Mi Bánkon, Lányok Fóton

Mivel, sajnos, úgyis megvár, eltettem holnapra a vasalást. J Megpróbálom pótolni az elmúlt hetek lemaradásait, amit előre tudok, hogy képtelenség, de azért megpróbálkozom vele. Utolsó bejegyzésem április 15-ről szólt, akkor lett a Klári Mama 77 éves. 

Másnap felmentünk Bánkra, ahol nagyon sok tennivaló várt ránk. Több lehetőség is szóba jött, végül amellett döntöttünk, hogy a Lányokat beadjuk Anyuéknak felfelé menet, mi négyen pedig gőzerővel tesszük, ami a feladatunk éppen. Még mielőtt nekikezdenék a nap leírásának, hozzáteszem, hogy nekem személy szerint és önző módon egyből magammal indítva, nagyon jólesett a gyerekmentes nap. Egy pillanatig nem aggódtam, mi lehet a Csajokkal, esznek e szépen, elaludtak e nélkülünk gond nélkül, Zsófi hányszor esett el, megcsípték e a tyúkok, vagy sem? Szóval semmi ilyesmivel nem törődtem, nem foglalkoztatott. Jó volt egy kicsit lazítani, a finom, friss levegőn dolgozgatni.

Ahogy megérkeztünk, szinte egyből nekiállt Jutka a fűnyírásnak, én pedig kirámoltam a konyhából az edényeket, tányérokat, mindent, hogy üresek legyenek a szekrények, polcok. A Fiúk (Gábor és az Apukája) szétszedték a konyhát, felszedték a régi linóleumot, lerakták az újat. Mi Nőőőők egy kis kertrendezéssel folytattuk a munkát. Az eredetileg törpefenyőnek vásárolt fenyőfa gyönyörű szép terjedelmes fává nőtte ki magát, látni, hogy szereti a helyét, és már tavaly is megfordult a fejemben, hogy fel kellene nyírni, mert nem lehet tőle rendesen kinyitni a spalettákat és mivel tényleg elég terebélyes, a Lányok miatt hasznosabbnak láttam megszabadulni az alsó ágaitól. DE mivel nekem semmi közöm ehhez a telekhez és a rajta álló fákhoz, házhoz, így nem is mertem engedély nélkül bármit is tenni. Éppen ezért külön jó volt, hogy együtt voltunk fent, és miután ismertettem az érveimet, engedélyt is kaptam a fenyőfa fásításához. Jutka kapta le gyorsan az alsó ágait, még vágta volna tovább is, de megesett a szívem a fenyőfán, és mondtam, hogy ennyit már mi is tudunk alkalmazkodni. :)

A következő áldozat a futó thuja volt, amit Jutka teljes egészében ki akart vágni, de én megmentettem az életét. :) Szerintem szép a felső része, igaz, alul borzalmasan nézett ki, és a képet akkor készítettem, amikor még nem volt teljesen megszabadítva a száraz ágaitól, de el lehet képzelni, hogy ahol most üres tér van, ott előtte csupa száraz gubancos ág volt. Most jól néz ki. :)

Közben akadtak víz-gondok, így a konyha befejezetlenül maradt. 

A Lányok ezalatt nagyon jól érezték magukat, valószínűleg nem is nagyon hiányoztunk Nekik (nem úgy Gábornak a Lányok, aki nem győzte emlegetni Őket :)). Szépen ettek, aludtak, aranyosak voltak, nem hisztiztek, és Zsófi is csak egyszer sérült meg, úh. vállalják máskor is a felügyeletet a Nagyszülők, azt mondták. :)

Dédi 77. születésnapja

Azért mertem leírni az életkort, mert mostanában nem olvassa a blogot, így (valószínűleg) nem fogok letolást kapni érte. :D

Pénteken betöltötte a Klári Mama, azaz a Lányok egyetlen élő Dédije a 77. életévét. Nem néz ki ennyinek, sem fényképen, sem az életben. Jól tartja magát, sokat megy, nyüzsög, egyetlen bánata az, hogy tavaly óta nem dolgozik. Mindig színházi körökben mozgott, de tavaly sajnos már nem hosszabbították meg a szerződését az Operában. Nagyon maga alatt volt, és a mai napig nem tudja ezt feldolgozni. Kitalál magának mindenféle programot, a hét minden napjára jut valami elintéznivaló. Hozzánk is jön, minden héten egyszer-kétszer, mikor mennyire zsúfolt a hete. :) Ahogy egy Nagymama szokta, ő is kényezteti az Unokát, és a Dédunokákat. Palacsinta nélkül csak akkor jön el otthonról, ha fánkot sütött helyette. :) Így nem könnyű fogyókúrázni. :P A Lányok imádják a levesét, annak nincs párja (levesekben), szerintem, a számukra. Gábor a palacsintáját imádja, én pedig azt, hogy jön hozzánk. :)

Még a Zolika szülinapján nagyon tetszett Neki (az amúgy elég bénára sikeredett) fondantos torta, és kérte, hogy csináljak Neki is egyet. Ezt a kérését persze nem felejtettem el, és meg is sütöttem Neki Kiskukta királyfi tortáját, ami ezúttal igazi marcipánmasszából készült bevonatot kapott. Valamint egy dobos tortát is sütöttem, hátha valakinek nem ízlik e tortakülönlegesség.

 Az elkészült torta.

Lányok tesztelik a dobos torta tetejét.

Lányok már reggel letesztelték a karamellás tetőt. Maradt 3 db cikkely, abból kettőt megettek, Kincső csak úgy volt hajalndó megenni, ha minden egyes falatnál be le lett mártva a csokikrémbe, mert abból is maradt. :) A dobos tortáról nem készült fénykép (ahogy Tibi lúdláb tortájáról sem - a csütörtök még a tortasütésről is szólt a Doki mellett).

 Kincsővel

Zsófival

Délre meg kellett érkeznünk, mert fél 1 körül várta a Mama az első vendégek érkezését. Életem első franciasalátája hatalmas sikert aratott. Elég nagy adagot készítettem, és már amikor mi eljöttünk (5 óra előtt), szinte az egész elfogyott. :)

Elsőként Vera jött meg, ő elég régi barátnője a Mamának. Sajnos a legjobb barátnője tavaly elhunyt. :( Aztán megjöttek a sztárvendégek, azaz a Mama régi tanítványa, a híres operaénekes Leblanc Győző és a párja, Tóth Éva. Még 2-3-4 éves korom környékén megígérte a Győző, hogy feleségül vesz, azóta ezt hallgatom. A Mamától, persze, és nem a Győzőtől... :) Nagyon kedvesek voltak, az Éva elég csendes volt, de a Lányok minden figyelmét lekötötték, velük jól elvolt. :) Győző pedig igazi jó vendég volt, mindent megkóstolt, agyon dícsért, aztán mentek tovább Payer Öcsi temetésére. :(

Aztán jöttek a többiek is, akiket nem sorolnék fel, hiszen a Csajok úgysem fognak rájuk emlékezni. Inkább azt írom le, hogy Kincső egy percet nem aludt aznap, Zsófi elaludt az autóban odafelé, és volt még egy fél órája aludni, amikor megérkeztünk, így ő alukált egy 3/4 órát, ami szintén nem sok, de több a semminél. A Lányok olyan jól viselték magukat, hogy az öreglányok nem győztek ámulni, bámulni, milyen édes, aranyos kis tündérkék, stb. Na, csak látnák az itthoni viselkedésüket... Ami egyébként most, hogy rájöttem, mit kell tennem, sokkal viselhetőbb. Egyből ki kell menni velük az udvarba, vagy el villamossal, vagy tök mindegy, hova, a lényeg, hogy KI a házból, mert itt csak ölik egymást. Főleg a csendes kis Zsófiánk a Kincsőt. Változnak az erőviszonyok hétről hétre, szinte.

Visszatérve, fél 4-ig remekül állták a sarat a Csajszik, akkor jött egy fordulópont, és elkezdtek csetleni, botlani nyűgösödni, én mégis úgy döntöttem, hogy megvárjuk a Hugomat, ha már eddig kibírták. Kicsit magukhoz is tértek, főleg, amikor megérkezett Csilla nénje. :) 5 óra előtt jöttünk el végül, az autóban szinte egyből elaludtak, de szerencsére nem befolyásolta az esti elalvásukat, ugyanúgy fél 8-kor aludtak már.

Azt hiszem, Mama is elégedett volt, kellemesen telt a napja, eljövetelünk után még a Jutka is felment megköszönteni, és este 8 körül még egy ismerőse, úh. volt jövés menés egész nap. :)

Drága Mama, Dédi, kívánjuk, hogy még sok ilyen kellemes születésnapot tudjunk együtt ünnepelni, legyél mindig legalább ilyen egészséges, lendületes, mint most vagy!

Zsófi kiütése

Zsófin már jó egy hete felfedeztünk kiütéseket. A hátán felül, a lapockái között és a mellkasán. Gábor melegkiütésre gyanakodott, én viszont tudtam, hogy nem lehet az, hiszen nem volt megizzadva a gyerek és akkor is kijöttek rajta, amikor nem volt "kánikula". Az egészséges rendelés nálunk csütörtökön van, így kapott a kiütés elég időt, hogy eltűnjön, ha akar. Nem akart, így csütörtökön el is mentünk a Dokihoz (ugyan nem értünk oda az egészséges rendelésre, de szerencsére nem volt senki a rendelőben, így talán nem fertőződtek meg a Lányok). Ahogy meglátták a Doki bácsit a Lányok, olyan, de olyan üvöltésbe kezdtek, hogy konkrétan nem hallottam semmit az égvilágon a Doki szavaiból, így ahogy visszaöltöztettem a Zsófit, ki is mentek a Gáborral a Csajszimanók. :) Elvileg semmi komoly, kapott új fürdetőkrémet, testápolót és egy kenőcsöt, amivel az érintett területen kell bekenni. A testápolót még aznap el tudtuk kezdeni használni, a többit csak másnap, de már szombaton nem volt nyoma sem a kiütéseknek, úh. valami nagyon jót kapott a Leányzó. :)

Nem tűntünk el...

Megvagyunk, itt vagyunk, nem tűntünk el, csak valahogy sem energiám, sem kedvem nincs írni. A napjaink nagyon gyorsan eltelnek, sokat veszekszem a Lányokkal, nagyon nem fogadnak szót, ha mégis, nagy nehezen, akkor kis idő elteltével újra rájuk kell szólni (szintén nem elég egyszer és normál emberi hangon szólni), ugyanazért, ez kissé lefáraszt és elveszi a kedvem mindentől. Ezen kívül nagyon hisztisek is a Csajok. Biztos éppen olyan korban vannak, meg a frontok találkozása, meg nem tudom még mi. Foguk nem jön, ha jól tudom. Szóval, nem könnyű Velük mostanában. Csak akkor van nyugi, ha kint vagyunk, ott legalább szót fogadnak. De most, hogy ilyen szeles, hideg idő van, nem vagyunk kint olyan sokat, mint szeretnének. De legalább megtanultuk a klasszikusnak számító "fújja szél a fákat" című versecskét.:) A végén leguggolnak és mondják, hogy teccs (reccs). :)
Nagy segítség, hogy elkészült a teraszon a kerítés, így már oda is ki lehet Őket ereszteni. Ez azért jó, mert így gyorsabban ki lehet engedni a Csajszikat a levegőre, és közben én is tudom végezni bent a munkámat. Ugyanakkor ki tudok én is menni hozzájuk, két keverés között, nem gond.

Amíg kiraktam a takarót a kanapé ágyneműtartójából, Kincső elhelyezkedett. :) 

Még jó, hogy nem vágta fejbe a támla... 

Gondos anya úgy hagyta...

Fotózni se nagyon volt lehetőség, folyton Velük KELL lennem, ha ébren vannak. (Most is idejött a Kincső, és elutasító válaszomra, miszerint nem ülhet az ölembe, zokogva elrohant.)

Szerencsére azért vannak jó napjaink is, illetve jó pillanataink. Mert olyan nincs, hogy egy egész napig ne legyen semmi, de semmi konfliktus. Ez van. Remélem, hamar elmúlik ez az időszak is! Továbbra is tudnak egymással nagyon édesen játszani, de mostanában inkább az a jellemző, hogy a Kincső játszik valamivel, a Zsófi pedig odamegy és kitépi a kezéből. Ha sikerül. Ha nem, akkor visít. Ha sikerül, akkor is visít, mert akkor a Kincső is ordításban tör ki. De, ha Kincső nekiül Boribon-t nézegetni, akkor azért nem mindig van vita, mert válogathat a többi Boribon könyv közül. Persze, ha Neki is feltétlenül a hóemberes, vagy a focilabdás Boribon KELL, akkor azért ki tud törni a vihar ismételten... :)

 Kincső

 Zsófi (az én egyik felsőmben)

Kincső viszont valahogy nagyon kedves a Zsófival. Ő nem nagyon szokott balhét kezdeményezni. Legújabb kedves dolga, hogy kipakolja a plüssös tárolót. Egyenként viszi a Zsófihoz. Múltkor mindenféle játékot szállított a Húga köré. Lehet, hogy így akarta megakadályozni, hogy a Zsófi a közelébe tudjon menni, és akkor zavartalanul játszhat!? :)

 Mai friss képek. Kincső hordja Zsófinak a játékokat.

 Majd gondoltak egyet és vitték ki a teraszra. 

Illetve csak Kincső vitte, az ajtóban átvette Tőle Zsófi és lerakta a földre. Jó kis munkamegosztás. :)

Majd egy csücs (cüc) következett. :)

Szerencsére inkább "csak" engem idegesítenek, egymással többnyire kedvesen elvannak.

Arra azért nagyon kell figyelni, ha túl nagy a csönd, mert nem biztos, hogy jót jelent... :)

 Szerencsére testápoló krémmel kenték be magukat. :)

Még egy játék, ami nagyon aranyos volt, szintén Zsófi volt a kezdeményező. Kincső nyugiban nézegette a böngészős könyvet Csillával, amikor Zsófi gondolt egyet és lovacskázósat kezdett el játszani. Csakhogy a ló Kincső volt. Meglepően jól viselte Kincső a megpróbáltatásokat:

Kicsit más téma. Elég szépen esznek mostanában. Remélem, nem most kiabálom el! :) Múltkor a Dédi hozott egy kicsit sűrűbb levest a szokásosnál, és mivel etetve nem nagyon ették meg, és erőltették az egyedül evést, így Rájuk hagytam. Ugyan valamivel több, mint egy órán át ettek, de gyönyörűen megették mind a levest, mind a másodikat. :)

Aztán a hétvégén 32 éves lettem én (ezzel köszöntött Gáborom a Lányokkal), ez alkalomból kaptam fincsi tortákat, amiket ezúton is nagyon szépen köszönök. :)

 Rigó Jancsi - Jutkától.

 Teknős marcipán torta Csilláéktól.

Anyu saját készítésű Rigó Jancsija.

19, de nem utoljára

Persze 19 hónaposak nem lesznek mégegyszer a Lányok, de ha minden így folytatódik, akkor a beszámolok majd a 19. születésnapjukról is. :) Jaj, de jó, addig még van sok sok idő. Sajnos egyre kevesebb, de ezzel nem tudunk mit tenni.

Kedden betöltötték a Csajszik a 19. hónapjukat is. Hihetetlen, mennyire gyorsan fejlődnek, szinte nem lehet lépést tartani Velük. A beszédjük annyira nem, legnagyobb sajnálatomra, viszont minden másban szemmel látható a pozitív fejlődés. Persze van negatív is, ilyen a szemtelenségük, ami már most kiborít, ilyen a "neveletlenségük", amitől a hajamat tudnám szálanként kitépni. Szóval vannak borúsabb időszakaink is, nem csak naposak, pedig ebben a jó időben csak nevetni lenne kedvem. :)

Le lettek mérve, Kincső 8,5 kg, Zsófi 8,9 kg. Reggel, pelus csere után, egy szál body-ban és harisnyában. A magasságukat is lemértem, de egyrészt már elfelejtettem, mert nem írtam fel, másrészt pedig nem vagyok biztos abban, hogy a valós adatot mutatta, úh. kénytelen vagyok kivárni, hogy Gábor felrögzítse a magasság mérőt (még "csak" 1 hónapja kérem kb...).

Az étvágyuk változó. egyik nap nem esznek szinte semmit, és ezt sajnos szó szerint kell érteni, másik nap viszont már rögtön ébredés után kérik a reggelit és egész nap szépen esznek, bepótolva az előző napi koplalást. Hogy ez miért van, nem tudom.
Egyébként nagyon ügyesen esznek egyedül. Szinte csak a levest kell még adni Nekik, a többit szépen megeszik egyedül is. Legyen az akár főzelék.

Egy ideje egyszer alszanak egy nap, zökkenőmentes volt az átállás, amit végülis Ők diktáltak, én csak alkalmazkodtam észrevétlenül. Ez az alvás délelőtt 11 óra körül kezdődik, legkésőbb 11-kor, de inkább korábban próbálom ágyba fektetni Lánykáinkat. Az alvási idő hossza változó. Jó esetben alszanak 2-3 órát, de előfordul (mint pl. most is), hogy csak 1-2 órát alszanak. Most is ébren vannak már, de egyelőre jól elvannak, addig írok tovább. Szerencsére továbbra is egyszerre alszanak, el sem tudom képzelni, hogy külön aludjanak, akkor aztán végképp nem lenne semmi időm másra. A héten megpróbálkoztam az ablakpucolással, de többet foglalkoztam azzal, hogy ne másszanak utánam a létrára, mint az ablakkal, úh. hagytam is a többit. Majd hétvégén Gáborral, közös erővel nekiállunk a háznak. Már most várom, hogy túl legyünk a hétvégén. :)

Gyorsan leírom, hogy túl legyek a rossz dolgokon, hogy mit nem szeretek mostanában a Lányok viselkedésében. Mindent megértenek, csak a NEM szócskát nem, amit különben nagyon ügyesen használnak Ők. Pl.: Megyünk fürdeni? Nem (nyem).
Ha a válaszuk igen, akkor hallgatnak.

Ha rászólok az egyikre, hogy pl. NE nyissa ki a szekrény ajtaját, akkor a másik simán kinyit egy másik ajtót (gondolván, Rá nem lett szólva és Ő NEM azt az ajtót nyitotta ki, ami meg lett tiltva). Vagy, ha az egyikre rászólok, NE álljon rá a mesekönyvre, a másik a következő pillanatban simán rááll és rám vigyorog. Mind a kettőjükre vonatkozik ez, azért nem írtam neveket. Egyik sem jobb a másiknál.

Zsófi viselkedése pár napja teljesen kiakaszt. Mindenért megsértődik, ilyenkor visítva elrohan és olyan hangszínen fejezi ki nemtetszését, hogy ott helyben el tudnám verni. Az a szerencséje, hogy az elmúlt évek megedzettek és sok türelmem van az ilyen hisztis kirohanásokhoz. :)

Mindennapos harc a fésülködőasztal ajtajainak kinyitása, becsukása. Nem elég, hogy minden nap el kell újra mondanom, hogy NEM nyitjuk ki, NEM pakoljuk ki a benne lévő tárgyakat, van, hogy ezt egy nap többször is el kell mondanom. Borzasztóan unalmas, főleg, hogy TUDOM, hogy értik, amit mondok Nekik. Ettől függetlenül simán kiszedik a nyakláncokat és aggatják magukra.

Itt kivételesen én hagytam elöl a láncokat, amit ma reggel egyből ki is használtak.

A másik, amit nagyon nem szeretek, az az, hogy verik egymást. Illetve nem csak egymást, hanem akár ránk is ránk csapnak, annak ellenére, hogy ez azonnal meg van torolva kézrácsapással. Ha nem kapja meg az illető Gyermek, amit éppen szeretne, vagy inkább AKAR (ez jobban illik rá), akkor azonnal lesújt. Általában a testvér feje a célpont, és mindegy, hogy mi van éppen a kézben, azzal üt gondolkodás nélkül. Legtöbbször kemény tárgy a verés eszköze, ami persze nagy sírást von maga után. Sokszor tehetetlen vagyok, nem tudom, mit tegyek, adjak e igazat, vagy hagyjam, majd elintézik egymás között. Ez, bevallom, a hangulatomtól függ. Van, hogy nincs már energiám rászólni az általam hibásnak vélt gyerekre. Hagyom, hadd rendezzék el egymás között. Abból hamarabb van béke, és nekem sem rossz, hogy kikapott a Lányka. :)

A következő, amivel nap mint nap kiverik a biztosítékot, hogy egyszerűen nem fogadnak szót. Hiába szólok rájuk 1x, 2x, 3x. Semmi. CSAK akkor hallják meg, értik meg, amit mondok, amikor már felemelem a hangom. Egyre sűrűbben jövök rá, hogy nem könnyű a gyereknevelés. Már most nem az. Mi lesz később!? Jobb, nem belegondolni, azt hiszem.

 Kincső a kanapén, ahol NEM szabad állni, mert folyton ugrál, és félek, hogy leesik.

 Lehuppanva, látszólag szépen játszva. A következő pillanatban lehajította a játékokat...

 NEM szabad ezt sem csinálni. Ennyire érdekli...

 Megszerezte, amit akart, Zsófi is csatlakozott hozzá.

 Naná, hogy Neki is át kell hajolnia az asztal fölé!

A "bűnbánó" tekintetek.

Talán ennyi elég is lesz a rosszakból. Jöjjenek a kellemesebb dolgok.

Amiért nagyon büszke vagyok Rájuk, többek között persze, hogy nagyon jól lehet Velük közlekedni. Simán el tudok menni egyedül Velük villamossal, semmi probléma nincs. Fegyelmezettek mind a villamoson, mind a megállóban (jó, néha rájuk kell pirítani, de ez a ritkábbik eset). Reggeli utunk része a kisbolt, ahol már szokásunkká vált megvenni a sajtos perecet számukra, mert így legalább az úton hazafelé meg is eszik. Ez két villamosmegállónyit tesz ki. Van, hogy lesétálunk egy megállót, ez van vagy fél óra a tempójukban. Mert ilyenkor persze meg KELL simogatni minden pitypangot, meg KELL csodálni minden macskát (hiába van itthon is 3 +4 újszülött kiscica), a kutyusokról nem is beszélve, és az ácsorgó, beszélgető emberekről sem, akiknél talán csak a kavicsok érdekesebbek. :)

Ezen kívül, bármily' fura, nagyon jól el tudnak egymással is játszani. Igazi áldás, hogy ketten vannak - a fent említett "rossz" dolgok ellenére.

Egyre inkább eljátszanak nélkülem is (bár már többször félbeszakítottak, de legalább tudok írni), leülnek könyvet nézegetni, babázni, babaházzal játszani, babakocsit tologatni, vagy a kisautóval mennek pár kört. Lényeg, hogy feltalálják magukat ügyesen, ha valamiért nincs időm leülni közéjük.

Nagyon értelmesek. És ezt nem csak azért írom, mert elfogult vagyok. Nyilván az vagyok, de melyik szülő nem az!? :) Szinte azonnal megtanulják a mondókákat. Persze nem elmondani, hanem elmutogatni, eljátszani. Nagyon jól jön most, hogy anno jártam a Gyerekekkel Kati nénihez. :) Sok versike megmaradt bennem, és valahogy más kedvvel, lendülettel állok hozzá az új verses könyvecskékhez, mintha teljesen új lenne számomra.

 Az új könyv egyikével - még a keresztelőre kaptunk könyvutalványt, azt vásároltuk le szombaton.

 Zsófi a másik, a böngészős könyvet bújja.

Visszatérve egy picit a mondókákhoz. Akkor lepődtem meg igazán, amikor egyik alkalommal elkezdtem énekelni a Csip-csip csókát és Zsófi egyből "megcsípte" az egyik kezét a másikkal és úgy himbálta. Ez azért volt meglepő számomra, mert előtte jó pár nappal próbáltam Vele megcsinálni, eljátszani és NEM hagyta. Erre saját magától állt neki csinálni. Nagyon édes volt. Még akkor megtanulta a Kincső is. Ő sem hagyja, hogy együtt csipkedjük egymást, Ő is csak magának csinálja. Nem baj, majd idővel változik, ahogy sok minden más is.
A másik mondóka, amit szintén gyorsan elsajátítottak az a Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda stb. Nagyon ügyesen mutogatják Ők is a mellkasukat, pocakjukat, lábukat, fejüket. Előfordul, hogy kimarad valamelyik testrész, de nem érzem szükségét a tökéletességnek. :)
Az első mondóka a Sétálunk, sétálunk volt, már az első csücs-nél leguggolt a Kincső. Ma már mondja is.
Ügyesen elmutogatják a Koty, koty kendermagos kistyúkot is.
Borsót is szoktunk főzni, és Zsófi nagyon szereti a simogatós "Cicuska, macuska, mit főztél Zsófia?" mondókát is. :)
Azt talán mondanom sem kell, hogy a lovaglós mondókák a kedvencek, abból sosem elég. Lehet ez a Sík, sík sík, vagy sima lovaglós mondóka.

A játszótéren egyre otthonosabban mozognak. A közelünkben lévő kis játszótéren már fel tudnak menni a csúszdán és egyedül lecsúsznak. Jaj, nagyon ügyesek, de azért félek is néha, nehogy bajuk legyen. A homokozóban is aranyosan el vannak. Múltkor voltunk egy idegen játszótéren, amikor vettük a könyveket, és nagyon pici homokozója volt, amibe hirtelen sok gyerek ment bele. A fiúk nem voltak éppen mindig kedvesek és elnézőek a pici lányokkal szemben, így többször odabújtak hozzám menedéket keresve. :) De ezt is meg kell tapasztalniuk. :)

Tehát nőnek a Lányok megállíthatatlanul, egyre értelmesebbek, ügyesebbek és szemtelenebbek is. :) Megyek is, és megyünk ki játszani, ha már ilyen nagyon szép idő van ma is. :)