16-15

Ezek a számok a Csajok fogainak számát mutatják, Zsófinak van több foga. Ez is véletlenül derült ki. Igazából Kincsőt találtam fogzás gyanúsnak, bár Zsófi nyála is folyt mostanában, meg nyűgösködött ő is mostanában nem keveset, de közel sem annyit, mint Nővére...
Tegnap néztem, hogy a Kincsőnek hamarosan kibújik a bal alsó szemfoga. Ma Zsófi úgy feküdt az ölemben, hogy a hatalmas mosolyától beláttam a szájába, meglepve láttam, hogy úgy ki vannak bújva az alsó szemfogai, mint a többi foga. Tehát nem mai bújások. :) Ebből is látszik, hogy leszoktam a szájukban való turkálásról. :P

Apa, Apu, Apuci

Családunkban egy kisebb harcot kellett vívnom, mire elértem, hogy a Lányoknak NE az legyen a természetes, hogy Gábor az Apa, az ő apukája pedig az Apu! Tücsi fiai így hívják a magyar Nagyapjukat, de ezt azért fogadom el, mert nekik a Papa az apjuk, a kinti nagyapjuk pedig az Opa.

Nem szeretném részletezni, hogy nálunk kivel és miként kellett megküzdenem azért, hogy el legyen fogadva, hogy a Gábor Apukája a Lányoknak igenis Papa, vagy Tata, ahogy a Csajok sűrűn mondják, és a Gábor az Apa, Apu, ahogy hívni akarják. Igazából a végére már annyira belefáradtam a "harcba", hogy úgy voltam vele, hogy úgyis én vagyok a legtöbbet a Lányokkal, éppen ezért azt fogják megszokni, amit tőlem hallanak, és amit velem mondogatnak, arról nem is beszélve, hogy úgyis kialakul majd valahogy.

Ebben olyannyira nem kellett csalódnom, hogy hamarabb bekövetkezett, mint ahogy számítottam rá. Az egy dolog, hogy az Árpit papázzák, de az, hogy pár napja maguktól kezdték el mondani a Gábornak, hogy Apu, na, az már maga a gyönyörűség füleimnek. Pedig tényleg nem mondogattam Nekik. A habot a tortára mégis az tette fel, amikor szintén pár napja Zsófi azt mondta, hogy Apuci!!! A Gábor elolvadt, de ezt szerintem mindenki sejtette. :) Ma reggel is Gáborom még lustálkodott, igaz a Csajok nem vitték túlzásba a reggeli pihit, és már 6.20-kor kukorékoltak. Egyszer aztán elérkezettnek láttam az időt, hogy Gábor felkeljen, és szóltam a Lányoknak, menjünk, keltsük fel Apát. Erre a Zsófi megint mondta, hogy Apuci. :) Anyu, aki itt aludt nálunk, nem győzött nézni, hogy miket mond ez a Lány! :) Kincső is szokta mondani különben. :)

Így lett elintézve az Apa, Apu, Apuci téma. Ebből is látni, hogy felesleges vitába bonyolódni, az idő mindent elintéz maga. :)

Íme pár friss kép az Apuciról és az Ő két kis Tündérkéjéről:

Kincső copfja

Kincsővel kicsit nehezebb a helyzet, Ő nem szereti egyáltalán, ha matatok a hajával. Remélem, ez azért egy idő múlva meg fog változni, mert elég nagy büntetés lenne számomra, ha pont a saját Lányaimat nem fodrászolhatnám kedvemre. :)

Nagy nehezen sikerült rávennem Kincsőt is a hajgumira, de bőven beértem EGY copffal, nem akartam agyonkínozni szegényt. :) Pedig szerintem jól áll neki is. :)

Zsófi copfjai

Ma készültek, és kivételesen türelmesen hagyta, hogy elkészítsem a frizuráját. Gyorsan meg is örökítettem. :) Mert azt mondanom sem kell, hogy túl sokáig nem voltak a gumik a hajában...

Fotóóóók :)

Csak úgy, mert tetszenek. :)

Ezek a pizsis képek még múltkor készültek, amikor a viháncolós videó is.

 Kincső

 Zsófi

Ezeket a képeket pedig kedden csináltam a Lányokról, és szerintem jól sikerültek. :)

 KiZsó

Hétvégi összefoglaló

Mostanában nem nagyon jutok oda, hogy leüljek írni, és sajnos ahhoz sem, hogy a többi kedves blogot elolvassam. Talán egyszer valamikor sikerül pótolnom minden hiányosságomat. Most is azért tudok leülni írni, mert nem csak Gábor van itthon, hanem Jutka is feljött unokázni, én meg jól leléptem (miután rendbe hoztam a konyhát az ebéd utáni romhalmazból).

Lányok mostanában felváltva nyűgösek. Nem tudom, jó e ez így, vagy jobb lenne, ha egyszerre lennének e azok!? Talán jobb lenne egyszerre túl lenni. :) Mindegy, most úgy van, hogy két napja a Kincső lóg rajtam szó szerint, tehát folyton az ölemben kell lennie. Persze, ha jön egy családtag, akkor levált, és ilyenkor pótolom, amit muszáj megcsinálni. Amikor alszanak, akkor meg mosok, vasalok, főzök, rendet rakok, elfoglalom magam. Szervezzük az általános iskolai osztály találkozót is, amire ugyan csak májusban fog sor kerülni, de én már most nagyon izgatott vagyok. :)

Mostanában sok időt töltünk Fóton, Anyuéknál. Lányok nagyon élvezik a vidéki életet. És már nem csak a pipik (tyúkok) és nyuszik miatt, hanem egyre inkább élvezik a sétákat is. Az utcánk nincs leaszfaltozva, hanem föld út, illetve homok, csak ez a mostani időjárásban nem látszik. Én anno nagyon nem szerettem, se nyáron, se ősszel, se télen ezt az utat, de tiniként az ember másképpen gondolkodik, mint felnőtt fejjel. Azt azért mindig tudtam, vagy legalábbis régóta tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen szép, tiszta levegőjű helyen nőhettem fel, és örülök, hogy a Lányaimnak lehetőségük lesz ilyen helyre menniük, nyaranta sok időt eltölteni háziállatok között, és ha minden jól megy, még egy jó kis "banda" is kialakul majd pár év múlva, mint az én gyerekkoromban. :)

Szombat reggel, reggeli után elindultunk, annyi kitérőt tettünk, hogy felvettük a Nagymamámat, és kimentünk a Papámhoz a temetőbe, 14-én lett volna 90 éves. Nagyon büszkék voltunk a Csajokra, mert a Papám a temető legvégében nyugszik, elég hosszú út vezet a sírjához, de a Lányok mindezt a hosszú utat egyedül, gyalog tették meg. Visszafelé a felénél Zsófi felkéredzkedett az Apjához, de Kincső jött továbbra is egyedül. Nagyon ügyes volt. Én közben adtam Neki a kifli falatokat (Zsófi egyedül ette, ha már ő ölben ment). Egy jó órát eltöltöttünk a temetőben a gyaloglás miatt. Lányok szinte ki sem merültek, eszükbe sem jutott, hogy esetleg aludnának egyet, pedig elvileg alvóidejük is lett volna már. Fótra érve bementünk Péter bácsihoz, mert a Mama már régen találkozott vele, arról nem is beszélve, hogy Péter bá mindig örül, ha láthatja a Csajokat. :) Aznap mégegyszer összefutottunk Vele, aminek szintén nagyon örült, tetszett Neki a Csajok piros pofija, amit a levegőnek köszönhettek (nem a házipálinkának...).

Szombaton tartottuk Zolika szülinapját, illetve az ajándékát már megkapta múltkor, csak tortát nem kapott akkor, így mostanra sütöttem Neki egyet. A torta ötletét Kiskuktától vettem, de nem igazán sikerült, sajnos. Lehet, hogy az volt a baj, hogy régi volt a fondant, nem tudom, de nagyon nem lettem elégedett a végeredménnyel. Ettől függetlenül az ünnepelt nagyon örült neki, más pedig nem számított.

Lányok nagyon otthonosan mozognak már Anyuéknál, tényleg mintha otthon lennének, nagyon édesek, ahogy fel-alá mászkálnak. Feltalálják magukat nagyon, nem unatkoznak.

Persze sétára is sor kerül naponta kétszer, amit annyira élveznek, hogy az elmondhatatlan. Elmennek messzire (megtehetik), szaladnak (Zsófi rendre el is esik :)), odamennek a kerítésekhez, kutyákkal kokettálnak, Kincső be is nyúlt egyhez, aminek a gazdája szinte szívrohamot kapott, nehogy megharapja a gyereket, merthogy különben harapós kutya... Én nem ijedtem meg, talán azért nem, mert én egész életemben ilyen vakmerő voltam, ilyen kutyabarát, Anyu tudna mesélni, én is benyúltam minden kutyához. És a Kincső ezt múlt héten megismételte, amikor itthon sétáltunk, és szintén benyúlt egy kutyához... De ő sem harapta meg. :) Sőt, tök aranyos volt, utána együtt dögönyöztük, már amennyire be tudtunk nyúlni a kerítésen. :)

 Kincső

 Zsófi - itt még esés-mentes.

 Kincső a pocsolyában - persze nem gumicsizmában.

 Húú, ez nagyon tetszett neki! :)

 Na, itt már túl van Zsófi az esésen :)

Az utca végén levő két pacit is megcsodálták a Lánykák.

Vasárnap reggel óta gyönyörűen esznek a Lányok - remélem, nem csak átmeneti étvágynövekedésről van szó. Mindent esznek, kenyeret is, amiről eddig hallani sem akartak. Nagyon örülünk ennek, és le is mérjük Őket, hátha nőtt is a súlyuk! :P
Ja, azt azért hozzátenném, hogy vasárnap nekem semmi erőm nem volt felkelni, így Gábor és Anyu látta el a Lányokat (Apu dolgozott, de most hétvégén nem fogja megúszni), és amikor lekeveredtem, éppen reggeliztek a Csajok a SZÉKEN ülve! NEM az etetőszékükben, hanem a rendes felnőtt széken ülve!!! Annyira örültem, hogy nem jött még el ez az időszak, pedig olvasom, hogy más, korukbeli gyerekeknél ez már szokás. Erre tessék! :) Azóta többször is itthon is a széken ülve esznek, amikre nem győzünk elég párnát felhalmozni, hogy felérjék az asztalt. :)

Vasárnap délelőtt sétáltunk még egyet, majd mentek aludni, ebédeltünk, és szerettünk volna elindulni haza, de alig bírtuk betenni a Csajszikat az autóba, olyan hisztit vertek ki nekünk, hogy Ők sétálni szeretnének, nem autózni! :) Aztán szép lassan megbékéltek. Még bementünk több helyre is hazafelé, végül el is aludtak az autóban. Itthon is aludtak tovább, pedig általában felébrednek arra, ha megáll az autó, de most a szemük sem rebbent. Még volt időnk tánc előtt játszani egyet, furcsa is volt, hogy nem kell egyből rohanni, de jó is volt ez egyben. :)

Kacagók

Az ígért másik aranyos video. :) Képeket hétfőn teszek fel (remélhetően). :)

Változások

El is felejtettem leírni, hogy múlt hét csütörtök óta változás történt az esti ceremóniában. Eddig így zajlott: fürdés, tápszer cumisüvegből, az ölünkben ülve, egy kis hancúr a lámpaoltogatással (aki nálam volt éppen), fogmosás, Apa énekel és alvás. Múlt héten többször előfordult, hogy a tápszert nem fogadják el a Lányok. Aztán jött, hogy egymás után sorra nem kérték, ahogy volt, öntöttük ki a mosdóba. Pocsékolás.

Gábor többször megemlítette, próbáljuk ki, hogy kakaót kapnak a tápszer helyett, hiszen ő is, és én is azon aludtunk el. Nagy nehezen beadtam most a derekam. De csak azért, mert valóban értelmetlen volt a tápszert tovább erőltetni. Abba viszont nem mentem bele, hogy cumisüvegből kapják a Csajszik a kakaót. Így annyiban módosult az estéjük, hogy a kakaót a székben ülve, pohárból isszák meg (szerencsére gyönyörűen isznak egyedül pohárból), és utána jöhet a fogmosás, és a többi, innen változatlan a menetrend.

Egyik nap valamiért nagyon jó kedvük volt a Lányoknak, meg is örökítettük, Gábor fényképezett, én videóztam:

Van még egy édes video, de most megyek inkább fürdeni és aludni, holnap feltöltöm azt is. :)

Boldog névnapot, Nagyi!

Tegnap ünnepelte Jutka Nagyi a névnapját, amire a készülődést már reggel elkezdtük. Alig vártuk, hogy hazaérjen a több programos napján. Pont locsoltam a hálószobában, amikor megláttam, hogy leszállt az 5 órási villamosról. Gyorsan átöltöztettük a Lányokat, magunkat, aztán levonultunk felköszönteni az ünnepeltet. :)

Éppen vacsizott, vagy ebédelt (?), ezt nála sose lehet tudni, lényeg, hogy evés közben sikerült meglepnünk Őt. "Szerencsére" avas volt a mák, így nem ette meg, több hely maradt a sacher tortának, amit Neki sütöttem.

Kíváncsi Zsófival maga előtt az ünnepelt.

Az apró kis ajándékainkat éppenhogy átadtuk, ment átöltözni, ha már fényképet is csinálunk, de nem nagyon tudott a végére érni, mert minduntalan csörgött a telefonja. Árpi, aki már dél óta arra várt, hogy tortát ehessen, majdnem feladta, hogy aznap már nem lesz felszelve a torta. :) A Csajszik is az ölébe kéredzkedtek, két rohangálás, tánci a tükör előtt között.

 Papa, ill. Tata, ahogy a Lányok hívják, és az ő Leányunokái. :)

Mikor végre sikerült Jutkának felöltöznie, csengettek. Mi már leültünk, megadóan. Azért örültem, hogy Szilvi jött, mert tudom, hogy nagyon szeret fotózni, így be is fogtuk, csináljon rólunk egy jó kis csoportképet. Hááát, Zsófinkról nem igazán lett jó kép, de a többin más is elég torzan néz ki, és mivel mégiscsak KELL egy ilyen képnek is szerepelnie itt és most, kénytelen vagyok ezt feltenni. :( Mentségére legyen mondva, hogy nem aludtak délután, egész nap nagyon rossz kedve volt, és már unta a kötelező ülést is, szabadult volna már a legszívesebben, hiszen annyi felfedezni való dolog akad még a Nagyiéknál... :) Ne haragudj, Zsófi, ez a kép nem tükrözi az egyébként gyönyörű arcodat, a valóságban nem vagy ilyen "bamba" (szerencsére)... Máskor tessék mosolyogni! :) Kincső szerencsére normálisan néz ki. :)

Végül a torta is felvágásra került, szerencsére ezúttal is finomra sikeredett, Árpi egyből két szeletet evett belőle, és a Lányok is benyomtak 1-1 szeletet, nekünk nem hagyva :(, előtte fasírtot ettek rizzsel, önmagukhoz képest elég szépen, így megérdemelték az édességet. :) Torta után szinte egyből Gábor felment megkezdeni az esti ceremóniához az előkészületeket, Csajszik addig dorbézoltak, majd magukra hagytuk Jutkát és Szilvit, és mentünk pancsizni. :)

Kedves Jutka, kedves Nagyi és Gábor nevében: kedves Mama, ezúton is kívánunk Neked nagyon sok boldogságot,

jó egészséget 

névnapod alkalmából! :)

Hiúság, NŐ a neved!

Szűk családunkban három is van belőle, Apa örömére. Néha biztosan bosszúságára is lesz, de az még távolinak tűnik. Anyu hozott egy hajcsavaró szettet, amit most kapott, gondolta kipróbálhatnánk a hajamon. Víz van a csavaró belsejében, forrásban lévő vízben kell áztatni 10 percig, majd a hajba kell tenni, és ha kihűlt a víz, kivenni. Volt 1-2 darab, amiben nem volt víz, vagy kifolyt a rossz összeillesztés miatt, ezeket megkapták kíváncsi Lánykáim, akik persze körülöttünk sündörögtek, míg Anyu becsavarta a hajam. :) Éppen jókor érkezett meg Gábor, láthatta, hogy Csajszikáink hajába is csavaró kerül, mint Anyáéba. Naná, hogy meg lett örökítve:

 A három grácia

 Kincsőnk

 Még játék közben sem vált meg a csavarótól.

 Zsófi, aki egyből kettőt kért... :)

Kösd fel Apa a gatyád, ez még csak a kezdet! :)

Fogyókúra

Szombaton belevágtam. Hosszú idő kellett, hogy elteljen eddig a pontig, és sok sok gondolkodás, de végül belevágtam. Bővebbet egyelőre nem szeretnék elárulni, de elvileg ez most egy két hónapos projekt, ahogy Tibi nevezi. Két hónap múlva, ha minden úgy alakul, ahogy elképzeltem, akkor a várandósság előtti súlyomnál leszek. Hiába próbáltam kevesebbet enni, mozogni, nem volt elég, nekem pedig nem elég az, hogy így is szeretve vagyok. Nem mondom, hogy CSAK magam miatt szeretném visszakapni a régi alakom, súlyom, de önző módon engem most legfőképpen ez motivál. Nem ehhez a testhez voltam szokva 30 éven keresztül, hiába igyekeznek csitítani, nyugtatni, hogy a két gyerek nyoma nem tűnik el egyik napról a másikra, engem mindez nem nyugtat meg. Főleg azért nem, mert lassan másfél éve "kint" vannak a Csajok...

Szeretném, ha Gábor is visszakapná azt a Vivient, kívülről is, akit megismert, akit megszeretett, és szeretném azt is, ha a Lányaimnak egy dinamikus, energikus, viszonylag csinos anyukájuk lenne. Hiú vagyok, tudom jól, de nem érdekel, szeretném jól érezni magam a bőrömben.

Egyelőre képet sem vagyok hajlandó feltenni magamról, annyira szégyellem, ahogy kinézek. Majd. Talán. Két hónap múlva. Még meggondolom addig. Igyekszem elég erős lenni, nem elcsábulni, bár a reggeli kakaó már most hiányzik. :P A cél 12 kg-tól való megszabadulás. Ha több lesz, az sem baj, mert még akkor is csak a várandósság kezdetén levő súlyomat érem el, ami viszont jó 5 kg-mal több volt, mint a normális. :) Időről időre be fogok számolni, hogy bírom, de nem fogom túlzásba vinni, mert nem rólam szól a blog.

IGAZI puszi!!!!

Nagyon boldog voltam pénteken, mert ÉN kaptam Kincső első IGAZI pusziját!!! Már régóta dobálják, hol csak a levegőbe, hol a kezükkel, mikor melyik variáció tetszik Nekik. Egymásnak is adnak puszit, de az inkább fej-összedugás és a levegőbe menő cuppanós puszi. De én ilyenkor is imádnivalónak találom Őket. :)

Lánykáink nagyon bújósak mostanában (is). Elég sok időt töltök Velük lent a szőnyegen, könyvet nézegetünk, játszunk, kirakózunk, meg ami éppen jön. Ilyenkor folyton belehuppannak az ölembe, majd felpattannak, majd megint le, hol felváltva, hol egyszerre csücsülnek az ölemben. Pénteken délután már itt volt Gábor is, és Jutka is itt volt, mert aznap délután kimaradt a Lányok alvása, a bevásárlás miatt, és mivel korábban van fürdetés péntekenként a zumba miatt, így le sem lettek téve aludni, Jutka pedig jött, hátha kell egy kis segítség az olykor nyűgös Lánykáim mellé. Szerencsére abszolút jókedvűek voltak, így öröm volt a Velük való lét. Egyszer csak, ott volt mellettem, vagy nálam, már nem is tudom pontosan, de egyszer csak érzem, hogy egy Kincső puszi cuppan az arcomon. :) OLYAN jóóóóó volt! :) Természetesen, kérésre nem adja ám a Lányzó, csak ha Ő szeretné. Kis idő múlva Apa is kapott egy ilyen puszit, aztán aznap többet nem is osztott ki. Elfogyott az aznapi adag. :) Másnap jött Anyu, este már ő is kapott elsőszülött Unokájától, aminek nagyon örült és roppant büszke is volt rá. :)

Kincső különben a tükörképével van nagyon jó viszonyban, imádja a képmását csókolgatni. :)

Ittaapa

Ha szerda, akkor Klári Mama. Általában akkor szokott ideérkezni, amikor még alszanak a Lányok, tehát úgy 11 óra körül. Aznap Kincső egy 10 perccel hamarabb ébredt, mint a Zsófi, ez különben nem jellemző, legfeljebb akkor, ha nagy eltéréssel alszanak el. Egy időben vannak lefektetve, de előfordul, hogy az egyik nem tud olyan gyorsan elaludni, mint a másik. Tehát felébredt a Zsófi is, mentem be érte, és hallotta a hangokat kintről, mire megszólalt "ittaapa". :) Még nem mondott ilyen egybefüggő dolgot, nagyon édes volt, teljesen meghatódtam. Mondtam, hogy nem Apa van itt, hanem a Dédi. Erre mondta, hogy dedi. :) Egyébként nagyon Apa-függő. Legalábbis szóban. Mindig Apát emlegeti, várja, nézi, nagyon édes. :)

Kincső is gyönyörűen mondja, hogy dedi, ettől persze a Dédi teljesen elolvad. :)) Ez érthető is. :)

Szintén szerda délután vettünk végül Béres cseppet. :( Fél adagot kapnak a Lányok, és mivel ma már hétfő van, ezért le is írhatom, hogy úgy néz ki van hatása, mert megindult a Csajszik evőkéje. Esznek rendesen, néha többet, máskor kevesebbet, de annál jóval többet, mint amit eddig ettek. Lehet, hogy mégis ezzel kellett volna kezdeni!?

17 hónapos Lánykáink

Az ígéretemet nem tartottam be, szombaton nem volt lelkierőm leülni a gép elé, talán azért sem, mert ismét Fóton töltöttük a hétvégét, és én ilyenkor igyekszem kiélvezni a Szüleim társaságát, sajnálnám az időt a számítógép előtt ülve tölteni, még akkor is, ha pont betöltötték a Csajok a 17. hónapjukat, és még akkor is, ha megígértem, hogy leülök írni. Tudom, akkor minek ígérem meg...

Na, de most már újra itthon vagyunk, vasárnap délután óta, de mivel Anyu itt volt még este, sőt éjjel is, ezért ma délelőttre, a Lányok alvó idejére tolódott a beszámoló.

Kezdeném a rossz hírrel, ami nem más, mint hogy nem nő a Csajszikák súlya. Még mindig 8,10 kg-ot nyomnak. Én már el sem merem mondani a gyerekorvosnak. Több, mint egy hónapja kapják az étvágygerjesztőt (Cebion multi szirup), vasat (Aktiferrin) kapnak, ezen kívül a szokásosat, azaz Vigantol cseppet és Cebion cseppet (ez az Ő c-vitaminjuk). Igazából az étvágyuk egyáltalán nem javult, nem is tudom, hogy mit lehetne kezdeni ezzel. Igazából a doki Béres cseppet javasolt az étvágyukra, de többségben volt az ellenzék, akik hangsúlyozták, hogy ezt CSAKIS 10 kg felett lehet adni, ezért kapnak Cebion multit.

És akkor a jó dolgok. Zsófit érdemes volt előtérbe helyezni, már ami a nembeszélését illeti, mert azóta egyfolytában új szavakkal kápráztat el minket, míg most Kincső elégedett meg az aktuális szókincsével.


Íme Zsófi új szavai, illetve azok, amiket eddig még nem kristálytisztán ejtett ki, de már igen:

Papa
Mama
Apa
enni
néni
klaffogás a lóra, rénszarvasra - utánozza, ahogy megy
nyam-nyam, és mielőtt megeteti a babát, vagy bármilyen figurát, megfújja a kanalat, hogy ne legyen forró :)
kot - tyúk hangja
cic - cica
nya - miau
ssssszzz - kígyó

Kincső szavai:

Tájdi - Zsófi !!!!
éni - én is
etti - ez(t) is
cic - cica, vagy hívja a cicát
nyam, és Ő is megfújja a kanalat az etetésnél :)
kot

Mind a ketten mutatják, ahogy repül a repülő, illetve, ahogy egyikünk sem vágyna arra, ha így repülne vele a repcsi. :D És zúgnak is hozzá, ez a repülő hangja, ahogy a traktornak is hasonló hangja van. Az autóé másmilyen.

Tánc: Múlt héten sikerült megörökíteni, ahogy egymással elkezdtek táncolni. Előtte mi táncoltunk Velük, illetve én kettőjükkel, majd én abbahagytam, talán pont azért, mert elmentek tőlem, már nem tudom, miért, pontosan, de a lényeg, hogy pár pillanat múlva azt látjuk Gáborral, hogy Kincső odament Zsófihoz megfogta a kezeit és elkezdett Vele táncolni. Hát valami tündéri volt. Ezt kétszer is eljátszotta egy szám alatt. Nagyon édesek voltak, mondanom sem kell. :)

Séta: Szintén Kincső ment oda a Zsófihoz először, és megfogta a kezét, de mivel Zsófi sokkal lassabban megy, mint Ő, ezért elég hamar el is engedte a kezét és ment egyedül inkább. Sétáinkra az a jellemző, hogy Kincső előrerohan, néha szó szerint, hogy minden pillanatban azt hiszem, rögtön hasra esik, annyira gyorsan fut, Zsófi pedig cammog. Sőt, van, hogy nem is hajlandó egyedül menni, fogni kell a kezét. :(

Beszéd: Nagyon édesen elbeszélgetnek egymással, a saját nyelvükön. Néha rámtör ilyenkor az aggodalom, a félelem, hogy mi lesz, ha kialakul közöttük az ikernyelv!? Egyelőre nem is merek ebbe jobban belegondolni, sem arra gondolni, mit fogok tenni, ha ez bekövetkezne. Igyekszem a lehető legtöbbet beszélgetni Velük, illetve beszéltetni Őket. Velünk használják is a mi nyelvünket, velünk magyarul kommunikálnak, egymással viszont csakis a saját nyelvükön.

Jellemzésük: Ami jellemzi Őket mostanság az az, hogy nagyon kimutatják az egymás iránti szeretetüket. :) Igazából főként Kincső a kezdeményező, de sajnos rá jellemző az is, hogy odacsap a Hugicájának. :( Zsófi sokszor, főleg a kádban szó szerint retteg a Nővérétől, igaz, akkor "csak" lefröcsköli, és jót nevet azon, ahogy Zsófi kapkodja a levegőt. :) Azt már kevésbé viseli nevetve, ha ez fordítva történik. :) De itt kint, a szárazon is Neki jár el a keze. Hajlamos megcsapkodni a Zsófi fejét, teljesen mindegy, hogy azért, mert nem úgy történt valami, ahogy Ő azt elképzelte, vagy azért, mert a Zsófi véletlenül nem tudott elmenni az útjából. Ilyenkor hiába követelem a puszit, azt általában a Zsófi szokta adni a Kincsőnek!!!!
Zsófi eléggé nyafka Lány mostanában. Sokat sír, látszólag értelmetlenül, aztán odabújik (általában hozzám), és ettől megnyugszik.

De egyébként is nagyon bújós. Mondjuk a Kincső is szereti magát bevackolni az ölembe, de Ő nem tud nyugton ülni, igaz olyan hosszan a Zsófi sem. :) Folyton izegnek-mozognak. Egyik könyvet "olvassák" ki a másik után, hozzák-viszik a könyveket. Persze nem teszik vissza a helyükre, max., ha megkérjük Őket, de ezt még nem várjuk el Tőlük. Viszont nagyon édesen teszik a kezüket a szájuk elé köhögésnél. :) Sokszor mondani sem kell, maguktól is tudják. :)
Kincső nagyon vagány egy kiscsaj már most. Az egy dolog, hogy nincs félelemérzete, futva közlekedik, de simán felmászik mindenre, amire tud (Zsófi a kanapéra mászik fel folyton). Sokszor nem igazán szereti elfogadni a segítséget, ideges lesz tőle, hogy szépen fogalmazzak. :P

Az, hogy IGAZI Csajok, le sem lehetne tagadni. Előkerültek a bizsu nyakláncaim és karkötőim. Tini koromban szívesen hordtam ilyeneket. A nyakláncokat végül elvettem Tőlük, felügyelet nélkül nem mertem otthagyni Őket, de a karkötőket meghagytam, hadd játszanak velük. Elég volt egyszer megmutatni, hogyan is kell felvenni, onnantól kezdve maguk vették le-fel a karkötőket. :)

Hiába kezdtem el hétfőn írni a bejegyzést, mostanra sikerült befejezni. Valószínűleg nem tökéletesen, de majd legközelebb leírom, ami még eszembe jut. :) Azt azért még hozzátenném, az utókornak, hogy kop-kop, még mindig nem kellett orvoshoz mennünk semmilyen betegséggel. Remélem, ez még jóóóóó sokáig így is marad! :)