek es okosak,barhova mentek mindenutt szepen viselkednek.Latszik hogy mennyire elvezik a kinti setakat.Lehet ez a friss levego is besegitett a lanyok etvagyaba,remelem igy is marad.Talan lejart naluk a dietas idoszak.puszika

Vivien írta...

Köszi, Iza. :) Valóban jó hely, még ha néha nagyon utáltam is. :) Szerencsések vagyunk a Lányokkal, h tényleg ilyen jól alkalmazkodnak. Az egyetlen rossz, hogy nem nagyon alszanak napközben, viszont éjjel nincs gond velük, szerencsére. A szomszédban május elején fog születni egy kislány, azért írtam, h talán egy jó pár év múlva jó kis barátság alakulhat ki közöttük.
Lehet, h a friss levegő, lehet, h a Béres csepp hozta meg az étvágyukat, vagy csak valóban elmúlt az étvágytalanságos korszakuk, nem tudom, de lényeg, h esznek. :)
Puszi Nektek! remélem, tudok menni hozzátok olvasni, csak annyi dolgom lenne itthon. :(

Szitya írta...

Vivi! Azok a pocsolyázós képek nagyon jó hangulatúak! Olyan, mintha valami hideg sivatagban vagy valami ralli-helyszínen készültek volna! Csajok édesek!
Puszi,
Szilvi