Hétvége Bánkon (2. rész)

Ott hagytam abba az első részt, hogy korán lefeküdtünk aludni. És lám, milyen jól tettük! Nem tudom, írtam e, hogy miután én kilábalóban voltam a megfázásból, vagy miből, Gábor esett bele. De ő csúnyábbul járt, mint én, szegénykém! :( Igazából még mindig nem lábalt ki belőle, de ma végre alvással telt mindenki számára az éjszaka. Ez a kór, ami megtámadta, meglehetősen csúnya köhögéssel jár(t), mondhatnám úgyis, hogy köhögőrohamokkal. Amik sajnálatos módon akkor törtek rá a leginkább, amikor vízszintesbe került. Mivel Bánkon egy légtérben alszunk a Csajokkal, ezért amikor éjjel rájött a roham, felébredtek rá a Lányok, és mintha nem lenne elég, hogy nem tudunk aludni, még rá is zendítettek. Kb. másfél órát ébren voltunk mind a négyen. Lányokat meg is kellett etetni, de még így is nehezen aludtak vissza. Mi is. Vasárnap reggel viszont fél 8-ig hagytak minket aludni, ez valamicskét kárpótolt minket a virrasztásért. Éjjel el is határoztam, hogy megmondom a Gábornak, nem vagyok hajlandó még egy éjszakát ÍGY eltölteni, menjünk haza még aznap, de reggelre már másképpen gondolkodtam, így nem szóltam egy szót sem. Kicsit borús napra ébredtünk, de nem volt hideg, és azért ki-kisütött a nap. Miután a Lánykák megreggeliztek, fogtuk magunkat és lementünk a közértbe, hogy magunknak is vegyünk valami reggelire valót, meg még egy-két dolgot, ami kellett. Többek között nem tudtam ellenállni pár kedves hajcsatnak sem... :)

Itt éppen Kincsőt ékesíti az almás csat. :)

Bevásárlás után még sétáltunk egy picit a tó mentén, és adtunk a kacsáknak a friss kenyérkénkből (kép nem készült, mert a gép otthon maradt). Csajokat egyelőre nem nagyon hozta lázba az evő kacsa látványa, így nem is erőltettük az etetést, inkább mentünk haza magunkat megetetni. :) Nagyon szeretünk Bánkon enni is, ezt is megállapítottuk. Amúgy sem tartozunk a kapkodós emberek közé, de ott mintha megállna az idő. Ja, és rengeteget bírunk enni. Főleg a finom friss bánki kenyérből. Hmmm, de finom is az! :)

Reggelink közben a Lányok a babkocsiban ücsörögtek és játszadoztak. Majd bementünk a házba, és játszottunk, hancúroztunk Velük. Előkerült a fényképezőgép is, természetesen.

Zsófi - nincs szükség kommentálásra. 

Jutott idő arra is, hogy olvassunk - ill. én csak a wc-n olvastam - ezt Gábortól tanultam. :)

És arra is, hogy végre én is élvezkedhessek az új gépünkkel (ami igazából 7 éves, csak nekünk új). Elvoltam azzal, hogy a reggel szedett orgonát fotózgattam...

és az Anyák napi virágokat is megörökítettem. :)

Aztán persze nem maradhatott ki a családi fotózás sem. De mivel senki nem állt a kamera túloldalán, így a Lányok figyelmét sem sikerült felhívni kellőképpen. :)

Délután megint sétáltunk egy nagyot, kattogtattuk a gépet, rendesen. Nem lehet betelni a tájjal, éppen hogy csak a most nyíló repceföldet nem láttunk Bánkon. De előtte lévő települések mellett igen - nosztalgiáztam is, amikor két éve folyton kirándultunk, mennyi repceföldet láttunk útjaink során. Gyönyörű volt.

Ma viszont nem tudok elképzelni szebb látványt, mint a Lányaim sugárzó arca! :)

Zsófi

Kincső

Hétfőn ráérősen indultunk haza, Dunakeszin vettünk friss tehéntejet, túrót, tejfölt, és ismét megállapítottam magamban, hogy mennyire örülök annak, hogy Gáboromnak nem kell bent lennie reggel 8-ra az irodában...