Meglepetéééés! :)

Sikerült egy jó kis meglepit összehozni Jutkának és Árpinak, ugyanis nem szóltunk Nekik, hogy meglátogat minket kedvenc unokájuk a barátnőjével, akit még nem ismertünk. Nem szeretik, ha ezt mondjuk, hogy kedvenc unokájuk, de annyira kimutatja a Nagyi, hogy a David a liebling, hogy még a vak is látja. :)

29-én este 9-kor jött be a vonatuk a keletibe, kimentünk eléjük, természetesen, majd Ők jöttek be elsőnek az ajtón, és amikor Rájuk köszönt a David, nem hittek a szemüknek, és szóhoz sem jutottak. :) Nagy volt az öröm, aminek mi is örültünk, meg annak is, hogy sikerült nem elszólni magunkat. :)

Laura egy nagyon bájos Leányzó, akit remélhetően látunk még máskor is. Nagyon szép párt alkotnak, illenek egymáshoz, nagyon. Csak jót tudok írni mind a kettőjükről. David már az első napon megmutatta Lauranak a várost, mindezt úgy, hogy 4 óra alatt bejártak minden látnivalót. Én aznap nagyon vacakul voltam, így szegények egyből a Lányok pesztrálásával kezdték az ittlétüket. De késő estére jól voltam újra, szerencsére.

David ismét "kezelésbe" vette a Lányok német nyelvtudását és megint sikerült tanítania Nekik újakat. Danke, bitte, noch mehr volt ezúttal soron, amit nem másképp, mint kakaóval tanultak. Kincsővel. Először kérnie kellett, majd amikor kapott, megköszönnie, végül pedig, ha kért még, akkor azt is németül kellett kifejeznie... :D Augusztusban egy paródia szöveget, a "mach Eier"-t tanította meg Nekik olyan jól, hogy ma is tudják, mit kell mondani, ha valaki azt mondja: mach! Ezt David akkor rögzítette is hangfelvételen úgy, hogy Ő mondta a "mach"-ot, és a Kiki az "Eier" szót. Nekem ma is ez a csengőhangom a mobilon, annyira tetszik. :)

Itt töltötték a szilvesztert, sajnos megfelelő bulit nem sikerült találni számukra, de így is elégedettek voltak a látottakkal. Szinte minden délután elmentek, vacsira hazajöttek, majd amikor aludtak a Lányok, ismét elmentek. Csináltak kedves képeket, csak úgy süt róluk a boldogság. Remélem, sokáig együtt lesznek még ilyen nagy szerelemben, boldogságban! :)

Kiskarácsony, nagykarácsonyFA

Ha megkésve is írom, de természetesen nálunk is járt a Jézuska, hozott nagyon szép karácsonyfát és hozott kedves ajándékokat is. Talán a legkedvesebb a pöttyös labda volt, amit a Kincső külön kért tőle. Bizony. 23-án kitalálta a mi elsőszülöttünk, hogy neki hoz a Jézuska labdát. Hiába mondtam, hogy az is lehet, hogy mást hoz, semmi nem érdekelte, és csak mondta és mondta, hogy neki bizony labdát fog hozni a Jézuska (a már meglévő 10 labda mellé...). Hozott is neki, és nagyon boldog volt tőle. :D Ahogy korábban is írtam, szépen megtanulták a dalokat, amik nálunk ilyenkor szinte kötelező számba megy: Kiskarácsony, nagykarácsony ÉS a Mennyből az angyal. Nagyon tetszik, hogy Ők is úgy éneklik, hogy kisült e már a karácsony. :) És a végén mindig hozzátették a karácsony szó után a fa-t is. :)

Szenteste ismét nálunk gyűltünk össze. Már reggel korán átjöttek Anyuék és a Csilláék, majd átmentünk Érdre a Zoliékhoz, mert sajnos nem sokkal karácsony előtt halt meg Marika néni, akit nagyon szerettünk, és reméltük, hogy legalább a szeretet ünnepét még eltöltheti a Családjával. Sajnos nem így történt. Szerettük volna, ha Feri bácsi is lát minket egy kicsit. Még hamarabb is értünk oda, mint Feri bácsi, így volt idejük a Lányoknak garázdálkodniuk egy picit a 6 éves Réka szobájában. Délre azért hazajöttünk, hogy ne nagyon boruljon fel a Csajok napirendje, bár terveim szerint kicsit később fektettük le Őket, hogy amikor felébrednek, kellően sötét legyen az ünnepi fényekhez. :) Aztán, amikor felébredtek a Lánykák, szépen felöltöztettük Őket és amikor hallottuk a csengő szavát, kieresztettük a kíváncsi Csemetéket a szobájukból. :)

Nagyon édesen nézték a fát, a KARÁCSONYFÁT, amiről már hallottak és aminek még puszit is adtak, és amiről még napok múlva is szedegették le a díszeket, majd rakták fel újra. És ami a legjobban tetszett, hogy egy héttel később is mondogatták, hogy milyen szép, a fényével pedig még mindig nem tudnak betelni. :)

Nem támadták le egyből az ajándékokat, amiknek egy része be volt csomagolva, de a többsége látható volt, hanem szépen, fegyelmezetten vártak. Elénekeltük együtt a Mennyből az angyalt, majd megkapták jelt az ajándékok megtekintésére. Éltek is a lehetőséggel, és minden egyes ajándéknak nagyon örültek, aminek mi is örültünk. :)

Másnap reggel első volt, hogy mentek a karifához, és nekiálltak játszani, főzőcskézni a babáknak. Sajnos a konyha technikai okok miatt nem készült el időre, de ami késik nem múlik. Most már azt is tudjuk, hogy kisszekrény is kell a babaruháknak.

 Zsófi puszi az egyik dísznek.

26-án kimentünk Anyuékhoz, ahol szintén nagyon jól érezték magukat a Lányok is és mi is. Apu megfogadta a tanácsomat és hideg kajával készült, így tudott Ő is elég tartalmas időt tölteni velünk. Hazafelé szerettünk volna beugrani a Dédiékhez is, de a Lányok akkor aludtak, mert Anyuéknál nem voltak hajlandóak aludni, így meginvitáltam Őket hozzánk másnapra. Ekkor készült ez a kép, amikor mind a két gyerek bekerült a Dédi kezébe.

Így teltek a karácsonyi ünnepnapok nálunk csendben, nyugalomban, szeretetben. :)

Hó, hó hó

Na, ennyi talán nem is esett... És az is még december 21-én... Azóta se sok, csak Anyuéknál találkoztunk egy pár hópihével január elsején, de azon kívül nem nagyon jön el a hőn áhított hó... Pedig a Lányok de nagyon szeretnék már kipróbálni azt a szánkót, amit még december elején kaptak, vagy talán még korábban, hátha ránk zúdulna egy nagy adag fehérség... De csak nem akar jönni, így meg kellett elégednünk azzal a hómennyiséggel, ami a teraszon gyűlt össze, és abból csináltunk 2 db mini hóembert. Egy hólányt és egy hófiút. :) Kíváncsi vagyok, mikor lesz alkalmunk a következőket megépíteni...

ZsóKi

28 hónap

Huh, utána kellett számolnom, mennyi idősek is a Lányok... :) Jó régen írtam utoljára, sok minden történt is a Csajszikákkal, nem is fogom tudni mindet leírni, szerintem. Igyekszem többet nem hagyni ekkora lyukat két bejegyzés között, mert valóban elfelejtődnek a kedves kis megnyilvánulásaik, beszólásaik, a kevésbé kedves hisztijeiket sem jegyzem le, amiért szintén NAGY kár lenne... :D Ez utóbbi okból nem írtam mostanában, mert annyira lemerítettek a folytonos harcok Velük, hogy örültem, ha leülhetek olvasni, vasalni egy picit csöndben, nyugalomban. Ezek nyugtattak meg, vagy inkább nyugtattak le.

Na, de most inkább a hónapforduló kapcsán írnék pár sort a Lánykákról, akikkel minden nehéz perc ellenére ÖRÖM az élet, és minden hisztijük ellenére is azt mondom, hogy ŐK a világ legdrágább, legédesebb, legtüneményesebb Gyermekei. :)

Kezdeném a múltkor eldicsekedett szobatisztaság terén való fejlődésükkel. Nos, Zsófi, ahogy lenni szokott, attól a naptól kezdve NEM ült wc-re... Jó sokáig, aztán végül megint ráérzett a wc-be kakilás ízére, mert azóta is sokszor ráül és termel bele jó nagy adagot. Sőt, Ő ezt már tovább fokozza, mert, ahogy Apa tanította Neki, kéri az újságokat (reklámújságokat), és amíg van újság, addig fel sem kel a rötyiről. Ez van. Mindig mondtam, hogy két wc KELL. :D
Kincső nem volt ennyire wc párti sosem. Anyuéknál kint fel lett ültetve mindig Ő is a wc-re, így megszokta OTT, és pisilt is bele. Itthon hallani sem akart a wc-ről. Max. a bilire ült rá, és néha belecsurrantott. Egyébként semmi. Aztán pénteken jött a fordulat. Nem magától, ugyanis két alkalom óta rettegnek a hajmosástól. Nem igazán értem, miért, hiszen nem megy a szemükbe a víz, kivéve, ha lemosásnál előre hajtják (ill. csak a Zsófi). Előre tudják, mikor van hajmosás, mert ha nem gumizzuk össze a hajukat, akkor bizony nincs menekvés. Már előre felhergelik magukat és CSAK a hajmosás végeztével nyugszanak le, amikor rájönnek, hogy valóban nem volt olyan tragikus, mint ahogy azt hitték... Így volt ez pénteken is, csak annyiban volt más, hogy a Kincső ragaszkodott ahhoz, hogy kimehessen a wc-re, mert Neki kakilni kell. Persze, gondoltuk mi, de hát hadd üljön rá, nem gátoljuk meg. Közben reszketett, mint a kocsonya, szó szerint. Ennyire reszketni gyereket még nem láttam. Majdnem elbőgtem magam. Gyorsan megmostam a Zsófi haját, addig Ő VALÓBAN belekakilt a wc-be. :) Nagyon ügyes volt, meg is dícsértük rendesen. :) Azóta előfordult, szintén fürdés közben jött ki, csak Zsófi már ült a wc-n, hogy bilire ült és abba is belekakilt.
Mostanában a Zsófi sem szól előre, mint régebben, ha kakilnia kell, hanem belerak egy adagot a pelusba, majd a wc-be is még egyet.
Összegezve, szerintem nem haladnak rosszul, a maguk tempójában, ahogy igénylik. Nyáron úgyis le lesznek szoktatva róla, addig meg mehetnek a saját ritmusuk szerint.

Beszédileg is biztosan van fejlődés, nekem annyira nem tűnik fel. Gyönyörűen megtanulják a verseket, énekeket, amiket tanulunk vagy csak mi itthon, vagy a foglalkozásokon. A "kiskarácsony, nagykarácsony"-t a "mennyből az angyallal" együtt 2-3 nap alatt megtanulták. Nem énekeltük egész nap ezeket, de sűrűn, hogy ha eljön a nagy nap, akkor tudják. Hozták is a formájukat és gyönyörűen elénekelték a dalokat. Sőt, amikor elsején jöttek a Tücsiék és hozták az ajándékaikat, CSAK úgy voltam hajlandó hagyni a kicsomagolást, ha előtte eléneklik a kiskarácsony-t. Mind a 3 versszakot gyönyörűen ÉS egyedül énekelték el. Roppant büszke voltam Rájuk. :) A betlehemi figuráinkkal játszottuk el mindig a Mennyből az angyalt, ami így pláne érdekes volt és könnyebben megjegyezhetővé vált számukra.

Ha már beszéd, akkor idetartozik a káromkodás is. Sajnos az első szót tőlem tanulták, és nagyon jól tudják használni. Ez a szó a basszus. Ma már örülök, hogy nem valami durvábbat mondtam, bár megjegyzem, nem szokásom káromkodni, de néha azért elhagyja egy-egy csúnya szó is a számat. Volt, hogy sejpítve, basszusz-nak ejtették ki, főleg a Zsófi szokta mondogatni, de ma már gyönyörűen ejtik ki ezt is, akár az összes többi szót. Szerencsére nagyon érthetően beszélnek, fantasztikus szókincsük van, és nagyon édesek, kedvesek, humorosak is. JA és udvariasak. Ha kérnek valamit, hozzáteszik, hogy légyszíves. Ennek nagyon örülök, hiszen nagy gondot fordítok arra, hogy mindig udvariasak legyenek még családon belül is. Egymással is különben így beszélnek.

Becézés. Zsófi tudja a Kincsőt becézni, ahogy tőlünk hallja: Kikusz, Kiki, és amit nem tőlünk hallott, hanem mástól: Kincsőke. Annyira édesen mondja, hogy meg tudnám zabálni. Főleg, amikor azt mondja Neki, hogy Kincsőke, mit csinálsz? :) Mindezt szemrehányó, nyafogós hangon. :)
Sajnos sokszor nyafognak. :( Talán ez az ami a legjobban kiborít, amikor egész nap nyafognak, nyávognak, máshogyan nem tudnak beszélni. Jaj, ezt nagyon nem bírom!

Hagyjuk is ezt a témát, még annyit fűznék hozzá, hogy egyre ritkábban fordul elő, hogy kihagynak szavakat a mondókából, énekből, és ami folyton meglep, amikor előállnak egy olyan énekkel, versikével, amit hónapok óta nem vettünk elő, pláne, hogy akkor még Ők nem is igen tudták mondani sem, és akkor egyszercsak a semmiből elmondják hibátlanul. :)

Szerintem a súlyuk még mindig 10,5 kiló, nem igazán erőltetik meg magukat kaja szempontjából. Van, amikor esznek gyönyörűen, van hogy egész nap nem esznek csak 3-5 falatnyi ételt. Már nem idegeskedem, mert tudom, hogy előbb utóbb bepótolják úgyis. Ez van. Nem mondhatni rájuk, hogy kórosan soványak lennének, szerintem nagyon szép formás kislányok. :) Egyébként mindenevők, legalábbis amiket főzök, megeszik. Savanyúságot is szeretik, első sorban a csalamádét, a befőttet nem annyira (legalább megmarad nekem :D). Igazából egy kaja van, amit nem nagyon esznek meg, és ez a pizza. Többször próbálkoztam, különböző feltétekkel csináltam Nekik, hátha... de nem. Korral majd biztosan változik az ízlésük e téren is. :)

Játékok közül nagyon szeretik a legot, a little people házakat, figurákat, és a gyurmát. Ezek, amik most nagyon menők náluk. De nagyon szeretnek gyöngyöt fűzni, festeni is. Sőt, ami pár napja feltűnt, hogy nekiálltak mesélni. Kezükbe veszik a mese könyvet és mesélnek belőle. Leültetik maguk mellé a testvérüket, vagy babát, vagy engem (vagy mást, ha van még itthon valaki) és mesélnek. Nagyon édik. Van, hogy zagyvaságokat, van, hogy a képeken, amit látnak. Változó.

Fürdeni, pancsolni imádnak, élvezik a vizet nagyon, fröcskölnek, illetve piccelnek :), labdáznak bent, ugrálnak, popsira huppannak és mondják, hogy bátor voltam :), de ezt akkor is mondták az ügyes voltam-mal együtt, amikor a kanapé karfájáról ugrottak be a kanapéra, én meg csak lestem ijedtemben, nehogy lezuhanjanak.

A közlekedés továbbra sem okoz gondot, nagyon szófogadóak, megbízhatóak. Na, fel is ébredtek, úh mennem kell. Ezt még gyorsan leírom, hogy az alvás az hol ilyen, hol olyan. Van, hogy küzdelem a délutáni altatás, illetve alvás, mert előfordul, hogy be kell mennem 2x is, mire megértik, és elfogadják, hogy alvás van, viszont van, hogy ők kérik, hogy alhassanak, mert álmosak. Este többnyire ugyanolyan jól alszanak el, mint korábban. Csak nagyon ritkán kell még pluszban bemenni, mert bújni szeretnének. :)

KiZsó

Télapó is már eljött

Hol is kezdjem? Már bő egy hete készülünk a Télapóra, Mikulásra, ki hogy hívja, nekem a Télapó tetszik. Több dalt, és versikét is énekeltem, mondtam a Csajoknak, amik nagyon tetszettek is Nekik és mondták, hogy adnak majd puszit a télapónak, nem félnek tőle, aranyos. És persze azért aranyos, mert hoz CSOKIT, és persze CSAK ezért adnak neki puszit (ezt már én teszem hozzá). :)

Várták nagyon, szinte minden nap kérdezték, hogy jön? Majd minden alkalommal hozzátették, hogy hoz csokit. :) Csúcs, mennyire odavannak a csokoládéért. Elkezdtem keresgélni Mikulás-műsort a környékünkön, ami ráadásul NEKIK való. Szerencsére nem is kellett sokáig keresni és messze menni, mert az utcánkban lévő Közösségi Házban szombaton délután 5-kor tartották a Mikulás-műsort. Nagyon megörültem ennek, mind a nap, mind az időpont kedvező volt. Az időjárás nem igazán, mert egész nap szakadt az eső, dehát ez van. Jobban örültem volna a hónak, de mit tudok tenni!? Semmit, elfogadni, ami van. :) Pár perccel 5 előtt értünk a helyszínre, már szinte tele volt a terem, de azért sikerült 2 helyet találni a 4. sor környékén. Először egy kis előadás, bábjáték volt a Bárka Színház egyik tagja adta elő a műsort, ami nagyon kedves volt, és bevezetőnek is pont odaillett. A Csajok az első jó pár percben az ölünkben ültek, majd elkezdtek mozgolódni, végül Kincső fogta magát és előrement, ahogy sok más gyerektől látta. Egyáltalán nem esett zavarba, annak ellenére, hogy szerényen meghúzta magát és nem tudott érvényesülni a sok nagyovis és kisiskolás gyerek mellett. Beérte annyival, hogy tágra nyílt szemekkel figyelt és be- bekukucskált a néni paravánja mögé. :D Nem sokkal később Zsófi is követte a Nővérét. Nagyon édesek voltak. Aztán vissza kellett jönni a szülőkhöz, mert jött a Mikulás. Néhány gyerek persze egyből odatolakodott az Öreghez, hogy ő szinte levegőt sem kapott, nem hogy bárki más láthatta volna őt. Végül kissé hátrább terelték a gyereksereget, ekkor már mi is odaengedtük a Csajokat, mert másképp nem sokat láthattak volna a Télapóból. Név szerint voltak hívva a gyerekek, Zsófink hallotta 2x is a Zsófia nevet, így mind a kétszer nekiindult, hogy Őt hívja a Télapó, aztán amikor végre tényleg Őket hívta, azt sem tudta, hol van. :) Szépen, aranyosan odamentek hozzá, és állításuk szerint meg is köszönték a csomagot (remélem is!! :D). Aztán visszajöttek és ki kellett bontani. Kincső az egyik csokinak esett neki (mily meglepő), míg Zsófi az almának (mert a mögötte levő kislány is azt ette...).

Amikor minden gyereknek kiosztotta a Télapó bácsi a csomagokat, odaküldtem a Kincsőt, hogy köszönje meg mégegyszer, amiért ilyen aranyos volt. Kincsőnk még az ölébe is beleült. :) Készült sok kép, nem a mi gépünkkel, hanem a fotós bácsiéval, kíváncsi vagyok, mikor kerülnek fel. Mielőtt elindultunk volna, egy hölgy odajött hozzánk, hogy gratuláljon nekünk a Csajokhoz, mondván, hogy annyira édesek, hogy ő nem is tudott a műsorra figyelni, mert csak ami lányainkat nézte elbűvölve. :) Szerényen, mint akik most hallanak ilyesmi bókot, megköszöntük. :) Mi csak videókat készítettünk, mármint a Gábor, én a Csajokon tartottam a szemem, nehogy eltűnjenek a sok gyerek között. Zsófit ki is kellett egyszer menteni, mert a sok nagygyerek szinte összepréselte. Olyan édes volt, ahogy állt kétségbeesve és nem tudta, mit csináljon. Amikor meglátott, azonnal elpityeredett. :)Hamar megnyugodott persze, de nem igazán ment el utána a közelemből... :P

Ezután szinte minden nap kérdezték a Lányok, hogy mikor jön el hozzánk is a Télapó. Tegnap délután kaptak egy-egy rongyot és megtörölgették a csizmácskájukat. Addig én egy picit kidíszítettem a párkányt, mégse legyen olyan kopár. Reggel úgy kellett nógatni Őket, hogy nézzük már meg, jött e a Télapó, vagy sem? Lehet, hogy azért volt ez, mert Zsófi már este lázas volt és sajnos reggel is. A kedve is ilyen volt. Csak feküdt bágyadtan a kanapén, nem volt kedve semmihez. Délutánra magasabbra szökött a láza, de estére le is ment, szerencsére!

Zoé

Hétfőn végre kiderült a Pocaklakó titka: a neme. Szerencsések voltunk és ott lehettünk személyesen a 4D-s ultrahangon a Hugomékkal, és nagyon nagyon örültem, amikor nem lógott semmi ki abból a gyerekből... :D Csilláék is örültek, annak ellenére, hogy végig Olizták (Olivér) azt a "szerencsétlen" Gyermeket. Én mindig Zoét mondtam Neki, és a Lányok is mindig mondták, hogy kislány van a Csilla pocakjában. Igazunk lett. :)

Nagyon örülünk, várjuk a további fejleményeket, majd vasárnap bemásolom a fényképet, hogy legyen Róla kép is. :)

Adventi naptár

Nem volt kérdéses, hogy lesz. Bár, ez sem teljesen igaz, mert voltak pillanatok, amikor azt mondtam, majd jövőre, még kicsik hozzá. Aztán Anyu mondta, hogy szerinte pont most kell elkezdeni, nagyon fog tetszeni Nekik, érdemes meglepni Őket vele. Ekkor döntöttem el, hogy lesz adventi naptáruk a Lányoknak. Az egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy saját kezűleg készültet fognak kapni. Csak azt nem tudtam, hogy MILYET!? Addig gondolkodtam, keresgéltem az ötletek között, míg maradt másfél hetem az elkészülésig. Természetesen sikerült egy olyan mellett letennem a voksomat, amit külső segítség nélkül nem tudtam volna véghez vinni. Sokféleképpen lehet hasznosítani a wc papír gurigákat, de én még nem tettem. Időhiányra fogom, de ez csak kifogás. Éppen ezért nem is volt itthon wc papír nélküli guriga. Pedig nekem nagyon nagyon szükségem lett volna 48 db-ra... Ekkor segítségül hívtam azokat, akikre mindig számíthatok, és most is számíthattam Rájuk, így idő előtt meglett a 48 db guriga, sőt, papírtörlő gurigákat is kértem, ha van, mert szerettem volna színezőket is betenni a naptárba, és ahhoz nagyobb kellett.

Meg vagyok elégedve a végeredménnyel, főleg, amikor megláttam a Lánykák arcát, az érdeklődést, az örömöt, amit az első meglepi okozott számukra, és már egyáltalán nem bánom, hogy hallgattam Anyura és elkészítettem számukra ezt a kis örömforrást. A mai ajándékuk különben 1-1 cumi volt, mert elhasználták a kedvenc cumijukat (Kincső kirágta, Zsófié pedig szintén már cserére volt ítélve), és nagyon emlegették a régi cumijaikat, főleg úgy, hogy elvitte a kukás bácsi... Gábor mondta, hogy ez így nem jó, mert utálni fogják a kukásokat. Na, ez volt a végszó számomra. Tegnap vettünk Nekik két új, de ugyanolyan cumit, mint a régi, és nem felejtettem el hozzátenni, hogy a kukásbácsik hozták a régi, rossz cumik helyett... :) És a poén ebben az egészben az volt, hogy a Lányok maguk választották ki a naptárt, kié melyik legyen, és pont azokban volt a megfelelő cumi!!! :D

 Kincsőé lett a piros hátterű, Zsófié az arany hátterű.

A meglepiken sokat gondolkodtam, mik legyenek, nem szerettem volna csak csokival agyontömni, de sok pénzt sem szerettem volna beleölni, így beletettem olyan dolgokat is, amik már voltak itthon, de nem használták - állat figurás zsírkréták, lufik, 24-ére angyalkás karácsonyfadíszt. Ezeken kívül pedig kapnak hógömböt, elemlámpát, csatokat, hajgumikat (az ÉN örömömre :D), focilabdás csokit, Kinder tojást, buborékfújót, színezőket direkt Mikulás és Karácsony előtt, ezzel ráhangolódva a másnapi ünnepre, és 4 nap kapnak hóemberes csokit, amit nagyobb csomagban vettünk, azt szétosztottam közöttük.

Az adventi naptárjukat a szobájukba tettük be, és nagy meglepetésemre és örömömre megértették, hogy ma CSAK egyet bonthatnak ki, majd holnap a következőt. Remélem, ez továbbra is így marad, nem csábulnak el! :)