Sok sok kép 2.

Na, le lettek fektetve a Lányok, úh. folytatom a képsorozatokat. :) Az alkotás "kárára"... :P

Itt éppen egyik kedvenc "játékuknak" hódolnak (október 18.):

Kíváncsi manók (október 19.) - Kincső áll a széken:

 És ilyen az, amikor Apa választja ki, mi legyen az uzsonna - nutellás kenyér, hogy tuti megegyék...:

 Zsófi hunyorog - Anya ne vakuzz!!!

Ez a Kincsőnek is nagyon tetszett, így ő is hunyorgott egyet, hogy ne vakuzzak már! :)

A következő képeken Kincső nem bírt a bilis székkel (október 20.):

 Itt pedig az új szerszámos készletet próbálta ki Kincső:

Múlt héten eljött Klári mama ismét hozzánk, akkor is készült pár kép (október 21.):

Zsófi huncutkodik - szandáljának a tépőzárát nyitja ki, pedig tudja, hogy NEM SZABAD :)

 Klári mama, Kincső és az újrafelfedezett táncoló, éneklő boci:

Apát is imádják nyüstölni, Apa pedig imádja, ha a Lányai nyüstölik:

 Apának is jól áll a védőszemüveg:

A következő részben a Lányok, de főleg a Kincső evési szokásait bemutató képek lesznek láthatóak.

Sok sok kép 1.

Most csak képeket fogok feltenni, de napokra bontom, és pár szót azért írok hozzá. Ezen az első sorozaton Fóton voltunk. Még október 10-én.

Csajok segítenek fát rámolni:

 Kincső inkább gazolni szeretne:

Kincső hisztizik, mert Apa nem engedett neki:

Sül a finom ebéd:

A rétes már készen van:

Végre újra meg tudtam dögönyözni a kutyákat:

 A következő képsorozaton nagyon jókedvűek a Lányok, Kincső éppen elbújik. Szeretik a kukucs játékot nagyon, szinte megunhatatlan számukra. A legjobb benne, hogy bármi mögé képesek elbújni, a legjobb, amikor a szita mögé bújnak el... :)

 A skype-ot is jól használják:

A többit új bejegyzésben, most mennem kell.

Nem tűntünk ám el!

Köszönjük az érdeklődést, nem tűntünk el. Valahogy nem éreztem ihletet a blogíráshoz, így is észrevehető volt, hogy egy pár bejegyzésem csupán muszájból lett írva. :( Még most sem érzem magamban a nagy írási vágyat, de valóban MUSZÁJ írni ide, ha már egyszer vállaltam e kötelezettséget.

Nem könnyű a Lányokkal mostanában, egészen pontosan kb. két hete. Fogjuk a fogukra. Nyűgösek, akaratosak, veszekednek s verekednek egymással (!!!), sokat sírnak, vannak napok, amikor alig alszanak mind nappal, mind éjjel, szóval igazából nem könnyű napjaink vannak, ill. inkább az én napjaim nem könnyűek, bár szerintem a Csajoknak a legrosszabb. Pedig sokkal jobb is lehetne, hiszen gyönyörűen mennek kézenfogva, így már az sem akadály, hogy a két gyerekkel sétáljak egyszerre, jókat lehet Velük játszani, bohóckodni, tehát a jobb pillanataikban elmondhatatlanul jó Velük. És mégis. Estére olyan vagyok, mint akit tízszer kifacsartak. Egy dologban tudom kipihenni magam mostanában, és az az alkotás, ami pár napja leköt az egyik alvóidőben. Általában a délutániban szoktam e új hobbymnak élni. De ezt külön bejegyzésben, bár tudom, nem rólam és az alkotásaimról szól ez a blog.

Kincső nagyon fogzik. Talán tegnap óta nem annyira. Ettől gyenge, érzékeny, fáradékony, étvágytalan és duplán akaratos volt. Amúgy is szereti az akaratát, nemtetszését hisztiben kimutatni, de az elmúlt két hétben kb. félóránként volt egy ilyen műsor valami miatt. Egyre inkább előfordul, hogy a Zsófival vesznek össze valamin, egy könyvön, egy játékon, bármin. A legjobb az egészben, hogy a visítást, amit ilyenkor rendeznek odáig fejlesztették, hogy egy hete mindegy, ki volt a hibás, mind a kettő úgy visít, mintha Őt érte volna kár. Először beleszóltam ezekbe a vitáikba, aztán már nem. És nem azért, mert nem érdekel, hanem mert úgy 10 mp után mind a kettő abbahagyja a műsort, és játszanak tovább, mintha semmi nem történt volna. Ezért nem fogom magam idegesíteni. :) Sokszor előfordul, hogy szépen eljátszanak egyedül, már ha éppen a testvérük engedi... :P

Evésükben is beálltak változások. Próbálom keresni magamban a megfelelő, ugyanakkor szép kifejezést, mert van, amikor nem a legjobbkor akar/nak önállóan enni. Igazából, ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell mondanom, írnom, hogy Zsófival sokkal könnyebb minden téren az élet. Kivéve a pelusozást, ami pár hétig tök jól ment, de pár napja megint küzdelem lett mind a két Lány részéről. Ebben talán én is hibás vagyok, mert az alkotásaim a pelenkázó fölé kerültek, és mióta ott vannak, azóta nyughatatlanok a Csajok. De egyébként Zsófi nagyon együttműködő egy gyerek. Ő az, aki szó nélkül beveszi a vitamint, a kisorvosságot, megeszi a reggeli nagy részét, a levest elfogadja tőlem, hajat lehet neki mosni minimális nyafogás mellett, öblít fogmosás után, szóval egyszerű Vele. Kincső nem ilyen. Ő mostanában minden falatot kiköp a kezébe, és több falatban eszi meg, a hajmosás egy rémálom, 2-3 hete szinte minden nap belekakil a fürdővízbe, fogmosás után van, hogy kiüti a kezemből a vizespoharat, úgy csapkod. Múltkor már az arcában landolt az összes víz... persze nem véletlenül. Akkor volt utána pár perce gondolkodni. Két napig rendesen ment is a fogmosás, de úgy látszik, hamar felejt a Lányzó... Ha nem tetszik neki valami, egyből hisztizik, csapkod, fejét üti bele (finoman) a szőnyegbe, szóval nem egy könnyű eset. DE azt azét le kell jegyeznem, hogy Ő is szó nélkül beveszi a kisorvosságot, a reggeli narancslében már észre sem veszik a vitamint, és Ő is megeszi elsőre a kanál mézet este. :)
A nyála annyira folyt Neki, hogy a kendőt, amit a nyakába kötöttem, hogy felfogja, maximum 3/4 óránként cserélni kellett, olyan nedves lett. A fogát nem engedi, hogy megnézzem, kibújt e újabb, egyből szájzárat kap, és megoldja, hogy összezárt szájjal üvöltsön. :) Ez akkor a legrosszabb, amikor szeretném bekenni az ínyét a Dentinox-szal... Nem sűrűn került sor a krémre, de voltak éjszakák, amikor úgy felsírt, hogy muszáj volt bevetni a csodakrémet. Előfordult, hogy nem engedte, mily meglepő!!!, ilyenkor a cumiját kentem be, azt elsőre elfogadta. Aztán volt, amikor tudta, hogy átverés van a dologban és repült a cumi a kezemből... :)
Szerencsére nem volt sok ezekből az éjszakákból, talán 3-4, a leggyakrabban még nem is aludtunk, 10-11 felé kellett bemenni hozzá. Ilyenkor ki is vettem és dédelgettem, babusgattam, hogy megnyugodjon, aztán pár perc múlva visszatettem az ágyikójába, és aludt tovább egy eset kivételével szó nélkül. Zsófi mindezt szintén ébren "asszisztálta" végig, csendben figyelt, nézett minket, nagyon édes volt.

Szombaton szerettünk volna felmenni a Normafához, kihasználni a gyönyörű őszi napot, de sajnos Kincső nem volt jól, nem tetszett nekem, ezért meg is mértem a lázát: 37,2 volt. Hőemelkedés "csak", de emiatt inkább itthon maradtunk. Előző két nap úgyis eleget voltunk kint a levegőn. Mostanában nem nagyon használjuk sem a babakocsit, sem a kengurut. Vagy autóval elmegyünk a célig, onnan sétálunk tovább, vagy villamossal és gyalog.

Tegnap Zsófinak volt rossz napja. Érdekes módon Kincső abbahagyta a nyálzást, Zsófi meg elkezdte. Na, nem olyan durván, mint Kincső, de folyt a nyála, pedig Neki nem szokott. Nyűgös is volt, és a legrosszabb, hogy nagyon csúnyán köhögött. De CSAK fekvő helyzetben. Napközbeni alvásnál is be kellett mennem hozzá, és adni Neki egy kis teát (hársfatea mézzel és citrommal), amitől megnyugodott a torka, és elaludt. Éjjel ugyanez volt, de még nem aludtunk, szerencsére. Köhögött, melegítettem teát, ivott belőle, nem sokat, csak amennyi kellett, és után átaludta az éjszakát. Még lefekvésnél bekentem a mellkasát és a hátát eukaliptuszos balzsammal. Régen nekünk Wick Vaporub-al kenték Anyuék, most nem lehetett ilyet kapni, még pár éve vettem ezt a Dr. Theiss-osat. Nem annyira erőteljes, így a Csajoknak pont jó, szerintem.

Zsófit megtanította az apja, hogyan tud a kisszékükre felülni, azóta ezt gyakorolja. :) Kincső már régóta tudja. Az egyedül menést nem erőltetik, pedig szerintünk mind a kettőnek szépen menne, ha mennének... :P

Röviden összefoglalva ennyi az elmúlt két hetünk története. Teszek fel képeket is, de egy külön bejegyzésbe.

Mérlegelés

Tegnap eljutottunk a védőnőhöz is, végre. Így egy hónapos késéssel került sor az egy éves méricskézésre, ami a védőnő szerint nem gond, hiszen úgyis egy hónappal korábban születtek a Lányok, mint kellett volna.

Nagy meglepetés nem született, már ami a két Lány közötti méretkülönbségeket illeti... De helyettem "beszéljenek" inkább a számok:

Kincső
- Testtömeg: 7720 gr
- Testhossz: 73 cm
- Fejkörfogat: 45 cm
- Mellkaskörfogat: 45 cm
- Kutacs: bő 1 ujjnyi

Zsófia
- Testtömeg: 7730 gr
- Testhossz: 73 cm
- Fejkörfogat: 45 cm
- Mellkaskörfogat: 44 cm
- Kutacs: bő 1 ujjnyi

Koruknak megfelelő a viselkedésük, a tudásuk, a mozgásuk, a beszédük - bár nem mondanak még rövid szavakat, és szótagokat sem, kivéve az apa, inni, ott, itt szavakon és Zsófi mondja az anya-t is (aja kiejtéssel).

Fogak

Még jó, hogy pár napja arról írtam, hogy Kincsőnek kibújt a 8. foga, Zsófit ezzel behozta. Legközelebb alaposabb leszek, ha ilyen kijelentést teszek. Tegnap ebédnél valami miatt Kincső jól felkiáltott, mintha ráharapott volna a nyelvére, akkorát üvöltött, és ekkor megláttam valami fehéret a szájában. Mivel grízgaluskát csináltam a húslevesbe és nem tésztát főztem ki, ezért feltűnt a kis fehér valami, és kihasználva elsőszülöttem üvöltő szájtartását, gyorsan meg is tapiztam azt az izét, ami nem volt más, mint egy fogacska, nevén nevezve a jobb alsó első kisőrlőfog. :)

Több se kellett, "mentem" Zsófihoz... Nem akartam elhinni! Neki mind a két alsó első kisőrlőfoga kint van, és felül is a bal első.

Kincső nem nagyon engedi, hogy turkáljak a szájában, ami érthető is, de azt hiszem, hogy Neki nincs kint több foga.

Így a fogaik állása a következő:

Kincső: 8 metszőfog és 1 kisőrlőfog.

Zsófi: 8 metszőfog és 3 kisőrlőfog.

Vendégségben jártunk

Na, ez se tegnap történt... :( Hanem egészen pontosan október 3-án. Gáborék egyik  szállítója és családja hívott meg minket, akikkel, főleg a sráccal, jóban vagyunk. Illetve főleg a Gábor, én annyira nem ismertem a Norbit, csak miután itthon maradtam, azóta találkoztunk, beszélgettünk. Mi is hívtuk már őket hozzánk, de a gyerkőcök betegsége miatt ez elmaradt. De most összejött, és bár kicsit féltünk tőle, utólag azt tudom mondani, illetve írni, hogy nagyon jól sikerült. A Lányok, mintha tudták volna, hogy mire készülünk, korán ébredtek, ami azért is volt jó, mert 8 órakor le is tudtuk tenni őket újra aludni, így nem volt gond azzal sem, hogy felébresszük e Őket, vagy sem. Nem kellett. De nem is tettük volna, mert előre tudtuk, hogy a délutáni alvásuk ki fog tolódni, ezért legalább délelőtt aludjanak egy jót. Tíz óra körül ébredtek, kaptak tízórait, majd el is kezdtünk egyből öltözni, és indultunk is. Persze ez nálunk nem öt perc, főleg, hogy vittük magunkkal az etetőszékeket is... Mindettől függetlenül 11 óra után nem sokkal meg is érkeztünk, ahol két kedves Fiúcska várt minket. Levente, az idősebbik, 8 éves, öccse, Berci pedig másfél.

 Lányaink, főleg Zsófi, egyből megtámadták az autókat. Szerencsére sem Berci, sem Levi nem egy irigy gyerek, eszükbe sem jutott elvenni a Csajoktól a játékokat, mondván, hogy az az övék! Később, amikor Levi lehozott egy szerelőkészletet, mert azzal szeretett volna játszani, ha a Lányaink ebben nem akadályozták volna meg, akkor sem tett semmit az ellen, hogy elvegye a Csajoktól a szerszámokat. Itt megpróbáltam elkérni Lányaimtól a játékokat, mondván, hogy Levi szeretne velük játszani, de ekkor ő közbeszólt, hogy hagyjam csak, hadd játszanak vele nyugodtan. A négy gyerek közül egy sem cirkuszolt semmiért, nagyon, de nagyon meg voltam ezen lepődve, nem hittem volna, hogy ez a része is ilyen zökkenőmentes lesz.

Ez a kép már a végén készült, azért is van cumi a szájukban, már fáradtak voltak.

Ebédre isteni finom tyúkhúsleves volt, amilyet csak a szüleim tudnak főzni (nekem még nem sikerült, pedig már kétszer is megpróbáltam), és utána rántott hús. Ezt még akkor lebeszéltük Norbival, amikor meghívott minket, mert úgy találtuk, ez a legjobb, legegyszerűbb kaja, amit a Lányok egyedül is tudnak enni. Szerencsére az étvágyukban sem vallottam szégyent, a levest is imádták és utána a húst, krumplit is majdnem mind megették. És alig dobtak le valamit a földre... :) Szerencsére ez nem új Norbiéknak, talán ezért sem volt annyira kellemetlen. Ebéd után Berci elment aludni, mi pedig játszottunk, beszélgettünk, kávéztunk, sütiztünk még egyet. Aztán Bercikével is találkoztunk még, mielőtt elindultunk volna.

Nem akartunk túl sokáig maradni, mert azért a Csajoknak csak szükségük van az alvásra, főleg egy ilyen élményekkel teli nap után. 3 óra után indultunk haza, Lányok szinte azonnal elaludtak, és hazáig ki se nyitották a szemüket. Itthon várt már Anyu ránk, aki Jutkával együtt hintáztatta a Lányokat és vigyázott rájuk, míg mi, szülők ismét a tánciskolában múlattuk az időnket. :)

Kedves Bea, Norbi, Levi és Berci! Ezúton is köszönjük Nektek a nagyon kedves, barátságos vendéglátást, amit remélhetően hamarosan mi is viszonozni tudunk!

Zsófi

Fő az igazságosság. :)

Zsófinkról is írnék pár szót, bár Neki nem jött ki újabb fogacskája, viszont az Ő járástudása napról napra szebb. Eddig csak egyszer-egyszer csinálta azt, hogy mindegy volt, hol van, fogta magát és felállt. Tegnap már az is előfordult, hogy tett is pár lépést. Ma meg szinte egyfolytában csinálja. Mindegy, hogy a játék céljából lerakott pléden (hempergés) van éppen, vagy a szőnyegen. Nagyon ügyes, és gyorsan fejlődik. Ha így megy tovább, maholnap valóban sétálni fog, és nem csak 10 lépéseket...