Hiúság, NŐ a neved!

Szűk családunkban három is van belőle, Apa örömére. Néha biztosan bosszúságára is lesz, de az még távolinak tűnik. Anyu hozott egy hajcsavaró szettet, amit most kapott, gondolta kipróbálhatnánk a hajamon. Víz van a csavaró belsejében, forrásban lévő vízben kell áztatni 10 percig, majd a hajba kell tenni, és ha kihűlt a víz, kivenni. Volt 1-2 darab, amiben nem volt víz, vagy kifolyt a rossz összeillesztés miatt, ezeket megkapták kíváncsi Lánykáim, akik persze körülöttünk sündörögtek, míg Anyu becsavarta a hajam. :) Éppen jókor érkezett meg Gábor, láthatta, hogy Csajszikáink hajába is csavaró kerül, mint Anyáéba. Naná, hogy meg lett örökítve:

 A három grácia

 Kincsőnk

 Még játék közben sem vált meg a csavarótól.

 Zsófi, aki egyből kettőt kért... :)

Kösd fel Apa a gatyád, ez még csak a kezdet! :)

Fogyókúra

Szombaton belevágtam. Hosszú idő kellett, hogy elteljen eddig a pontig, és sok sok gondolkodás, de végül belevágtam. Bővebbet egyelőre nem szeretnék elárulni, de elvileg ez most egy két hónapos projekt, ahogy Tibi nevezi. Két hónap múlva, ha minden úgy alakul, ahogy elképzeltem, akkor a várandósság előtti súlyomnál leszek. Hiába próbáltam kevesebbet enni, mozogni, nem volt elég, nekem pedig nem elég az, hogy így is szeretve vagyok. Nem mondom, hogy CSAK magam miatt szeretném visszakapni a régi alakom, súlyom, de önző módon engem most legfőképpen ez motivál. Nem ehhez a testhez voltam szokva 30 éven keresztül, hiába igyekeznek csitítani, nyugtatni, hogy a két gyerek nyoma nem tűnik el egyik napról a másikra, engem mindez nem nyugtat meg. Főleg azért nem, mert lassan másfél éve "kint" vannak a Csajok...

Szeretném, ha Gábor is visszakapná azt a Vivient, kívülről is, akit megismert, akit megszeretett, és szeretném azt is, ha a Lányaimnak egy dinamikus, energikus, viszonylag csinos anyukájuk lenne. Hiú vagyok, tudom jól, de nem érdekel, szeretném jól érezni magam a bőrömben.

Egyelőre képet sem vagyok hajlandó feltenni magamról, annyira szégyellem, ahogy kinézek. Majd. Talán. Két hónap múlva. Még meggondolom addig. Igyekszem elég erős lenni, nem elcsábulni, bár a reggeli kakaó már most hiányzik. :P A cél 12 kg-tól való megszabadulás. Ha több lesz, az sem baj, mert még akkor is csak a várandósság kezdetén levő súlyomat érem el, ami viszont jó 5 kg-mal több volt, mint a normális. :) Időről időre be fogok számolni, hogy bírom, de nem fogom túlzásba vinni, mert nem rólam szól a blog.

IGAZI puszi!!!!

Nagyon boldog voltam pénteken, mert ÉN kaptam Kincső első IGAZI pusziját!!! Már régóta dobálják, hol csak a levegőbe, hol a kezükkel, mikor melyik variáció tetszik Nekik. Egymásnak is adnak puszit, de az inkább fej-összedugás és a levegőbe menő cuppanós puszi. De én ilyenkor is imádnivalónak találom Őket. :)

Lánykáink nagyon bújósak mostanában (is). Elég sok időt töltök Velük lent a szőnyegen, könyvet nézegetünk, játszunk, kirakózunk, meg ami éppen jön. Ilyenkor folyton belehuppannak az ölembe, majd felpattannak, majd megint le, hol felváltva, hol egyszerre csücsülnek az ölemben. Pénteken délután már itt volt Gábor is, és Jutka is itt volt, mert aznap délután kimaradt a Lányok alvása, a bevásárlás miatt, és mivel korábban van fürdetés péntekenként a zumba miatt, így le sem lettek téve aludni, Jutka pedig jött, hátha kell egy kis segítség az olykor nyűgös Lánykáim mellé. Szerencsére abszolút jókedvűek voltak, így öröm volt a Velük való lét. Egyszer csak, ott volt mellettem, vagy nálam, már nem is tudom pontosan, de egyszer csak érzem, hogy egy Kincső puszi cuppan az arcomon. :) OLYAN jóóóóó volt! :) Természetesen, kérésre nem adja ám a Lányzó, csak ha Ő szeretné. Kis idő múlva Apa is kapott egy ilyen puszit, aztán aznap többet nem is osztott ki. Elfogyott az aznapi adag. :) Másnap jött Anyu, este már ő is kapott elsőszülött Unokájától, aminek nagyon örült és roppant büszke is volt rá. :)

Kincső különben a tükörképével van nagyon jó viszonyban, imádja a képmását csókolgatni. :)

Ittaapa

Ha szerda, akkor Klári Mama. Általában akkor szokott ideérkezni, amikor még alszanak a Lányok, tehát úgy 11 óra körül. Aznap Kincső egy 10 perccel hamarabb ébredt, mint a Zsófi, ez különben nem jellemző, legfeljebb akkor, ha nagy eltéréssel alszanak el. Egy időben vannak lefektetve, de előfordul, hogy az egyik nem tud olyan gyorsan elaludni, mint a másik. Tehát felébredt a Zsófi is, mentem be érte, és hallotta a hangokat kintről, mire megszólalt "ittaapa". :) Még nem mondott ilyen egybefüggő dolgot, nagyon édes volt, teljesen meghatódtam. Mondtam, hogy nem Apa van itt, hanem a Dédi. Erre mondta, hogy dedi. :) Egyébként nagyon Apa-függő. Legalábbis szóban. Mindig Apát emlegeti, várja, nézi, nagyon édes. :)

Kincső is gyönyörűen mondja, hogy dedi, ettől persze a Dédi teljesen elolvad. :)) Ez érthető is. :)

Szintén szerda délután vettünk végül Béres cseppet. :( Fél adagot kapnak a Lányok, és mivel ma már hétfő van, ezért le is írhatom, hogy úgy néz ki van hatása, mert megindult a Csajszik evőkéje. Esznek rendesen, néha többet, máskor kevesebbet, de annál jóval többet, mint amit eddig ettek. Lehet, hogy mégis ezzel kellett volna kezdeni!?

17 hónapos Lánykáink

Az ígéretemet nem tartottam be, szombaton nem volt lelkierőm leülni a gép elé, talán azért sem, mert ismét Fóton töltöttük a hétvégét, és én ilyenkor igyekszem kiélvezni a Szüleim társaságát, sajnálnám az időt a számítógép előtt ülve tölteni, még akkor is, ha pont betöltötték a Csajok a 17. hónapjukat, és még akkor is, ha megígértem, hogy leülök írni. Tudom, akkor minek ígérem meg...

Na, de most már újra itthon vagyunk, vasárnap délután óta, de mivel Anyu itt volt még este, sőt éjjel is, ezért ma délelőttre, a Lányok alvó idejére tolódott a beszámoló.

Kezdeném a rossz hírrel, ami nem más, mint hogy nem nő a Csajszikák súlya. Még mindig 8,10 kg-ot nyomnak. Én már el sem merem mondani a gyerekorvosnak. Több, mint egy hónapja kapják az étvágygerjesztőt (Cebion multi szirup), vasat (Aktiferrin) kapnak, ezen kívül a szokásosat, azaz Vigantol cseppet és Cebion cseppet (ez az Ő c-vitaminjuk). Igazából az étvágyuk egyáltalán nem javult, nem is tudom, hogy mit lehetne kezdeni ezzel. Igazából a doki Béres cseppet javasolt az étvágyukra, de többségben volt az ellenzék, akik hangsúlyozták, hogy ezt CSAKIS 10 kg felett lehet adni, ezért kapnak Cebion multit.

És akkor a jó dolgok. Zsófit érdemes volt előtérbe helyezni, már ami a nembeszélését illeti, mert azóta egyfolytában új szavakkal kápráztat el minket, míg most Kincső elégedett meg az aktuális szókincsével.


Íme Zsófi új szavai, illetve azok, amiket eddig még nem kristálytisztán ejtett ki, de már igen:

Papa
Mama
Apa
enni
néni
klaffogás a lóra, rénszarvasra - utánozza, ahogy megy
nyam-nyam, és mielőtt megeteti a babát, vagy bármilyen figurát, megfújja a kanalat, hogy ne legyen forró :)
kot - tyúk hangja
cic - cica
nya - miau
ssssszzz - kígyó

Kincső szavai:

Tájdi - Zsófi !!!!
éni - én is
etti - ez(t) is
cic - cica, vagy hívja a cicát
nyam, és Ő is megfújja a kanalat az etetésnél :)
kot

Mind a ketten mutatják, ahogy repül a repülő, illetve, ahogy egyikünk sem vágyna arra, ha így repülne vele a repcsi. :D És zúgnak is hozzá, ez a repülő hangja, ahogy a traktornak is hasonló hangja van. Az autóé másmilyen.

Tánc: Múlt héten sikerült megörökíteni, ahogy egymással elkezdtek táncolni. Előtte mi táncoltunk Velük, illetve én kettőjükkel, majd én abbahagytam, talán pont azért, mert elmentek tőlem, már nem tudom, miért, pontosan, de a lényeg, hogy pár pillanat múlva azt látjuk Gáborral, hogy Kincső odament Zsófihoz megfogta a kezeit és elkezdett Vele táncolni. Hát valami tündéri volt. Ezt kétszer is eljátszotta egy szám alatt. Nagyon édesek voltak, mondanom sem kell. :)

Séta: Szintén Kincső ment oda a Zsófihoz először, és megfogta a kezét, de mivel Zsófi sokkal lassabban megy, mint Ő, ezért elég hamar el is engedte a kezét és ment egyedül inkább. Sétáinkra az a jellemző, hogy Kincső előrerohan, néha szó szerint, hogy minden pillanatban azt hiszem, rögtön hasra esik, annyira gyorsan fut, Zsófi pedig cammog. Sőt, van, hogy nem is hajlandó egyedül menni, fogni kell a kezét. :(

Beszéd: Nagyon édesen elbeszélgetnek egymással, a saját nyelvükön. Néha rámtör ilyenkor az aggodalom, a félelem, hogy mi lesz, ha kialakul közöttük az ikernyelv!? Egyelőre nem is merek ebbe jobban belegondolni, sem arra gondolni, mit fogok tenni, ha ez bekövetkezne. Igyekszem a lehető legtöbbet beszélgetni Velük, illetve beszéltetni Őket. Velünk használják is a mi nyelvünket, velünk magyarul kommunikálnak, egymással viszont csakis a saját nyelvükön.

Jellemzésük: Ami jellemzi Őket mostanság az az, hogy nagyon kimutatják az egymás iránti szeretetüket. :) Igazából főként Kincső a kezdeményező, de sajnos rá jellemző az is, hogy odacsap a Hugicájának. :( Zsófi sokszor, főleg a kádban szó szerint retteg a Nővérétől, igaz, akkor "csak" lefröcsköli, és jót nevet azon, ahogy Zsófi kapkodja a levegőt. :) Azt már kevésbé viseli nevetve, ha ez fordítva történik. :) De itt kint, a szárazon is Neki jár el a keze. Hajlamos megcsapkodni a Zsófi fejét, teljesen mindegy, hogy azért, mert nem úgy történt valami, ahogy Ő azt elképzelte, vagy azért, mert a Zsófi véletlenül nem tudott elmenni az útjából. Ilyenkor hiába követelem a puszit, azt általában a Zsófi szokta adni a Kincsőnek!!!!
Zsófi eléggé nyafka Lány mostanában. Sokat sír, látszólag értelmetlenül, aztán odabújik (általában hozzám), és ettől megnyugszik.

De egyébként is nagyon bújós. Mondjuk a Kincső is szereti magát bevackolni az ölembe, de Ő nem tud nyugton ülni, igaz olyan hosszan a Zsófi sem. :) Folyton izegnek-mozognak. Egyik könyvet "olvassák" ki a másik után, hozzák-viszik a könyveket. Persze nem teszik vissza a helyükre, max., ha megkérjük Őket, de ezt még nem várjuk el Tőlük. Viszont nagyon édesen teszik a kezüket a szájuk elé köhögésnél. :) Sokszor mondani sem kell, maguktól is tudják. :)
Kincső nagyon vagány egy kiscsaj már most. Az egy dolog, hogy nincs félelemérzete, futva közlekedik, de simán felmászik mindenre, amire tud (Zsófi a kanapéra mászik fel folyton). Sokszor nem igazán szereti elfogadni a segítséget, ideges lesz tőle, hogy szépen fogalmazzak. :P

Az, hogy IGAZI Csajok, le sem lehetne tagadni. Előkerültek a bizsu nyakláncaim és karkötőim. Tini koromban szívesen hordtam ilyeneket. A nyakláncokat végül elvettem Tőlük, felügyelet nélkül nem mertem otthagyni Őket, de a karkötőket meghagytam, hadd játszanak velük. Elég volt egyszer megmutatni, hogyan is kell felvenni, onnantól kezdve maguk vették le-fel a karkötőket. :)

Hiába kezdtem el hétfőn írni a bejegyzést, mostanra sikerült befejezni. Valószínűleg nem tökéletesen, de majd legközelebb leírom, ami még eszembe jut. :) Azt azért még hozzátenném, az utókornak, hogy kop-kop, még mindig nem kellett orvoshoz mennünk semmilyen betegséggel. Remélem, ez még jóóóóó sokáig így is marad! :)

Ma két éve...

... délelőtt 10 órakor végre behívott minket Tasi doktor úr, a nőgyógyász, aki éppen rendelt aznap. Fülig érő szájjal, remegve az izgatottságtól közöltük vele, hogy hát valószínűleg babát várok. :) Igen, mindenki jól olvassa a többes számot, ugyanis Gáborom mindig, minden egyes vizsgálatra jött velem, és nem csak a váróteremig kísért, hanem teljesen természetes módon a vizsgálóba is bejött velem. Tasi doktor úr elég unott képpel kért meg a vetkőzésre, valamint a vizsgálóasztalra való felülésre, amit borzasztóan utálok, de akkor elég fürgén és boldogan pattantam fel. Ma már kevésbé fürgén tudok felpattanni... :) Elkezdődött az utálatos vizsgálat, már előtte  mondta, hogy ott van mellettem a kis monitor, azt nézzem - mindezt a szokott vontatott hangján, mintha abban a pillanatban el akarna aludni, nem győzte a szemét, homlokát dörzsölni, szóval elég unott volt. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem látta a monitort. :))) Akkor felébredt. Nekünk fel sem tűnt. Csak annyit kérdezett: Látja? Mire én: Igen, kettő. Erre ő: Igen, kettő. Akkor kezdett leesni, hogy ez mit is jelent. Gáborra néztem döbbenten, hihetetlenül, hogy valóban azt látom e, amit a doki. És akkor kimondta, hogy két petezsákot látunk, két egymástól teljesen különállót. Na, akkor kezdtem el igazán csak boldog lenni. Még most is könnybe lábad a szemem az emlékektől. Magamat ismerve, tuti elkezdtem beleélni magam, nagyon boldog lenni - de igazából nagyon nem emlékszem arra, hogy ezek után mi történt egészen addig, amíg be nem ültünk az autóba. Csak arra emlékszem, hogy a doki, aki addigra teljesen magához tért, nem győzte hangsúlyozni, hogy ne éljük bele magunkat, többek között azért sem, mert még szívhangjuk sincs, még csak az 5. hétben lehetek kb., még annyi minden történhet, igazából a 12. hét betöltéséig elmehetnek, felszívódhatnak a babák, nem szeretné, ha csalódnánk, stb. Már nem is tudom, miket mondott, nem csak akkor, hanem szinte végig, de az első 3-4 hónapban biztosan. Gáborom ettől a pillanattól tudta, hogy Ő bizony ikres Apuka, azok a babák ott a pocakomban nem csak hogy nem fognak felszívódni, stb. szörnyűségek történni, hanem gyönyörű szép, egészséges, kifejlett kisbabák lesznek. Bennem volt egy kis félsz, éppen ezért egy hét múlva megint ott ültünk az sztk várótermében, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy mind a két Picinek van szívhangja. :) Naná, hogy volt! Aztán a doki felhívta a figyelmemet, hogy azért most nem kell minden héten odajárnom. :D Megnyugtattam, hogy nem fogok, csak nem bírtam volna még egy hét bizonytalanságot. :)

Így hát ettől a naptól számítjuk mi magunkat két baba szüleinek. :)

Két éve...

Ma két éve tudtuk meg Gáborral, hogy szülők leszünk, lettünk, vagyunk, kinek hogy tetszik. :) Szerintem a sztorit leírtam már egyszer, majd holnap megnézem, amikor is úgyis újra le "kell" ülnöm a gép elé, és lejegyezni az újdonságokat a Lányok 17. hónapos fordulójuk alkalmából. :)

De most a zumbától kicsit kitikkadva, de inkább megizzadva alig várom, hogy beülhessek a kádba és pancsizzak egy nagyot! :) Holnap jövök. :)