Csilláék nem akartak felhajtást, sőt, a legszívesebben csupán ők ketten és a két tanú vettek volna részt a ceremónián, de mivel tudták, hogy abból balhé lenne, így azért mégis családi körben szerettek volna örök hűséget esküdni egymásnak. Persze, ha már mindenkinek ott kellett lennie, akkor legalább abba nem akartak beleszólást engedni, hogy nem lesz utána semmi cécó, sőt sima farmer-póló-s ruházat lesz az ünnepi gúnya. Aha, persze, gondoltam én. Rögtön elkezdtem szervezkedni, megbeszéltem Nórival, Csilla általános iskolás fotóssá lett barátnőjével, hogy elvállalná e(term. nem ingyé) a fotós szerepét, így egy kedves, rég nem látott barátnő is ott lehetne. Szerencsére igent mondott. Ezek után szerettem volna szép ruhát a Hugomnak. Sajnos menyasszonyit már nem tudtunk keríteni, legalábbis nem a számunkra elérhető áron. :) Így maradtak a saját ruhatárunk ruhaválasztékai. Szerencsére sikerült egy kosztümöt találni, ami pont jó volt rá. Megkönnyebbültünk. Mégsem lesz farmeros-pólós esküvő.
Eljött a nagy nap, részünkről a két gyerek meg én elég taknyosan, bár Zsófi már nem volt az, Kincső se köhögött sokat, nekem azért folyt az orrom, pláne a meghatottságtól kellett folyton fújnom. :) Nagyon szeretem a Hugom, nem lehet semmihez sem hasonlítani, és nem lehet ezt az érzést leírni sem.
Szóval ott voltunk időben. Mi igen. A fotós leányzó nem. Ami már így is elég gáz, de úgy még inkább, hogy nem készültünk fényképezőgéppel, mondván profira van bízva... Mint kiderült, a leányzó azt hitte, hogy vasárnap lesz az esküvő... Ennyi. Szerencsére Apu nem hagyta magát meggyőzni, hiába mondtam, hogy kamerás is jön, ő azért elhozta a videókamerát. Szerencsére. Így legalább azon meg van örökítve ez a kis esküvő. :)
A rövid ceremónia után Anyuékhoz mentünk, mert Fóton volt az egész tartva, és hogy a Lányok tudjanak aludni. Pont jól jött ez ügyben ki a lépés. Ugyan nem aludtak a Lányok egy szemet sem, de mindegy, a lehetőségük megvolt rá.
Ettünk, ittunk, és valóban jót mulattunk, ha nem is abban az értelemben, ami házasságkötéskor szokott lenni. Egyszerűen élveztük, hogy együtt a CSALÁD, jó a hangulat, mindenki boldog. Más nem is kellett. Mi 5 körül jöttünk haza, Csilláék 8-ig maradtak, aminek szintén örültek Apuék, főleg Apu, hogy ezúttal nem rohannak haza.
Csilla átvedlett kényelmesbe, Zoli maradt csiniben.
A tortát én csináltam.
És végül egy "Zoé a pocakban" kép.
Drága Kishugom, és drága férje, Zoli! Nagyon, nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek! Kívánjuk, hogy szerelmetek, kapcsolatotok egy életre szóljon, minden gondot meg tudjatok oldani, és mindig kitartsatok egymás mellett! Szeressétek, tiszteljétek egymást: jóban és rosszban! Mindig. Az élet nem habostorta, de szerencsések vagytok, hogy van egy szerető (házas)társatok, akire mindig számíthattok. Szeretlek Benneteket! Csillát persze jobban, de ez természetes. :)
