Ennyi volt!

Ez egy rövidke bejegyzés lesz, éppenhogy csak pár mondat, és csak azért íródik, hogy legyen róla dokumentáció.

Ma 8 hónaposak a Lányok. De nem ezt akartam írni, hiszen megörökítés nélkül is tudjuk.

Sajnos az a helyzet, hogy a Lányaim úgy döntöttek, hogy köszönik szépen, de nem kérnek többet az őket tápláló, utánozhatatlan ízű, és tápértékű anyai nedűből, az anyatejből. :( Reménykedtem, hátha csak egy kis hóbort, hogy Kincső ma egy hete elutasította, Zsófi pedig szombat óta, de be kell látnom, hogy nem pillanatnyi szeszély volt, hanem elég volt, nem kérnek többet. Nagyon sajnálom. Érdekes, hogy az elmúlt 8 hónap alatt többször megfordult a fejemben, hogy de jó lenne, ha már nem tartana sokáig a szoptatás. Bizony, be kell valljam, néha nyűgnek éreztem, viszont mentségemre legyen mondva, ahogy végigfutott az agyamon a bűnös gondolta, egyből elszégyelltem magam, és szidtam magam, hogy örüljek neki, hogy van tejem, hány nő nem tud akarata ellenére szoptatni!? És olyankor hálát adtam mindenkinek, akinek csak lehet, hogy én nem tartozom közéjük, és egyből azt kívántam, hogy még nagyon, de nagyon sokáig tudjak szoptatni. Titokban abban bíztam, hogy majd nekem kell őket leválasztani. Hát, nem így lett. Sajnálatom ellenére nagyon örülök annak, hogy nem rajtam múlik a további cicizés, de annak a legjobban, hogy eddig ettek.

Ebből is látszik, hogy megy az idő. Nagyon gyorsan megy. Oda kell figyelnünk, ki kell élveznünk minden velük töltött percet, mert ahogy a többi elmúlt perc, ezek sem jönnek vissza. Na, még mielőtt nagyon melankólikussá válnék, be is fejezem. :)

Csajok, nagyon büszke vagyok Rátok, szépen ettetek, és szépen esztek, csak már másra van szükségetek! És tudjátok: Nagyon, de nagyon szeretlek Benneteket! :*