DE sajnos nem csak magamról van mit írni, hanem a Lányokról is. A jó hírrel kezdem: Zsófinak már sikerül a zöld-sárga taknyot is kifújnia, így egyre rövidebb ideig tart az orrszívás. Naponta 3x szívom Neki, előtte kap Sterimar-t, hátha segít, utána pedig Nasivin-t, hátha az is segít. Nem tudom, mi fogja végül rendbe hozni. Kap köhögéscsillapítót naponta 2x, és egyszer az antibiotikumot, amíg tart. Kedden kontroll. Addig ugye szobafogság. Két napja mondogatja már, hogy már nem beteg, úh. szeretne kimenni a levegőre. Nem úgy, mint a Nővére, aki szintén mondja, hogy Ő nem beteg, de Ő nem akar kimenni, mert hideg van. Mivel kétfelé nem tudok szakadni, meg Kiki sem akar kimenni, maradunk bent. Abból a szempontból örülök a hideg-utálatának, hogy legalább (azért) nem nyüstöl, hogy kimenjünk. Zsófink két napja láztalan, hőemelkedése sincs. Hip-hip-hurrá. Végre. Mára a kedélye is jobbnak tűnik. Bár már tegnap is vidám volt. Tegnapelőtt még nem. Tegnap próbáltam hasznosan tölteni a napunkat, kicsit feldobni, így sokat tornáztunk, legoztunk, rajzolgattunk, verselgettünk, a versekhez, énekekhez készítettem figurákat, és felmutattuk őket, amikor aktuálisak voltak. Ezt különösen élvezték a Lányok. Délután pedig muffinokat sütöttünk. Két félét. Segítettek a tészta készítésében is, folyton a tojást keresték a csokis tésztában, hiába mondtam, hogy már benne van, el van keveredve, a válasz mindig az volt: nem látom. :) Aztán persze segítettek díszíteni is a muffinokat. Nagyon édik voltak. És amikor elkészült, sorra vitték el a tányérról őket. Gondoltam magamban, milyen finom lehet, ha ilyen gyorsan fogy, de főleg az volt a furcsa, hogy ESZNEK. Merthogy ugyebár nagyon keveset esznek még mindig, éppenhogy elhagyják a 10 kilót... Én ezalatt a muffin formákat töltöttem meg tésztával, majd hívtam Őket díszíteni. Jöttek is, és amikor készen voltak, akkor láttam csak meg, hogy az összes elhordott muffint kiszedték a papírjából, leették a tetejéről a díszeket (cukorkákat), és mint akik jól végezték dolgukat, a többit otthagyták. Áááááááááááááááááááááááááá! :D És olyan aranyosan büszkék voltak magukra, hogy nem volt szívem leszidni Őket. :)
Kincső, Zsófi
Ennyi a jó hírből. A rossz az, hogy Kincső mára belázasodott. Délelőtt 10 körül már elkezdett nyűgösködni, de addig nem volt semmi baj, amíg nem kellett nekiállnom a nokedlinek. Merthogy addig együtt voltunk, bármikor az ölembe tudott mászni, tudtam menni oda, ahova kérte/kérték. Aztán megjött a Klári Mama, alias Dédi, és valamiért az étkezőasztalra hordta a Kincső a lego egy részét, és ott játszottunk. Aztán eljött a nokedli ideje, én meg felálltam, Kincsőt otthagyva a széken, hadd játsszon tovább. De szinte az egész időt végigüvöltötte, megspékelve azzal, hogy fázom, folyik az orrom. Nem is nézett túl jól ki. Szinte semmit nem ebédelt, azt is az ölemben ülve, általam etetve(!!!), pedig erről azért le vagyunk ám már szokva. Finom levest kaptak, Dédi hozta, annak mindig sikere van. Kincsőnél ma nem nagyon volt. Bágyadt volt az én kis drágám. Zsófi elég szépen evett, de persze, ahogy meglátta, hogy kiveszem a Kikit az etetőszékből és az ölemben ülve etetem, egyből Neki is minden baja lett. Imádom az ilyen helyzeteket!!!!!!!! Dédi ölébe ülve evett tovább. Végül elég szépen ettek, így hogy etetve voltak, kaptak is utána egy kis linzert.
Zsófi
Kincső
Szóval, nagyon nagyon szeretném, hogy végre újra egészség legyen az egész családunkban! Apu, Anyu és a Klári Mama is betegek. Most nagyon megtalált minket a baci. Remélem, nem sokáig lesz vendég nálunk! Remélem tovább azt is, hogy a következő 100 bejegyzés egyike sem fog betegségről szólni! :)
