2011/04/26

Mi Bánkon, Lányok Fóton

Mivel, sajnos, úgyis megvár, eltettem holnapra a vasalást. J Megpróbálom pótolni az elmúlt hetek lemaradásait, amit előre tudok, hogy képtelenség, de azért megpróbálkozom vele. Utolsó bejegyzésem április 15-ről szólt, akkor lett a Klári Mama 77 éves. 

Másnap felmentünk Bánkra, ahol nagyon sok tennivaló várt ránk. Több lehetőség is szóba jött, végül amellett döntöttünk, hogy a Lányokat beadjuk Anyuéknak felfelé menet, mi négyen pedig gőzerővel tesszük, ami a feladatunk éppen. Még mielőtt nekikezdenék a nap leírásának, hozzáteszem, hogy nekem személy szerint és önző módon egyből magammal indítva, nagyon jólesett a gyerekmentes nap. Egy pillanatig nem aggódtam, mi lehet a Csajokkal, esznek e szépen, elaludtak e nélkülünk gond nélkül, Zsófi hányszor esett el, megcsípték e a tyúkok, vagy sem? Szóval semmi ilyesmivel nem törődtem, nem foglalkoztatott. Jó volt egy kicsit lazítani, a finom, friss levegőn dolgozgatni.

Ahogy megérkeztünk, szinte egyből nekiállt Jutka a fűnyírásnak, én pedig kirámoltam a konyhából az edényeket, tányérokat, mindent, hogy üresek legyenek a szekrények, polcok. A Fiúk (Gábor és az Apukája) szétszedték a konyhát, felszedték a régi linóleumot, lerakták az újat. Mi Nőőőők egy kis kertrendezéssel folytattuk a munkát. Az eredetileg törpefenyőnek vásárolt fenyőfa gyönyörű szép terjedelmes fává nőtte ki magát, látni, hogy szereti a helyét, és már tavaly is megfordult a fejemben, hogy fel kellene nyírni, mert nem lehet tőle rendesen kinyitni a spalettákat és mivel tényleg elég terebélyes, a Lányok miatt hasznosabbnak láttam megszabadulni az alsó ágaitól. DE mivel nekem semmi közöm ehhez a telekhez és a rajta álló fákhoz, házhoz, így nem is mertem engedély nélkül bármit is tenni. Éppen ezért külön jó volt, hogy együtt voltunk fent, és miután ismertettem az érveimet, engedélyt is kaptam a fenyőfa fásításához. Jutka kapta le gyorsan az alsó ágait, még vágta volna tovább is, de megesett a szívem a fenyőfán, és mondtam, hogy ennyit már mi is tudunk alkalmazkodni. :)


A következő áldozat a futó thuja volt, amit Jutka teljes egészében ki akart vágni, de én megmentettem az életét. :) Szerintem szép a felső része, igaz, alul borzalmasan nézett ki, és a képet akkor készítettem, amikor még nem volt teljesen megszabadítva a száraz ágaitól, de el lehet képzelni, hogy ahol most üres tér van, ott előtte csupa száraz gubancos ág volt. Most jól néz ki. :)


Közben akadtak víz-gondok, így a konyha befejezetlenül maradt. 

A Lányok ezalatt nagyon jól érezték magukat, valószínűleg nem is nagyon hiányoztunk Nekik (nem úgy Gábornak a Lányok, aki nem győzte emlegetni Őket :)). Szépen ettek, aludtak, aranyosak voltak, nem hisztiztek, és Zsófi is csak egyszer sérült meg, úh. vállalják máskor is a felügyeletet a Nagyszülők, azt mondták. :)




1 megjegyzés:

Veres Izabella írta...

De ugyesek ezek a lanyok mint mindig hogy ilyen ugyesen viselkedtek.Biztosan nem hianyoltak titeket mert szerintem annyira kenyeztetek oket hogy idejuk sem volt arra hogy hianyoljanak titeket.A kert gyonyoru.,Jo hogy vegul meghagytatok a fakot.Biztosan nektek is jo volt egy gyerekmentes nap akkor is ha dolgoztatok.puszika