2010/05/03

Hétvége Bánkon (1. rész)

Jaj, de szép két nap áll mögöttünk! :) Ahogy elterveztük, úgy csináltuk. Szombaton babaúszás után egyből spuriztunk fel Bánkra. Anyut előtte Fóton kitettük, ők másnap mentek Egerbe 3 napra, wellness-ezni... De jól megy egyeseknek!!! :)) Nem cseréltem volna velük, megmondom őszintén. Mindig rájövök, imádok Bánkon lenni. Pont azt imádom benne, amit utáltam Fótban, amikor kiköltöztünk a XV. kerületből: a csendet, az embernélküliséget. És amit Fótban is szerettem: reggel a madárcsicsergésre ébredni, a jó levegőtől szinte fejfájást kapni, hatalmasakat sétálni fák között, csupa zöldben. Itt akár kedvenc sportomat is űzhetném, ha nem lennék túl lusta: futhatnék kedvem szerint.

Egy pár szót ejtenék a babaúszásról, ha már egyszer járunk. Gáborom mondta ki, hogy a Csajok nem is a víztől félnek, vagy viszolyognak, hanem az uszoda hangja kelt félelmet bennük. Idegen számukra ez a tipikus uszoda hang, amitől szinte bedugul az ember füle. Viszont Zsófi elég hamar, sőt mondhatni, hogy kezdéstől jól viselkedett, ezért ő volt nálam, és tudtuk csinálni a gyakorlatokat. Merültünk is sokat. Kincsővel is lehetett a végén már csinálni, nem maradt ki ő sem semmiből, csak picivel később kezdte a feladatokat. Egy idő után gyereket cseréltünk a Gáborral (milyen jó, hogy ketten vannak! :)), és ő már játszhatott Zsófival, én pedig feladatoztam Kincsőkével, aki egy idő után el tudta engedni magát, és nem sírt, amikor vízbe került a fejecskéje. Képek is készültek, csak Anyu gépével, így azokra még várni kell. Anyu szerint egyébként ez az úszás egy "gyerekkínzás", ő alig bírta nézni, miket csinálunk a gyerekekkel, de mivel másnál is láttam ugyanezt a technikát, nem rémülök meg. Amúgy lehet, hogy én is az első alkalom után viszontlátást mondtam volna. :)

Elég későn értünk fel Bánkra, mert itthon még össze kellett pakolnunk, lusta szülők lévén, nem tettük meg előző nap - mentségünkre legyen mondva, hogy Gábor sokáig dolgozott, és altatás után mentünk még el bevásárolni... Szóval egy óra után értünk fel, Csajokat egyből megetettük. Aznapra volt még főtt kajájuk előző napról, zellert főztem nekik, krumplival, répával. Imádták, furcsa módon, pedig amikor megkóstoltam Móni jutott eszembe, amint azt írta, ő csak azt adta a Lányainak, amit ő is megevett volna. Ezt biztosan nem ettem volna meg... :S Viszont ők imádták, és ez a lényeg. Mivel nem volt túl tápláló, ezért a nagy adag után megettek még egy nagy adag tejpépet is! Sokat esznek, Gábor meg is volt döbbenve - ő etette őket, mert én közben rizst főztem magunknak a sült csirke mellé, ezt okos módon előző nap megsütöttem. Áldottam is magam érte. :) Mikor mindannyian jóllaktunk, nem engedtünk a kísértésnek, és nem feküdtünk le aludni egy nagyot, ahogy azt "régen" tettük volna, hanem Vivike kívánságára lementünk a tóhoz, mert hallottuk, hogy bizony Bánk sem hagyta ki a lehetőséget, és BULI van lent. Mivel gyönyörű idő is volt, lazán öltöztünk fel. Kicsit fújt a szél, úh. a Csajokra felkerült egy vékonyka naci is.


Alig indultunk el, Zsófink már húzta a lóbőrt. Pedig Kincső szenvedett nagyon, de ő egészen addig kitartott, amíg nem indultunk el visszafelé. Így nem maradt ki semmiből, mindent látott, hát aludhatott nyugodtan. Ugyanez volt előző hétvégén is, mikor a lóhoz mentünk. Ő volt a fáradtabb, mégis Zsófi aludt el, majd hazafelé ő ébredt fel, és Kincső aludt el.

Kincső megadta magát, és végre elaludt.

Tehát elindultunk le a tóhoz. Pár méter múlva ismerősként üdvözöltük a szép, kedves kis templomot, ami előtt most a babakocsi mérete miatt nem tudtunk elhaladni.

Leérve a tóhoz, Gábor egyből csinált pár képet. Háát, a buli, amire számítottam, nem volt valami nagy szám. :( Valami gagyi hangszóróból jött a nagyon hangos, fület sértő, recsegős mulatós zene, csak étel és italsátrak voltak felállítva, a gyerekek jobb híján aszfalt rajzolással szórakoztatták magukat. Tehát eléggé lehangoló volt az egész. Semmi olyan majális nem volt, mint amire számítottam. A tó legelején egy pattogatott kukoricás álldogált, aki még vattacukrot is árult, és ennyi volt. Elég gyorsan áttoltam a kocsit a tömegen, mert borzasztó volt az a ricsaj, szerencsére nem ébresztette fel Zsófit, Kincső viszont egy picit megszeppent, amit nem is csodálok. Körülöttünk cigi és pia szag. Elég kiábrándító. :( Mentünk egy kört, majd rémülve láttuk, hogy nem férünk ki a keskeny kapun. A halőr, akinél kulcsot reméltünk, pont elment. Már fordultunk vissza, amikor valahonnan mégis feltűnt a halőr és kérdezte, hogy nagyon ki szeretnénk e jönni? :) Naná! Nem sok kedvünk volt újra átmenni a "csodás hangulatú Bánki majálison". Muszáj volt ennem egy lángost. Imádom a lángost. A büdi fajtáját a legjobban, a fokhagymásat. Maga a lángos fincsi volt, csak a fokhagyma(krém) nem volt az igazi, de ettől függetlenül jólesett.


Útközben a patakban megláttam egy békucit, kértem a Gábort, örökítse meg nekem. Sikerült is, pedig úszott a béka, ahogy tudott, de szemfüles volt az én Drágám, így nagyon jó kis képeket "lőtt" róla.


Hazafelé vettük az irányt, miután megettem a lángost, mert lassan közeledett az idő, hogy a Lányokat meguzsonnáztassuk. Van egy jó kis kaptatós domb, amit meg kell mászni. Mondanom sem kell, hogy lefelé mindig én toltam (ill. tartottam vissza) a babakocsit, visszafelé pedig a Gábor küzdött meg vele, meg néha velem is, mikor éppen rátámaszkodtam a kocsira, hogy "segítsek tolni"... :) Aztán mikor felértünk, volt hogy én toltam a kocsit, volt hogy ő. Meglátogattuk Gábor Anyukájának a Bátyáékat, akiknek a szomszédos utcában van a nyaralójuk. Kicsit elbeszélgettünk velük, aztán igyekeztünk haza, mert esőfelhőket láttunk jönni, de végül kikerültek minket.


Ja, és kivel találkoztunk még!? A nyaralóövezet kutyájával! Már tavalyelőtt is ott lődörgött a kutyus. Nagyon kedves egy jószág, mindig valakihez hozzászegődik, de nem lerázhatatlanul, vagy erőszakosan, hogy adjunk neki enni. Nem, nem tesz ő ilyet. Nagyon kedves kutyi, van gazdája biztosan, vagy legalábbis valaki biztosan eteti rendszeresen őt, elég jó bőrben van mindig, és nem kéreget.


Mikor otthon voltunk, kaptak a Csajok uzsit, aztán már nem is tudom mit csináltunk, szerintem bent heverésztünk, játszottunk, aztán fél 7 körül elkezdtük a fürdetést. Most új módszert alkalmaztunk, hiszen egy zuhanyzótálcában fürdette őket Gábor. Míg ő az egyik gyereket fürdette, én addig a másikat készítettem elő a fürdéshez, majd amíg ő a másikat fürdette, addig én az egyiket öltöztettem, és kezdtem el etetni.

Mikor mindezzel végeztünk, mi is lefeküdtünk. Nevetve konstatáltuk, hogy még nincs 8 óra sem, és mi már ágyban vagyunk... :) Azért sikerült elég hamar elaludnunk. Akkor még nem tudtuk, milyen éjszaka áll előttünk. Erről majd a következő részben.

4 megjegyzés:

Mónika írta...

Gáboréknak is volt Bánkon nyaralójuk, nagyon sok szép emlék köti őt is oda.
:)
Most már biztos vagyok benne, hogy hamarosan mi is ellátogatunk oda, eddig valahogy kimaradt.

Remélem, kellemesebb éjszakáról fogsz írni a folytatásban, nem olyanról mint én...

Ági írta...

A megunhatatlan Bánk. De szeretem én is azt a helyet. Mennyi szép emlék, élmény köt oda.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a kiruccanás.
Kíváncsivá tettél, a következő bejegyzésed megjelenését árgus szemekkel figyelem.
Puszi
Ági

Vera írta...

Anyósomék is átmentek a szomszédos Romhányból Bánkra majálisozni, de ők is nagyot csalódtak. Végül Romhányban sokkal jobb programok voltak, úgyhogy ők is visszapártoltak saját falujukba.
Amúgy mi is szeretjük Bánkot, mert kirándulni jó ott, anyósoméknak is gyakran program a lurkókkal a bánki tó.
Amúgy meg valószínű átjöttetek a mi falunkon, Szendehelyen is, a 2-esen. :) Feltételezem, hogy erre jöttetek. :)
Én is várom a folytatást! :)
Vera

Vivien írta...

Móni, látod megint egy közös dolog: nálunk is Gáboréké a nyaraló. :) Érdemes ellátogatni, én a környéket is nagyon szeretem, jókat lehet kirándulni, sétálni. Jó kis hely, az biztos.

Vera, átjöttünk, bizony. Hazafelé szeretek a másik irányból jönni, de az egy egész napos program, amit a Csajokkal még nem tudnánk megcsinálni, még nem éveznék. Szép helyen laksz Te is!