Újra itt van, újra itt van a nagycsalád!

Ma éjjel egy óra előtt megérkezett Tücsi a családjával, akit már nagyon vártunk. Nálunk jobban talán csak ő várta a viszontlátást - talán mondanom sem kell, hogy a LÁNYOK miatt, akiket április elején látott, láttak utoljára. Ugyan élünk a modern technika adta lehetőséggel, és szinte naponta skype-olunk, de az mégsem ugyanaz.

Lánykáink mintha megérezték volna, hogy ma érdemes korán ébredniük, mert már 7 óra előtt "beszélgettek", és nem úgy, mint akik vissza akarnának aludni... Úgyhogy hívtam is Gáboromat, aki ugye már korábban lement dolgozni, hogy jöjjön és ha ébren van, akkor a Nővérét is hívja. Természetesen ébren volt már Tücsi, akitől a Lányok elsőre szintén sírógörcsöt kaptak, mint ahogy mostanában mindenkitől, akit "nem szoktak meg". De, ha jól emlékszem, akkor hamar megbékéltek, főleg Kincső, aki az utóbbi időben inkább barátságos, míg most Zsófi lett zárkózottabb. Teljesen változó, mikor ki a barátkozóbb.

Szokás szerint nagyon hamar eltelt ez az első nap, de azért belefért egy piac-játszótér út a délutánba, merthogy délután nem aludtak túl jól a Csajszikák. Ebédre csirkepaprikást főztem, ha már hazajöttek, kezdjük egy jó kis magyar étellel. :) Ilyenkor mindig megosztva főzünk Árpival, eddig mondjuk nagyobb részt vállaltam magamra, de most egy kicsivel kevesebbet szeretnék, főként a jövő vasárnapi programunk miatt, amire nem kicsit kell majd készülődni... De erről majd akkor bővebben.

Tücsiék megint két hétig maradnak nálunk, ami már most kevésnek tűnik, utána pedig mi megyünk hozzájuk karácsonykor. Sokszor belegondolok, hogy mennyivel jobb nekem, akinek itt él a testvére, én nagyon nehezen viselném, ha a Hugommal évente csak 3-4-szer találkozhatnék. De ők ezt bizonyára megszokták, hiszen már több, mint 20 éve él kint a Tücsi. Na, de hogy jobb dologgal folytassam, igyekszünk kiélvezni, hogy most itt vannak, ha az időjárás nem is akar kedvezni nekünk, nem keseredünk el. Viszont jövőhét utánra már jó időt jósoltak, úh. a kisvasutazást, amit tervbe vettünk, mindenképpen megvalósítjuk, csak tanulva a nyíregyházi tömegből, megvárjuk az iskola elkezdését. :)

És akkor "pár" kép a mai napból:

Barátkozunk. :)

Kincső és a könyv, valamint a kisautó,

amit egyből tesztelt.

Zsófi mutatja az Ő autóját.

Nem tudom, ki szórakozott jobban,

a fotós (Gábor), vagy Jonas!?

Zsófi a lufival - még sosem volt lufijuk. 

Most már nem is értem, ez hogy lehet!?

Ha egy üzlet beindul - nincs megállás,

lufifújásban sem volt, de bírta a David tüdeje.

A megunhatatlan séta (Zsófi és Dani),

valamint David barátkozik Kincsővel, 

akit könnyen meghódított a lufival. :)

  Zsófi és az autók.

A nap folyamán többször visszatért az autókhoz Zsozsókánk.

Ebéd után egy kicsit kidőltek a Srácok... :P

Jonas is élvezte a játszóteret. :)

Babahinta híján ölben hinta jutott a Lánykáknak. 

Tücsi élvezi Kincső társaságát.

Itt pedig szerény személyem hintáztatja másodszülött gyermekemet.

Zsófi itt sem bírt betelni a csúszdával.

Kincső nagyon élvezte a kisautóban való trónolást.

Zsófi is, csak ő sokszor elrévedezik a többi gyerek irányába. 

Egyébként nagyon ügyesen rázta a "sárkányt" (vagy mi ez).

És persze mindenhova sétálva mentünk!!! :)

Fodrász

Úgy látszik, hiába várom Balázstól a képeket, sosem fogom megkapni, úh. nem is várok tovább, beszámolok arról, hogy hétfőn fodrásznál jártunk a Lányokkal. Egészen pontosan Balázsékhoz jött házhoz (ill. műhelybe) a hölgy, aki az összes fiút megnyírta, és akit eredetileg csak meg szerettem volna kérdezni, ha már ilyen rugalmas, hogy vállalná e a Lányokat is? Válasza egy persze volt, és hogy lássam mennyire komolyan gondolja, Feri bácsi után rögtön minket hívott (Kincsővel), hogy foglaljunk helyet. Kincsőnk nem nagyon vette szívesen az idegen "néni" "matatását", és amikor látta, hogy a feje forgatásával nem éri el célját, azaz hogy békén legyen hagyva, nekikezdett hangszálai erősítésébe... Persze sűrű fejrángatás közepette, hogy ne csak a hangját tudjuk "élvezni", hanem még birkózhassunk is Vele. :) Aztán végül csak sikerült valahogy levágni a hajacskáját, ugyan a két füle mögött nem teljesen egyforma a hosszúság, rövidség, de ez szemből nem tűnik fel, oldalról meg úgyis mindig csak az egyik oldalát látja az ember. :P

Jött Zsófi, aki elvileg sokkal elutasítóbb idegenekkel szemben. Elvileg. Ő egy mintaalany volt!!! Legnagyobb meglepetésünkre. Nem mondom, hogy nem moccant meg, mert ez nem igaz, viszont nem annyira mozgott, hogy hátráltatta volna a fodrászt. Nagyon jó fej volt. Ezt tükrözi is a frizurája, ami sokkal jobban sikerült, mint a Nővéréé. Nagyon büszke voltam rá. Ilyenkor szintén eszembe jut, milyen jó, hogy két gyerekem van, az egyik tuti nem hagy cserben. Általában. :)

Ha végre eljut hozzánk Bazsitól a fénykép, akkor már töltöm is fel.

Simogat

Kincsőnél két napja vettem észre, hogy érti és tudja, mit jelent a simogatni szó. Történt, hogy Zsófi valamiért sírva fakadt, talán pont Kincső miatt, erre én kértem, simogassa meg a Zsófit, vigasztalásként. Legnagyobb meglepetésemre Kincső kinyújtotta a kezét és megsimogatta Zsófi arcát. Ugyan belenyúlt a szemébe, amitől Zsófi újabb sírórohamban tört ki, de a gesztus a lényeg. :) Próbáltam utána mást is megsimogattatni Kincsővel, de mindig CSAK a Zsófit simogatta meg. Nagyon édes volt. Tegnap viszont az Apját is megsimogatta, mikor mondtam Neki, ma reggeli után pedig Gábor mondta Neki, hogy engem simogasson meg és megtette. :) És már finoman simiz, nem nyúl bele a szemünkbe, szóval nagyon ügyes. :)

Aranyosak...

Mai nap újdonságai

Lánykáink ma megkóstolták a főtt tojást. Egyelőre még csak a sárgáját. Ma nem volt se időm, se kedvem főzni, mert elég sok volt a vasalnivaló, és az eléggé kivett az energiámból, ezért Gáborom "dobott össze" egy hideg ebédet, főtt sonkából (bableves alapanyag), főtt tojásból. Meglepően jólesett. És ha már főzött tojást, kértem, hogy úgy főzzön, hogy a Lányoknak is adunk belőle. Zsófiban most sem csalódtunk, szó nélkül megette a Neki szánt adagot, míg Kincső az adagja felénél többet nem kért. Ő marad a sajtnál, amiből szinte nem lehet eleget adni Neki (persze Zsófinak sem).

Még egy újdonság történt ma, mégpedig az, hogy Kincsőnk egész délután az önállóan állást gyakorolta. Gábor feküdt a földön, ő pedig rá támaszkodva felállt, és elengedte magát. :) Nagyon édes volt, élvezte nagyon, gyakorolta is pár órán át. Zsófi is szokta ezt csinálni, de nem ilyen intenzitással.

 Gábor nem meztelenkedik,

hanem Kincső szórakozott a hasán való paskolással.

A nap fénypontjaként elvittük Igort sétálni. Persze a Lányokkal, kenguruban. Igor nagyon szófogadó volt, nem futott el messzire, szóval megmutatta, hogy megérdemli, hogy máskor is elvigyük családilag egy kis sétára. :)

Kincső, aki nálam volt, amint meglátta Igorkát, egyből elkezdett ugrándozni és kiabálta, hogy ii! :) Erről jut eszembe, hogy a minap Gábor Apukája felköszönt hozzánk az emeletre, és már ment is vissza a saját részükbe, de Zsófi, ahogy meghallotta a Nagyapja hangját, tepert is a lépcsőhöz és a rácsnál megállva, lenézve felkiáltott: Papa! Úgyhogy gyorsan le is mentem elújságolni a nagy hírt. :) Az "Apa" szót már nagyon ügyesen használják mind a ketten, tudják, kinek kell mondani (jól betanítottam Őket...:)).

Gáborom 35. születésnapja

Nem kicsit volt szépen kifejezve rohanós a péntek 13.-ai reggelünk. Ennyi elég is erről, jobb elfelejteni...

Még csütörtökön megsütöttem a somlói galuska tésztáit, méretre igazítva, merthogy volt egy elképzelésem a torta formáját illetően. Bánkon végül így csak a somlói többi hozzávalójának az elkészítése maradt feladatul. Pénteken este, Lányok lefektetése után álltam neki az alkotásnak. Mikor már amúgy is nagyon fáradt vagyok és kivételesen nagyon éreztük, hogy aznap péntek 13-a van... Mint kiderült az éjfél után 2 perccel érkező vihart éreztük mind a négyen. :(

Gábor tortája nagyon balszerencsésen készült el, megszenvedtem érte. Már a hozzávalókat is többször rossz sorrendben kevertem össze, majd majdnem leesett a háromnegyedig kész torta a földre, hajszálon múlt, hogy a tálcán maradt. És a végeredmény sem lett olyan, mint azt elképzeltem. De leginkább arra jöttem rá, hogy a somlói nem az a torta, amiből egy autót lehet formázni és még fondanttal is bevonni. Így jogos volt Gáborom arckifejezése, és hatalmas felnevetése, mikor a tortát meglátta és megtudta, mit is akar ábrázolni. :))

 A Mini-t ábrázoló, 

vagy inkább ábrázolni akaró torta. :)

A másik ajándékot pedig már tudta, mert elszóltam magam hetekkel ezelőtt. :(

De ettől függetlenül nagyon örült neki,

és szerencsére a tetszését is elnyerte. :)

Születésnapja szombatra esett, aznap feljött hozzánk az Apukája, és a Tibi, akiknek nagyon örültünk, hogy velünk voltak és kellemes társaságul szolgáltak. Hozzá kell tennem, hogy Gábor Apukája biciklivel tekert fel Bánkra!!! Hazafelé már Tibike vitte. A szomszédos utcában "lakó" Évi néniék is átjöttek, hogy megpuszilják az ünnepeltet. :)

Ja, Tibike felhozta Tücsi ajándékát is, ami nem más volt többek között, mint egy 5 kg-os Nutella!!! :) Volt egy gyönyörű szövegű képeslap is mellékelve, amit be is másolnék ide, mert annyira szép és megható:

Légy olyan Apa, Gábor
- akinek szeretettel van tele a szíve (itt egy szív volt)!
- akire felnéznek lányai (gyermekei)!
- akinek ölében mindig van egy üres hely!
- akihez (szintén 1-1 szívben) V K Zs mehetnek örömükkel és bánatukkal!
- akinek sok ideje van játszani, mesélni, beszélgetni, sétálni, kirándulni stb... a családjával!
- akinek mindig van 1-2 perce erre-arra!
- akire büszkék lehetünk!

Remélem, évtizedek múlva is meg lesz ez a lap!

Vasárnap először a Húgomék érkeztek meg, majd Anyuék, végül pedig a Balázs is betoppant, hogy felköszöntse kedvenc kollégáját. :)) Kellemesen telt ez a nap is. Csilláék ugye fent is maradtak, Anyuék hazamentek, és Gáborom is csak hétfőn hajnalban indult haza. Most a képek, majd a későbbiekben a többi napról. :)

Erre a túrótortára Gáborom több, 

mint 2 éve várt... :)

Isten éltessen, Drágám még nagyon sokáig kiváló egészségben, a legnagyobb boldogságban és szeretetben!

Nagyon szeretünk!

A Családod :)

Újabb fogacska/ák

Most csak röviden, mert készülünk Bánkra, na nem ma, hanem holnap korán, de még ma szeretném a ruhákat és a többi, ma este bepakolható dolgokat összeszedni, és Gáborral levitetni az autóba. Bár, most mondta, hogy majd inkább korán reggel leviszi. Végülis mindegy. Nekem meg pláne. :)

Szóval, a lényeg, hogy vannak újabb fogacskák. Kincsőnek egy, alul a középső melletti bal fogacska bújt ki, Zsófinknak pedig mind a kettő alul (középsők melletti).

by: Aradi Péter