19, de nem utoljára

Persze 19 hónaposak nem lesznek mégegyszer a Lányok, de ha minden így folytatódik, akkor a beszámolok majd a 19. születésnapjukról is. :) Jaj, de jó, addig még van sok sok idő. Sajnos egyre kevesebb, de ezzel nem tudunk mit tenni.

Kedden betöltötték a Csajszik a 19. hónapjukat is. Hihetetlen, mennyire gyorsan fejlődnek, szinte nem lehet lépést tartani Velük. A beszédjük annyira nem, legnagyobb sajnálatomra, viszont minden másban szemmel látható a pozitív fejlődés. Persze van negatív is, ilyen a szemtelenségük, ami már most kiborít, ilyen a "neveletlenségük", amitől a hajamat tudnám szálanként kitépni. Szóval vannak borúsabb időszakaink is, nem csak naposak, pedig ebben a jó időben csak nevetni lenne kedvem. :)

Le lettek mérve, Kincső 8,5 kg, Zsófi 8,9 kg. Reggel, pelus csere után, egy szál body-ban és harisnyában. A magasságukat is lemértem, de egyrészt már elfelejtettem, mert nem írtam fel, másrészt pedig nem vagyok biztos abban, hogy a valós adatot mutatta, úh. kénytelen vagyok kivárni, hogy Gábor felrögzítse a magasság mérőt (még "csak" 1 hónapja kérem kb...).

Az étvágyuk változó. egyik nap nem esznek szinte semmit, és ezt sajnos szó szerint kell érteni, másik nap viszont már rögtön ébredés után kérik a reggelit és egész nap szépen esznek, bepótolva az előző napi koplalást. Hogy ez miért van, nem tudom.
Egyébként nagyon ügyesen esznek egyedül. Szinte csak a levest kell még adni Nekik, a többit szépen megeszik egyedül is. Legyen az akár főzelék.

Egy ideje egyszer alszanak egy nap, zökkenőmentes volt az átállás, amit végülis Ők diktáltak, én csak alkalmazkodtam észrevétlenül. Ez az alvás délelőtt 11 óra körül kezdődik, legkésőbb 11-kor, de inkább korábban próbálom ágyba fektetni Lánykáinkat. Az alvási idő hossza változó. Jó esetben alszanak 2-3 órát, de előfordul (mint pl. most is), hogy csak 1-2 órát alszanak. Most is ébren vannak már, de egyelőre jól elvannak, addig írok tovább. Szerencsére továbbra is egyszerre alszanak, el sem tudom képzelni, hogy külön aludjanak, akkor aztán végképp nem lenne semmi időm másra. A héten megpróbálkoztam az ablakpucolással, de többet foglalkoztam azzal, hogy ne másszanak utánam a létrára, mint az ablakkal, úh. hagytam is a többit. Majd hétvégén Gáborral, közös erővel nekiállunk a háznak. Már most várom, hogy túl legyünk a hétvégén. :)

Gyorsan leírom, hogy túl legyek a rossz dolgokon, hogy mit nem szeretek mostanában a Lányok viselkedésében. Mindent megértenek, csak a NEM szócskát nem, amit különben nagyon ügyesen használnak Ők. Pl.: Megyünk fürdeni? Nem (nyem).
Ha a válaszuk igen, akkor hallgatnak.

Ha rászólok az egyikre, hogy pl. NE nyissa ki a szekrény ajtaját, akkor a másik simán kinyit egy másik ajtót (gondolván, Rá nem lett szólva és Ő NEM azt az ajtót nyitotta ki, ami meg lett tiltva). Vagy, ha az egyikre rászólok, NE álljon rá a mesekönyvre, a másik a következő pillanatban simán rááll és rám vigyorog. Mind a kettőjükre vonatkozik ez, azért nem írtam neveket. Egyik sem jobb a másiknál.

Zsófi viselkedése pár napja teljesen kiakaszt. Mindenért megsértődik, ilyenkor visítva elrohan és olyan hangszínen fejezi ki nemtetszését, hogy ott helyben el tudnám verni. Az a szerencséje, hogy az elmúlt évek megedzettek és sok türelmem van az ilyen hisztis kirohanásokhoz. :)

Mindennapos harc a fésülködőasztal ajtajainak kinyitása, becsukása. Nem elég, hogy minden nap el kell újra mondanom, hogy NEM nyitjuk ki, NEM pakoljuk ki a benne lévő tárgyakat, van, hogy ezt egy nap többször is el kell mondanom. Borzasztóan unalmas, főleg, hogy TUDOM, hogy értik, amit mondok Nekik. Ettől függetlenül simán kiszedik a nyakláncokat és aggatják magukra.

Itt kivételesen én hagytam elöl a láncokat, amit ma reggel egyből ki is használtak.

A másik, amit nagyon nem szeretek, az az, hogy verik egymást. Illetve nem csak egymást, hanem akár ránk is ránk csapnak, annak ellenére, hogy ez azonnal meg van torolva kézrácsapással. Ha nem kapja meg az illető Gyermek, amit éppen szeretne, vagy inkább AKAR (ez jobban illik rá), akkor azonnal lesújt. Általában a testvér feje a célpont, és mindegy, hogy mi van éppen a kézben, azzal üt gondolkodás nélkül. Legtöbbször kemény tárgy a verés eszköze, ami persze nagy sírást von maga után. Sokszor tehetetlen vagyok, nem tudom, mit tegyek, adjak e igazat, vagy hagyjam, majd elintézik egymás között. Ez, bevallom, a hangulatomtól függ. Van, hogy nincs már energiám rászólni az általam hibásnak vélt gyerekre. Hagyom, hadd rendezzék el egymás között. Abból hamarabb van béke, és nekem sem rossz, hogy kikapott a Lányka. :)

A következő, amivel nap mint nap kiverik a biztosítékot, hogy egyszerűen nem fogadnak szót. Hiába szólok rájuk 1x, 2x, 3x. Semmi. CSAK akkor hallják meg, értik meg, amit mondok, amikor már felemelem a hangom. Egyre sűrűbben jövök rá, hogy nem könnyű a gyereknevelés. Már most nem az. Mi lesz később!? Jobb, nem belegondolni, azt hiszem.

 Kincső a kanapén, ahol NEM szabad állni, mert folyton ugrál, és félek, hogy leesik.

 Lehuppanva, látszólag szépen játszva. A következő pillanatban lehajította a játékokat...

 NEM szabad ezt sem csinálni. Ennyire érdekli...

 Megszerezte, amit akart, Zsófi is csatlakozott hozzá.

 Naná, hogy Neki is át kell hajolnia az asztal fölé!

A "bűnbánó" tekintetek.

Talán ennyi elég is lesz a rosszakból. Jöjjenek a kellemesebb dolgok.

Amiért nagyon büszke vagyok Rájuk, többek között persze, hogy nagyon jól lehet Velük közlekedni. Simán el tudok menni egyedül Velük villamossal, semmi probléma nincs. Fegyelmezettek mind a villamoson, mind a megállóban (jó, néha rájuk kell pirítani, de ez a ritkábbik eset). Reggeli utunk része a kisbolt, ahol már szokásunkká vált megvenni a sajtos perecet számukra, mert így legalább az úton hazafelé meg is eszik. Ez két villamosmegállónyit tesz ki. Van, hogy lesétálunk egy megállót, ez van vagy fél óra a tempójukban. Mert ilyenkor persze meg KELL simogatni minden pitypangot, meg KELL csodálni minden macskát (hiába van itthon is 3 +4 újszülött kiscica), a kutyusokról nem is beszélve, és az ácsorgó, beszélgető emberekről sem, akiknél talán csak a kavicsok érdekesebbek. :)

Ezen kívül, bármily' fura, nagyon jól el tudnak egymással is játszani. Igazi áldás, hogy ketten vannak - a fent említett "rossz" dolgok ellenére.

Egyre inkább eljátszanak nélkülem is (bár már többször félbeszakítottak, de legalább tudok írni), leülnek könyvet nézegetni, babázni, babaházzal játszani, babakocsit tologatni, vagy a kisautóval mennek pár kört. Lényeg, hogy feltalálják magukat ügyesen, ha valamiért nincs időm leülni közéjük.

Nagyon értelmesek. És ezt nem csak azért írom, mert elfogult vagyok. Nyilván az vagyok, de melyik szülő nem az!? :) Szinte azonnal megtanulják a mondókákat. Persze nem elmondani, hanem elmutogatni, eljátszani. Nagyon jól jön most, hogy anno jártam a Gyerekekkel Kati nénihez. :) Sok versike megmaradt bennem, és valahogy más kedvvel, lendülettel állok hozzá az új verses könyvecskékhez, mintha teljesen új lenne számomra.

 Az új könyv egyikével - még a keresztelőre kaptunk könyvutalványt, azt vásároltuk le szombaton.

 Zsófi a másik, a böngészős könyvet bújja.

Visszatérve egy picit a mondókákhoz. Akkor lepődtem meg igazán, amikor egyik alkalommal elkezdtem énekelni a Csip-csip csókát és Zsófi egyből "megcsípte" az egyik kezét a másikkal és úgy himbálta. Ez azért volt meglepő számomra, mert előtte jó pár nappal próbáltam Vele megcsinálni, eljátszani és NEM hagyta. Erre saját magától állt neki csinálni. Nagyon édes volt. Még akkor megtanulta a Kincső is. Ő sem hagyja, hogy együtt csipkedjük egymást, Ő is csak magának csinálja. Nem baj, majd idővel változik, ahogy sok minden más is.
A másik mondóka, amit szintén gyorsan elsajátítottak az a Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda stb. Nagyon ügyesen mutogatják Ők is a mellkasukat, pocakjukat, lábukat, fejüket. Előfordul, hogy kimarad valamelyik testrész, de nem érzem szükségét a tökéletességnek. :)
Az első mondóka a Sétálunk, sétálunk volt, már az első csücs-nél leguggolt a Kincső. Ma már mondja is.
Ügyesen elmutogatják a Koty, koty kendermagos kistyúkot is.
Borsót is szoktunk főzni, és Zsófi nagyon szereti a simogatós "Cicuska, macuska, mit főztél Zsófia?" mondókát is. :)
Azt talán mondanom sem kell, hogy a lovaglós mondókák a kedvencek, abból sosem elég. Lehet ez a Sík, sík sík, vagy sima lovaglós mondóka.

A játszótéren egyre otthonosabban mozognak. A közelünkben lévő kis játszótéren már fel tudnak menni a csúszdán és egyedül lecsúsznak. Jaj, nagyon ügyesek, de azért félek is néha, nehogy bajuk legyen. A homokozóban is aranyosan el vannak. Múltkor voltunk egy idegen játszótéren, amikor vettük a könyveket, és nagyon pici homokozója volt, amibe hirtelen sok gyerek ment bele. A fiúk nem voltak éppen mindig kedvesek és elnézőek a pici lányokkal szemben, így többször odabújtak hozzám menedéket keresve. :) De ezt is meg kell tapasztalniuk. :)

Tehát nőnek a Lányok megállíthatatlanul, egyre értelmesebbek, ügyesebbek és szemtelenebbek is. :) Megyek is, és megyünk ki játszani, ha már ilyen nagyon szép idő van ma is. :)