Újra itt van, újra itt van a nagycsalád!

Ma éjjel egy óra előtt megérkezett Tücsi a családjával, akit már nagyon vártunk. Nálunk jobban talán csak ő várta a viszontlátást - talán mondanom sem kell, hogy a LÁNYOK miatt, akiket április elején látott, láttak utoljára. Ugyan élünk a modern technika adta lehetőséggel, és szinte naponta skype-olunk, de az mégsem ugyanaz.

Lánykáink mintha megérezték volna, hogy ma érdemes korán ébredniük, mert már 7 óra előtt "beszélgettek", és nem úgy, mint akik vissza akarnának aludni... Úgyhogy hívtam is Gáboromat, aki ugye már korábban lement dolgozni, hogy jöjjön és ha ébren van, akkor a Nővérét is hívja. Természetesen ébren volt már Tücsi, akitől a Lányok elsőre szintén sírógörcsöt kaptak, mint ahogy mostanában mindenkitől, akit "nem szoktak meg". De, ha jól emlékszem, akkor hamar megbékéltek, főleg Kincső, aki az utóbbi időben inkább barátságos, míg most Zsófi lett zárkózottabb. Teljesen változó, mikor ki a barátkozóbb.

Szokás szerint nagyon hamar eltelt ez az első nap, de azért belefért egy piac-játszótér út a délutánba, merthogy délután nem aludtak túl jól a Csajszikák. Ebédre csirkepaprikást főztem, ha már hazajöttek, kezdjük egy jó kis magyar étellel. :) Ilyenkor mindig megosztva főzünk Árpival, eddig mondjuk nagyobb részt vállaltam magamra, de most egy kicsivel kevesebbet szeretnék, főként a jövő vasárnapi programunk miatt, amire nem kicsit kell majd készülődni... De erről majd akkor bővebben.

Tücsiék megint két hétig maradnak nálunk, ami már most kevésnek tűnik, utána pedig mi megyünk hozzájuk karácsonykor. Sokszor belegondolok, hogy mennyivel jobb nekem, akinek itt él a testvére, én nagyon nehezen viselném, ha a Hugommal évente csak 3-4-szer találkozhatnék. De ők ezt bizonyára megszokták, hiszen már több, mint 20 éve él kint a Tücsi. Na, de hogy jobb dologgal folytassam, igyekszünk kiélvezni, hogy most itt vannak, ha az időjárás nem is akar kedvezni nekünk, nem keseredünk el. Viszont jövőhét utánra már jó időt jósoltak, úh. a kisvasutazást, amit tervbe vettünk, mindenképpen megvalósítjuk, csak tanulva a nyíregyházi tömegből, megvárjuk az iskola elkezdését. :)

És akkor "pár" kép a mai napból:

Barátkozunk. :)

Kincső és a könyv, valamint a kisautó,

amit egyből tesztelt.

Zsófi mutatja az Ő autóját.

Nem tudom, ki szórakozott jobban,

a fotós (Gábor), vagy Jonas!?

Zsófi a lufival - még sosem volt lufijuk. 

Most már nem is értem, ez hogy lehet!?

Ha egy üzlet beindul - nincs megállás,

lufifújásban sem volt, de bírta a David tüdeje.

A megunhatatlan séta (Zsófi és Dani),

valamint David barátkozik Kincsővel, 

akit könnyen meghódított a lufival. :)

  Zsófi és az autók.

A nap folyamán többször visszatért az autókhoz Zsozsókánk.

Ebéd után egy kicsit kidőltek a Srácok... :P

Jonas is élvezte a játszóteret. :)

Babahinta híján ölben hinta jutott a Lánykáknak. 

Tücsi élvezi Kincső társaságát.

Itt pedig szerény személyem hintáztatja másodszülött gyermekemet.

Zsófi itt sem bírt betelni a csúszdával.

Kincső nagyon élvezte a kisautóban való trónolást.

Zsófi is, csak ő sokszor elrévedezik a többi gyerek irányába. 

Egyébként nagyon ügyesen rázta a "sárkányt" (vagy mi ez).

És persze mindenhova sétálva mentünk!!! :)