Fodrász

Úgy látszik, hiába várom Balázstól a képeket, sosem fogom megkapni, úh. nem is várok tovább, beszámolok arról, hogy hétfőn fodrásznál jártunk a Lányokkal. Egészen pontosan Balázsékhoz jött házhoz (ill. műhelybe) a hölgy, aki az összes fiút megnyírta, és akit eredetileg csak meg szerettem volna kérdezni, ha már ilyen rugalmas, hogy vállalná e a Lányokat is? Válasza egy persze volt, és hogy lássam mennyire komolyan gondolja, Feri bácsi után rögtön minket hívott (Kincsővel), hogy foglaljunk helyet. Kincsőnk nem nagyon vette szívesen az idegen "néni" "matatását", és amikor látta, hogy a feje forgatásával nem éri el célját, azaz hogy békén legyen hagyva, nekikezdett hangszálai erősítésébe... Persze sűrű fejrángatás közepette, hogy ne csak a hangját tudjuk "élvezni", hanem még birkózhassunk is Vele. :) Aztán végül csak sikerült valahogy levágni a hajacskáját, ugyan a két füle mögött nem teljesen egyforma a hosszúság, rövidség, de ez szemből nem tűnik fel, oldalról meg úgyis mindig csak az egyik oldalát látja az ember. :P

Jött Zsófi, aki elvileg sokkal elutasítóbb idegenekkel szemben. Elvileg. Ő egy mintaalany volt!!! Legnagyobb meglepetésünkre. Nem mondom, hogy nem moccant meg, mert ez nem igaz, viszont nem annyira mozgott, hogy hátráltatta volna a fodrászt. Nagyon jó fej volt. Ezt tükrözi is a frizurája, ami sokkal jobban sikerült, mint a Nővéréé. Nagyon büszke voltam rá. Ilyenkor szintén eszembe jut, milyen jó, hogy két gyerekem van, az egyik tuti nem hagy cserben. Általában. :)

Ha végre eljut hozzánk Bazsitól a fénykép, akkor már töltöm is fel.