Gáborom napok óta leste az időjárás előrejelzést, mert már hetek óta tervezzük, hogy elmennénk Nyíregyházára. De eddig visszatartott minket a túl nagy meleg, valamint az eső is. Nehéz a kedvünkben járni, igaz? :) Na, de most végre megfelelőnek találtuk a nem meleg, viszont esőmentes időjárási ígéretet, így vasárnap reggel 9 előtt útnak is indultunk. Nem kapkodtuk el az indulást, pedig nincs is olyan nagyon közel Nyíregyháza, de így jött ki. Megérkezésünk előtt még feltankoltunk a Lidl-ben babapudingot, mert útközben a Lányok jól megették a tízóraira és uzsonnára szánt gyümölcsadagjukat. :) A biztonság kedvéért még kiflit is vettünk, biztos ami biztos alapon.
Közeledtünk az állatkert ill. állatpark felé, mert mi más kedvéért is autókázhattunk el ilyen messzire, ha nem a híres és felújított állatpark kedvéért!? :) Már messziről kezdtünk gyanakodni, hogy nem csak mi találtuk kedvezőnek az aznapi időjárást... De azt legmerészebb álmunkban sem képzeltük, mint ami a szemeink elé tárult: több sorban kígyózó embertömeg, akik mind arra várnak, hogy megvehessék belépőjegyüket, valamint parkolóhely sem volt nem hogy a kijelölt parkolóterületen belül, de kilométer hosszan azon kívül sem!!! Azért egy tiszteletkört mentünk a parkolóban, mert állítólag volt még 6 db szabad hely... Ezek után szinte szó szerint kiverekedtük magunkat autóstul a várakozó tömegből és elképedésünkből nem térve magunkhoz kérdezgettük egymást, hogy most akkor mi legyen!? Gyorsan előkaptam a térképet és átfutottam a lehetséges célokat. Végül Debrecen mellett döntöttünk. Gondoltuk, legrosszabb esetben majd a Nagyerdőben sétálunk egyet. :)
Megérkezvén Debrecenbe először is étkezde után néztünk, ebédidő lévén. Gáborom pár hete nézte, hogy a kedvenc debreceni indiai éttermünk megszűnt, így nem is indultunk a keresésére, hanem az első utunkba eső gyros-os, hamburgereshez beültünk. Lányok kedvéért kértünk egy csirkemellet is, Gábor és Anyu, aki szintén velünk jött, gyros-t evett, én hamburgert, mert már nagyon kívántam egy igazi, buci zsemlés hamburgert. Miután mindannyian jóllaktunk, visszaindultunk az autóhoz, Csajok gyalog, hadd mozgassák meg a lábaikat. Egy játszótér mellett mentünk el, nem lehetett kihagyni, muszáj volt bemenni, és elidőzni. Jót nevettünk azon, hogy mi Debrecenbe járunk játszóterezni... :) Kincső imád hintázni, Zsófi pedig csúszdázni. Ezt már tudjuk.
És mind a két Lány át mer bújni a mini-alagúton. Bátor Lányok. :)
Na, de ha már itt voltunk, akkor látni is szerettünk volna valamit e szép városból, ahol mi Gáborral majd két éve voltunk, virágkarneválon, nagyon szép élményekkel távoztunk a városból. Közben kiderült, hogy Anyu vásárolt valami ruhát a neten keresztül, és az eladó pont debreceni, hát elmentünk a ruháért, ha már itt voltunk, kértünk pár infót, hogy jutunk el a Zsuzsi vonathoz, mert gondoltuk, milyen jó lenne vasutazni egyet. Szerencsére pont elment az orrunk előtt (fél órával) a vonat, és csak 5-kor indult a következő, amit még be is vállaltunk volna, viszont a 2x 3/4 óra kicsit soknak tűnt, úh. várunk ezzel is pár évet. Na, de ez sem szegte kedvünket, irány a Nagyerdő, ahol még nem jártunk. Ott is van állatkert, csónakázótó is, biztosítva a szórakozásunk. :) Elindultunk, de közben megbeszéltük, hogy előtte nézzük meg a templomot, úgyis útba tudjuk ejteni. Gáborom körbe-körbe ment, nem szó szerint, mire végre én is rábólintottam a parkolóhelyre. És hol sikerült megállnunk??? Na, hol??? Naná, hogy a
Kashmír indiai étterem mellett, ami NEM szűnt meg!!! :) Persze nem voltunk már éhesek, na meg ez a fajta étel nem is a Lányoknak való még, de nekünk bizony jólesett volna. Na, mindegy, jövünk még Debrecenbe. :)
Elmentünk a templomhoz, nagyon szépen sütött a nap, pavilonok voltak felállítva, ahol különféle finomságokat lehetett kapni. Mi sem tudtunk ellenállni, és ettünk finom, langyos kürtőskalácsot. Lányok is. Pedig ez sem nekik való étel még, de hát kellett valami uzsonnára Nekik, babapuding helyett ez volt, amit talán mondanom sem kell, hogy imádták. :) Anyu vett egy különleges fonott kalácsféle szalonnás, kemencében sült koszorút, amit este meg is ettünk, nehogy reggelre kiszáradjon. :P Isteni finom volt. Mintha édes lenne a tészta, de ugyanakkor szalonnás is. Finom volt, nagyon.
Galambot is "üldöztünk".
Kürtőskalács evés.
Elidőztünk a gyönyörűszép szökőkútnál, ami Hollóházi kerámiával van "bélelve". Igazán szép, mutatós darab.
Profi fotó... :)
A kis szökőkutat is körbesétáltuk Zsófival. :)
ZSÓFINK ITT MONDTA KI ELŐSZÖR, HOGY APA!!!
Haza végül 5 óra tájban indultunk, nem álltunk meg a nagy kedvencemnél, a kilenc lyukú hídnál, mert a Lányok aludtak az autóban, nem szerettük volna felébreszteni őket, pedig olyan csalogató kis kirakodóvásár is volt a parkolóban, vagy minek nevezzem, mert már nem lehet megállni közvetlenül a hídnál, mint pár éve. Erre is azt mondtuk, nem baj, jövünk mi még Debrecenbe, lesz még alkalmunk megtekinteni a hídat, de akkor már a Lánykáinkkal.
7 körül értünk a Hugomékhoz, ahova még felugrottunk egy puszira, ha már ott mentünk el mellettük.
Fél 9 is volt mire hazaértünk, pedig még a kirándulásokból sem szoktunk későn megjönni, mindig betartjuk a 7 órási fürdetési időt, aznap nem sikerült. Nem volt baj, Lányok is elég jól viselték a hosszú autóutat, amit mostanában nehezen tűrnek, egészen pontosan azóta, hogy rájöttek, nem csak ülésből áll a világ. :)
Ha nem is úgy sikerült a vasárnapunk, ahogy terveztük, mégsem tértünk haza csalódottan. Jól éreztük magunkat, az idő is szép volt, Lányok sétálhattak is kedvükre, játszóterezhettek is, ami mostanában nagy sláger itthon is. Tehát, összességében nem mondanám pechesnek a vasárnapunk alakulását. :)
