Munka

Már többször belefogtam ebbe a bejegyzésbe (is), és hát ez is összefügg a Csajokkal, hiszen valamilyen szinten változást hozott az életükbe, hogy Anya is elkezdett "dolgozni". Hm... már nem is tudom, mikor szórtam szét az első adag szórólapokat, amin hirdettem magam. Mint német tanár. Nem jött rá választ. Aztán alakítottam a szövegen, és szétment egy újabb adag szép, színes szórólap. Ebből aztán lett egy tanítványom. Akire egyben vigyázok is. Sőt, mondhatnám, hogy inkább vigyázok rá (és az öccsére), mint hogy tanítom, mert nincs sok kedve a némethez, vagy csak a tanuláshoz, nem tudom. DE meg is értem, mert angol oviba jár(nak), és lehet, hogy sok lenne Neki rögtön utána németezni. Heti két délutánt vannak itt a Fiúk, 6 és 4 évesek, különben, és nagyon jól kijönnek a Lányokkal. Sőt, mióta ők vannak, azóta sokkal jobb a Csajszik étvágya (merthogy általában itt vacsiznak). :) Igen, nálunk vannak, nekem ez így sokkal praktikusabb, jobban feltalálom magam itthoni környezetben, mint náluk tenném. Meg inkább Ők fordítsák feje tetejére a házat, mint a mi Lányaink az Ő házukat. :)

Tehát, így jött, hogy német tanítás helyett újra bébiszitterkedek. :D 

Gondoltam rá, hogy újra szórok szét egy adag szórólapot, de mivel itt a nyár, lassan vége a sulinak, nincs sok értelme, majd augusztusban újra megpróbálkozom vele, hátha nagyobb keresletet sikerül elérnem. :) Addig is gyártottam egy adag bébiszitteri szórólapot is, hátha arra jobban kapnak a gyerekes szülők... :)

Képet nem teszek fel, hiszen nem az én csemetéim, nem sérthetem meg a jogaikat. :)

Látogatás

Sikerült nagy nehezen csak összehozni egy találkát (még április 5-én) Szilviékkel (blog), aminek nagyon örültünk. Igaz, itt voltak a Fiúk is, akikre vigyázni szoktam, erről külön bejegyzésben, de ettől függetlenül nagyon szuperul telt az a pár óra, amit együtt tölthettünk el.

Nem csak dumcsiztunk, hanem körömlakkoztunk is... :) Szerencsére sikerült itt ebédeltetnem a Családot, amit külön élveztem. Mintha egy szülinapi buli lett volna, 8 gyerekkel a házban. :)

Lányok megkapták a NAGYlányok kinőtt autós üléseit, amit ezúton is hálásan köszönünk, és amit azóta használnak is. :)

Remélhetően pár havonta sikerül összehozni egy ilyen találkát, olyan jó látni élőben is, ahogy a Lánykák nőnek és nőnek és lassan már tényleg NŐk, nem lányok...

Bábszínház

Úgy döntöttem, nem időrendi sorrendben fogom írni a bejegyzéseket, így is úgy is el vagyok velük maradva, örülök, ha sikerül egyet, egyet lejegyeznem. :)

Véletlenül úgy jött ki, hogy április 14-én és 15-én is színházba mentünk a Lányokkal. Anyu ajándékozta a jegyet nekünk a szombati előadásra, ami a Pecsa-ban volt, a másnapira viszont én vettem, tudatosan.

Robin, a Hód (tartalom)
Nagy izgalommal készültünk életünk első közös bábszínházi előadására. :) Kicsíptük magunkat, ahogy illik, frissek voltunk, és már nagyon vártuk az előadást, amit végülis egy hód (jelmezbe bújt férfi) mesélt el nekünk. Sikerült az első sorban helyet foglalnunk, aminek nagyon örültünk. Az elején. :P Mert kicsit hangos volt a zene és ettől picit féltek a Lányok. Amúgy nagyon bátrak és vagányak voltak. Már az előadás előtt járkáltak, haverkodtak hol a díszlettel, hol más gyerek plüss állatával. Szóval, nem kellett félteni Őket. :) Jópofa előadás volt, és nem is lett volna semmi gond vele, ha egy kicsit barátságosabban néznek ki a bábfigurák. De a Lányok jól bírták, és simán odamentek a díszlet részét képező "fához", megsimogatni a törzsét, majd a róla lecsüngő almákat. A végén kicsit elsírták magukat, mert a zene rájuk ijesztett, DE ennek ellenére és hetekkel később egyszer csak felhozta Zsófi, hogy szeretné megint megnézni a hódot. :)

Marcipán cica (tartalom)
Számomra nem volt ismeretlen a Marcipán cica, noha csak egyszer láttam, de a zenéjét évekkel ezelőtt álmomból felébresztve is kívülről tudtam. :) Ugyanis Panka, aki az első itthoni bébiszitter-gyerekem, számára a Marcipán cica egy olyan előadás volt, amit nem győzött megnézni, és otthon hallgatni, eljátszani. Az imádata átragadt rám is, hiszen valóban nagyon kellemes dallamú az egész előadás, csak jót tudok róla mondani, és hát igen, a Marcipán cica és gazdái, Kati és Tomi a mi Lányainkat is elvarázsolták, így tuti visszatérünk a Bábszínházba még egy párszor. :)

Fényképet nem találtam a bábszínházas napokról, de hogy azért valamit mégis tegyek be, egy pár előtte napokban készült kép:

Hmmm...

Na igen, az utóbbi időben meglehetősen elhanyagoltam a blogot, és valószínűleg nem azért, mert itthon ülök a sejhajomon és csak nézzük egymást néma csendben a Lányokkal. :) Néma csend és a Lányok... Hahahaha... :D Az autóban konkrétan már egy jó ideje nem kapcsolunk rádiót, max, ha alszanak a Porontyok. :P

Már jó régen felírtam pár dolgot, hogy miről KELL majd írnom:
- húsvét
- látogatás
- munka
- bábszínház
- Fót/Bánk
- Bánk
- Óvoda
- Könyvtár
- Elmo/You-tube

Ehhez a listához most még jöhet egy pár:
- Tücsiék
- Papa 70. szülinapja
- Mama szülinapja
- Ja,nekem is volt szülinapom, pont húsvét hétfőn.
- Csilla és Zoé névnapja

Hmmm, azt hiszem, "csak" ennyi mindenről szeretnék mesélni a következő, valószínűleg összedobott, bejegyzésben. :)

ui.: egyébként jól vagyunk, szerencsére. Bár, Zsófi mindig alakít valamit, de különben jól van kis családunk. :)

Jöttek, bizonyítottak, hazamentek

Daniról és kedveséről, Rike-ről van szó. :) Nálunk töltöttek egy nagyon szép hetet. Dani úgy jött ide, hogy a Lányokkal lesz minél többet, és ehhez tartotta is magát végig. Nagyon szép napok voltak, remélem, számukra is!? A Csajok már az első perctől kezdve imádták Őket, ami valószínűleg megkönnyítette a dolgukat. Rike-t bíztattam, beszéljen csak Velük nyugodtan németül, hiszen néha én is azt teszem, és nagyon fogékonynak bizonyulnak.

Szerencsére végig csodás időnk volt, így bátran mehettünk játszótérre, sétálni, motorozni, kirándulni, amik nagyon kifárasztották a Csajokat. :)

Csináltak a Lányokkal nutellás croissant-ot, speciális tésztából, amilyet még nem láttam. Lánykák nagyon élvezték. Erről csak telefonos fotók készültek, majd lementem őket. A vadasparki kiruccanásból pedig előhívós képek készültek csak, Dani gépével, én teljesen elfeledkeztem a fényképezőgépről, mert az mindig a Gábor "dolga", gondoskodni róla, de ide Ő nem jött velünk, mert dolgozott, így nem volt nálunk gép sem. :)
A visegrádi kirándulásról viszont készült sok szép kép, amiket még át kell böngésznem, így azok később kerülnek fel. :)

Pár kép, amit sikerült kiválasztani elsőre:

 Esti kakaó ivás - CSAK az Ő ölükben lehet meginni a kakaót... :)

 Íme Ők, a szép pár!

Egy közös kép Visegrádon, a Fellegvár egyik ablakában.

És, ahogy ígértem, még nincs vége a képeknek...

Zoé - déli alvás - vonat

A kis tündérmanó már elmúlt egy hónapos. :) Nagyon édes baba, néha okoz álmatlan éjszakákat Édesanyjának, de ez már csak így van, ha az ember kisbabát vállal. :) Kétszer eljutottunk már hozzájuk úgy, hogy csak hárman mentünk a Lányokkal. Első alkalommal féltem a déli alvástól, de ismét bebizonyosodott, hogy fantasztikus Lányaink vannak, megértették, hogy itt fognak aludni, és hiába volt minden tényező eltérő az itthonitól, gyönyörűen aludtak.

 A kép nem illusztráció :)

 Kikusz

Zsozsi

Második alkalommal pedig fokoztuk, hogy délután vonattal mentünk ki Fótra. Még nem ültek vonaton, várták már a lehetőséget, és nagyon örültek, hogy eljött a nagy nap. :)

Egy hasznos ajándék: pelenkatorta

Csilla nem szeretné Zoét kitenni a nyilvánosság elé, én ezt a kérését tiszteletben tartom, ezért nem teszek itt több száz képet közzé róla. :) Csak egyet, ahol a Lányok is ott vannak Vele. :) Egyébként érdekes módon, amikor mi találkozunk Vele, akkor mindig tök édes, semmi baja nincs, igazán példagyerek. :)

Végül találtam pár édes képet, amit MUSZÁJ feltennem. Bocsi, Hugi.

 Kincső

Zsófi

Kalandpark

Még októberben vettem két kupont a 17. kerületi játszóházba, át sem gondolva, hogy milyen messze van ez nekünk. :) Éppen ezért mindig csak halogattam az elmenetelt, de már nem lehetett tovább, mert március 10-én lejárt, így a Gellért hegyi kiruccanás utáni napon el is mentünk. Előtte még beszéltem Pankáékkal, mert ott a családban sorozatban vannak a szülinapok, és gondoltam, ha már úgyis a környékükön leszünk, megkérdem, hátha van kedvük eljönni, és legalább láthatom az én kis (már nem is olyan kicsi) drágaságaimat, akiknél az ikres bébiszitteri pályafutásomat kezdtem. Gondoltam még arra is, hogy elhívom Szilviéket is (Négy a Lány), de mivel tudtam, hogy Emmának azon a hétvégén ünneplik többszörösen is a szülinapját, így inkább egy csendesebb időpontra szavaztam találka terén. Szerencsére Gyöngyi partner volt a randi ügyében, így nagyon vártam a találkozást, nagyobb kedvvel indultam el a játszóházba, ahol egyébként a Lányok elég jól elvoltak, de egyáltalán nem voltak bevállalósak, inkább maradtak a Nekik való játékoknál. Sőt, Kincső annyira beleszeretett az egyik autóba, hogy szinte ki sem szállt belőle egész idő alatt.

 Kincső és Panka

 Rita és Zsófi

 Zsófi

 Panka és Kincső

 Itt is

 Rita

 Kristóf

 Az említett autó.

 Panka

 Panka és Kincső

 Kincső

Zsófi

Panka és Rita egy óra múlva elment, mert lovagló órájuk volt, viszont Kristófot magunkra vállaltuk. Naná. Kis szerelmem. :) Annyira imádtam mindig is, hogy Neki köszönhetően mondtam azt, hogy már nem bánnám azt sem, ha fiam születne. Addig csak lányt szerettem volna, de Kristóf a bájával teljesen meghódított. Azóta is tart. :) Ő nagyon élvezte az ottlétet, legalább Ő kihasználta az időt. :)

Megemlítendő, hogy ismét rengeteg játékot kaptak a Csajok Tőlük, amiknek a mai napig nagyon örülnek és játszanak velük. Eszméletlen nagy szerencsém van, hogy mind Tőlük, mind Szilviéktől nagyon sok játékot "örökölhettek" a Lányok, amik a legnagyobb kedvencük. Nagyon köszönjük itt is, ezúton is! :)