2010/02/04

2009. 02. 04.

A teszt, amely döntött sorsunkról! :)

A dátum helyes, nem tévesztettem el. Ma egy éve tudtuk meg Gáborral, hogy gyermekünk lesz. Tavaly szerdai napra esett e jeles nap. Akkor még nem sejtettük, hogy akkora szerencse ér bennünket, hogy egyből ketten jönnek. :)

2009 február 4-én Ágiéknál "dolgoztam", hazafelé vettem egy tesztet. Nagyon vártam, hogy hazaérjek, és mivel a mai tesztek korszerűek, így nem kellett várni a másnap reggeli első p...-re. Remegő kézzel vittem ki a kis tárgyat a fürdőből, és a konyhában álltunk és vártunk. Vajon megjelenik a második csík is!? Nem kellett sokáig várnunk, ez nem az a játék, ahol az a lényeg, hogy húzzuk az ember idegeit. :) Szinte egyből megjelent a második piros csíkocska. A reakciónkra nem emlékszem. Szerintem egyikünk sem fogta fel. Nem tudtuk, mit szóljunk hozzá. Szerettünk volna gyereket, ebben egyetértettünk, de kb. egy jó fél évvel később. Ettől függetlenül nem volt kérdéses a baba sorsa.

Elsőként, természetesen, lementünk reszkető lábakkal Gábor szüleihez. Nekem az ő reakciójuk sem rémlik. Én még akkor elég kábult állapotban voltam. Nem tudom, mit éreztem, csak abban voltam biztos, innen már nincs visszaút. Anya leszek.

Miután itt kiörömködtük magunkat, vagy mit csináltunk, elhatároztuk, kimegyünk Anyuékhoz Fótra, nehogy már kimaradjanak a jóból! :) Felhívtuk a Csillát, hogy menjen haza és ne engedje Anyuékat lefeküdni. Útközben felhívtuk Tücsit is, hogy ő is első kézből, még frissiben értesüljön a hírről. Ez a következőképpen zajlott:

Gábor: Szemüveges leszel?
Tücsi: már nem tudjuk, mit reagált, de Gábor emlékei szerint gyorsan reagált.

Ehhez tartozik a sztori, hogy amikor Tücsi az első fiát várta, akkor lett Gábor szemüveges. Gábor elújságolta, hogy lesz szemüvege, erre Tücsi, hogy neki meg gyereke lesz. :)

Kiértünk Fótra 8 körül. Mindenki azt hitte, hogy lánykérés lesz (vagy már volt). Apu készült is egy papírral, ami ha meglesz, akkor betűzöm ide.

Az én szüleim öröme is határtalan volt. Imádják Gábort, jobb férfit nem is kívánhattak volna lányuknak. Kár, hogy csak egy van belőle, Csilla lemaradt róla... :) No, jól van, az ő Zolija is nagyon aranyos. És jókat főz. :)

Szóval, röviden összefoglalva így történt, hogy egy éve megtudtuk, szülői örömök elé nézünk. Örömünk a tetőfokát pár nappal később érte el. Vagy inkább a Csajok megszületésénél!? Nem is tudom. Csak azt tudom, hogy rendkívül szerencsésnek érzem magam. Nagyon boldog vagyok, ezt az engem ismerők tudják, látják. Köszönöm mindezt Neked Gábor, és Nektek Csajocskák!

Nagyon szeretlek Benneteket - mindig s örökké!

6 megjegyzés:

Ági angyalai írta...

Végigéltem veled együtt akkor és most is ahogy leírtad. És várom a folytatást, ami majd arról szól, hogy mit éreztél, mit gondoltatok, amikor kiderült, kettő babát növesztesz a pocakodban.

ui. Egyébként megállt bennem az "ütő", amikor megláttam a képet, azt hittem arról írsz, hogy újra babát vársz. :-))

uui. Mindhárom lánykám egészséges, lassan bejelentkeznénk egy harmadik látogatásra. :-))

Natimi írta...

Ez nagyon megható volt!Nagyon szép történet!
Boldog is lehetsz Vivien,mert gyönyörű családod van!:)

Sok szépet és jót kívánok nektek!És legyetek mindig ilyen boldogok:)
Puszillak,

Timi

Magdi írta...

nem szeretnék akadékoskodni, de az én naptáramban (és az emlékeimben is) február 5.-e csütörtök a nagy nap, hogy nagymamai örömök elé nézek, és a rákövetkező hétfőn tudtuk meg, hogy KETTEN vannak a Bendegúzék:)
köszönjük ezt a határtalan boldogságot, amit kapunk tőletek!

g.Vivien írta...

Anyucikám, ne is akadékoskodj, mert mi emlékszünk jól. Áginál voltam szerdán, akkor volt időm beugrani a Schlecker-be a tesztért, 4-e volt, Balázs nap után, hétfő 9-e volt, amikor megtudtuk, hogy ketten jönnek Bendegúzék. :) Csütörtökönként tudod, hogy mindig későn végeztem, akkor tuti nem mentem be. Meg Ágival is egész nap erről beszéltünk, alig vártam, hogy megvegyem és megnézzük itthon az eredményt. :)

Vera írta...

Hű, én is azt hittem, hogy újabb terhesség... Azért az vagány lett volna! ;-))

Tényleg szerencsések vagytok, akármennyire sok munka is van két ilyen pici aprósággal. Legyen bennük még sok-sok örömötök! De, hát, az úgyis megvan, ahogy elnézem/olvasom. :)
Puszi nektek!
Vera

Kriszta írta...

Vivi, én is ugyanúgy reagáltam erre a képre, mint Ági. Azt hittem, hogy jön a harmadik:D

Áldás, hogy anya lehetsz. Nagy kiváltság s feladat egyben. Én is már vároooooooooooooooom!:)