Bánk és húsvét szavakban is

Már péntek délután felmentünk Bánkra, ezúttal a Lányokkal, természetesen és a Nagyival. Én sok mindent nem tudtam ezúttal segíteni, hiszen szemmel kellett tartani a Csajokat, illetve foglalkozni kellett Velük annak ellenére, hogy a ház-kert adottságai megteremtik az önálló járkálást számukra. Nagyon, nagyon élvezték. Tetszett Nekik, hogy simán ki- és be tudnak járni a házba, meg tudják mászni azt a pár lépcsőfokot, igaz, mind a ketten lepotyogtak róla, de túlélték, és utána sokkal óvatosabban lépkedtek le, ill. inkább ülve csúsztak le, mint léptek le. :)

Almaevés a kertben.

Jó étvággyal ettek.

Az esti fürdetés is simán ment, egy ottani műanyag kiskádban. Első reakciójuk persze a hiszti volt, mi más is lenne!? De pár perc múlva (kis figyelem eltereléssel) már élvezték a lubickolást és azt, hogy összeér a lábuk. :)

Ebben a kádban fürödtek este a Lányok.

Természetesen lementünk a tóhoz is, babakocsival, mert menni kellett a kisközértbe is, így nem mertük bevállalni kocsi nélkül az utat. Eredetileg nem is szándékoztunk egy egész kört menni, de mikor megláttuk, hogy épül egy hatalmas kötélpálya is, és nem "csak" a szálloda nőtt a duplájára, akkor meggondoltuk magunkat és közelebbről is megnéztük magunknak azt az épülő kalandparkot. Jó nagy, és szuper lesz, bár én sajnálom, hogy ennyire túristaközponttá teszik Bánkot (is). :( De Bánknak is élnie kell valamiből, ezt is belátom.

Mikor visszaértünk, Gábor is nekiállt a munkának.

Zsófi segített az Apuci-nak a fúrásnál, Kincső viszont nagyon félt és sírt az ilyen zajos eszközök hangjától, mint pl. a fűnyíró hangjától is. :) Úgyhogy inkább kézenfogva elsétáltunk a közelből. :P

Este minden hang nélkül elaludtak. Gábor napközben betette az új konyha elmeit, mi pedig a Jutkával este bepakoltuk a belevalókat. Sok mindent kiszortíroztunk, amiket évek óta elő nem vett senki.
Szombaton jött Árpi utánunk, megcsinálta a vízcsöveket, kicserélte, amit kellett. Jutka kimosta a maradék függönyöket és nagyjából kitakarított. Én ezalatt gyerekeztem, túl sokat aznap sem tudtam segíteni, a nap végén rendet rakni, elmosogatni, meg a Lányok délutáni alvásánál még levágtam a futó thuja megmaradt száraz ágait. Kb. ennyit tettem.

Csajokkal reggel megismerkedtünk egy Kislánnyal, Eszternek hívják, ott laknak a közelben. Egyelőre túl szoros barátság nem alakult ki. :) De édesek voltak, ahogy méregették egymást, és mentek is egymáshoz meg nem is. :)

Vasárnap reggel, ahogy felébredtek a Csajok, összepakoltuk, amit este nem tudtunk és útba vettük Fótot, mentünk Anyuékhoz fincsit reggelizni. :) Apu nem szokott reggelizni, így ezért mindig nagyon szerettem a húsvétot, mert ilyenkor mind együtt ültünk le enni. :) A legfinomabb számomra mindig Apu saját sütésű kalácsa. Még két nap múlva is olyan, mintha friss lenne. Imádom. :) Idén meg is kértem, hogy süssön nekünk is egy kisebbet, mert én ugyan tavaly(előtt ?) megpróbálkoztam vele, de nem jött össze, úh. idén neki sem akartam állni, főleg, hogy tudtam, nem leszünk itthon, Bánkon meg nincs sütő. A lényeg, hogy ettünk egy jót, Lányok nem hazudtolták meg magukat, és ahogy előző nap, ezen a napon sem ettek a finom húsvéti sonkából, csak főtt tojássárgát ettek. Mindegy. Utána bepótolták. Édességgel. Ennyi édességet máskor szinte egy hét alatt esznek, kis túlzással, mint aznap.

Első körben megkapták bent a házban a Lányok a kis kosárkájukat, amiket elvileg majd tojás összeszedéshez tudnak használni, de most beletettük a mi húsvéti kis apróságainkat. Nagyon tetszettek a saját készítésű meglepik a Csajoknak. Én ugyan, Apunak hála, azt hittem macskát varrt Anyu, és mondtam, hogy cica, mire a Lányok is elkezdték, hogy cic, de Anyu közbeszólt, hogy az NYÚL, nem macska! Ja, akkor nyuszi! :) A fakanál is tetszett Nekik, de a csoki még inkább. :) Kincső egyből kivette a Zsófi kosarából is a csokit, amíg a Hugicája nem figyelt, de szó nélkül a kezébe is nyomta. Ezek szerint csak le akarta ellenőrizni, hogy mind a ketten ugyanazt kapták e... :)

Kis idő múlva kimentünk a kertbe, ahol a Nyuszi eldugott pár csokit. :) Tök édik voltak, ahogy megtalálták az elrejtett édességeket. :) Zsófinál mondjuk csak addig tartott ez a keresési láz, amíg meg nem látta a csúszdát. Onnantól kezdve minden dobva volt. Legalábbis addig, amíg meg nem látta, hogy a Kincső eszi az egyik talált tárgyat... :)

Kedves szomszédnénink, akiről annyi sztorit tudnék elmesélni, hogy könyvet lehetne írni róla, megtudta, hogy jövünk ma, és ők is pont jöttek ki, így hozott a Lányoknak 1-1 csokinyuszit és 1-1 Kinder Bueno-t. Zsófi nem merte elfogadni, Kincső viszont igen. Amikor Zsófi meglátta, hogy milyen finomságokat kapott a Kincső, egyből oda mert menni Terike nénihez, és mivel tipikus gyerek, ahogy megkapta a csokinyuszit, nyújtotta a másik kezét a Kinder Bueno felé és mondta, hogy "ezt is". :) Na, mondom, a jólnevelt gyermek! :) Aztán persze amíg beszélgettünk, ki is bontották a nyuszit és szépen meg is ették.

Már kezdtek nyűgösödni a Lányok, szerettem volna letenni Őket aludni, amikor megjöttek Marika néniék. Ők Apu nagybátyjáék. Egy picit így még fent maradhattak a Csajok, de aztán le lettek fektetve. Szinte le sem ültek Feri bácsiék, amikor betoppant Csilla is. A Lányok nem aludtak el.

 Végre sikerült megszelídíteni az egyik Lánykánkat. Zsófi békésen viselte a pátyolgatást, babusgatást. :)

Zsófi annyira összebarátkozott Marika nénivel, hogy Ő inkább Neki adta a magokat, és nem a tyúkoknak. :)

 Ezen felbuzdulva, Kincső se maradhatott le. :)

Nagyokat játszottak a Lányok, semmit nem ettek a nap folyamán és ez nem lekicsinyítés, hanem ez szó szerint igaz. Reggelire ettek fejenként 1 db főtt tojássárgát, ezek után csokit és csokit ettek, és azt hiszem, még csokit is ettek. Ebédre 3 !!!! féle étel lett felkínálva Nekik, egyikből sem ettek, de még csak meg sem kóstolták!!! Tök jó volt. Nem is emlékszem már, hogy aludtak e végül, talán igen, úgy rémlik. De az ételnél maradva, hazafelé egy McDrive-ban vettünk sült krumplit, hogy azért mégis valami főtt-nek nevezett étel is kerüljön aznap a pocakjukba. Másnap már ismét szépen ettek, csak aznap a sok csoki hatására nem volt étvágyuk.

Itthon, ahogy már említettem is, várta a Lányokat egy újabb adag meglepi, amiben nem csak ehető dolog volt, így naponta használják a Lányok a helyes kis nyuszis bögréket, amiket a Tücsitől kaptak. :)

Ja, igen, hétfő. Locsolás. Első locsolónk a Papa volt, aki ahogy meghallotta a neszt, jött is fel, és illatos kölnivel meglocsolt minket. :) Aztán Apa is rászánta magát, és az ÉN !!! egyik parfümömmel illatosította be a hajunkat. Majd eljött hozzánk Zoli és Zolika is, nagyon kedves volt tőlük, pedig én mondtam, hogy nem szükséges, a Csajok még úgysem fogják fel, én pedig amúgy sem szeretem a locsolkodást. Mindegy, nagyon örültem Nekik, tényleg tök rendes volt tőlük, hogy eljöttek.

Ebédre hivatalosak voltak a Mamáék, így a Jani is meglocsolt minket. Az ebédet végül nem készítettem, hanem az Árpi, de pont jó is volt, mert nekem aznap még egy tortát is össze kellett dobnom. Janinak a héten volt szülinapja.

Más nem jött el locsolkodni, pedig vártam volna még 1-2 fiútól, de majd jövőre külön meghívót küldök Nekik. :D Visszahozzuk a húsvéti szokások szépségét. :)