2012/01/05

28 hónap

Huh, utána kellett számolnom, mennyi idősek is a Lányok... :) Jó régen írtam utoljára, sok minden történt is a Csajszikákkal, nem is fogom tudni mindet leírni, szerintem. Igyekszem többet nem hagyni ekkora lyukat két bejegyzés között, mert valóban elfelejtődnek a kedves kis megnyilvánulásaik, beszólásaik, a kevésbé kedves hisztijeiket sem jegyzem le, amiért szintén NAGY kár lenne... :D Ez utóbbi okból nem írtam mostanában, mert annyira lemerítettek a folytonos harcok Velük, hogy örültem, ha leülhetek olvasni, vasalni egy picit csöndben, nyugalomban. Ezek nyugtattak meg, vagy inkább nyugtattak le.

Na, de most inkább a hónapforduló kapcsán írnék pár sort a Lánykákról, akikkel minden nehéz perc ellenére ÖRÖM az élet, és minden hisztijük ellenére is azt mondom, hogy ŐK a világ legdrágább, legédesebb, legtüneményesebb Gyermekei. :)

Kezdeném a múltkor eldicsekedett szobatisztaság terén való fejlődésükkel. Nos, Zsófi, ahogy lenni szokott, attól a naptól kezdve NEM ült wc-re... Jó sokáig, aztán végül megint ráérzett a wc-be kakilás ízére, mert azóta is sokszor ráül és termel bele jó nagy adagot. Sőt, Ő ezt már tovább fokozza, mert, ahogy Apa tanította Neki, kéri az újságokat (reklámújságokat), és amíg van újság, addig fel sem kel a rötyiről. Ez van. Mindig mondtam, hogy két wc KELL. :D
Kincső nem volt ennyire wc párti sosem. Anyuéknál kint fel lett ültetve mindig Ő is a wc-re, így megszokta OTT, és pisilt is bele. Itthon hallani sem akart a wc-ről. Max. a bilire ült rá, és néha belecsurrantott. Egyébként semmi. Aztán pénteken jött a fordulat. Nem magától, ugyanis két alkalom óta rettegnek a hajmosástól. Nem igazán értem, miért, hiszen nem megy a szemükbe a víz, kivéve, ha lemosásnál előre hajtják (ill. csak a Zsófi). Előre tudják, mikor van hajmosás, mert ha nem gumizzuk össze a hajukat, akkor bizony nincs menekvés. Már előre felhergelik magukat és CSAK a hajmosás végeztével nyugszanak le, amikor rájönnek, hogy valóban nem volt olyan tragikus, mint ahogy azt hitték... Így volt ez pénteken is, csak annyiban volt más, hogy a Kincső ragaszkodott ahhoz, hogy kimehessen a wc-re, mert Neki kakilni kell. Persze, gondoltuk mi, de hát hadd üljön rá, nem gátoljuk meg. Közben reszketett, mint a kocsonya, szó szerint. Ennyire reszketni gyereket még nem láttam. Majdnem elbőgtem magam. Gyorsan megmostam a Zsófi haját, addig Ő VALÓBAN belekakilt a wc-be. :) Nagyon ügyes volt, meg is dícsértük rendesen. :) Azóta előfordult, szintén fürdés közben jött ki, csak Zsófi már ült a wc-n, hogy bilire ült és abba is belekakilt.
Mostanában a Zsófi sem szól előre, mint régebben, ha kakilnia kell, hanem belerak egy adagot a pelusba, majd a wc-be is még egyet.
Összegezve, szerintem nem haladnak rosszul, a maguk tempójában, ahogy igénylik. Nyáron úgyis le lesznek szoktatva róla, addig meg mehetnek a saját ritmusuk szerint.

Beszédileg is biztosan van fejlődés, nekem annyira nem tűnik fel. Gyönyörűen megtanulják a verseket, énekeket, amiket tanulunk vagy csak mi itthon, vagy a foglalkozásokon. A "kiskarácsony, nagykarácsony"-t a "mennyből az angyallal" együtt 2-3 nap alatt megtanulták. Nem énekeltük egész nap ezeket, de sűrűn, hogy ha eljön a nagy nap, akkor tudják. Hozták is a formájukat és gyönyörűen elénekelték a dalokat. Sőt, amikor elsején jöttek a Tücsiék és hozták az ajándékaikat, CSAK úgy voltam hajlandó hagyni a kicsomagolást, ha előtte eléneklik a kiskarácsony-t. Mind a 3 versszakot gyönyörűen ÉS egyedül énekelték el. Roppant büszke voltam Rájuk. :) A betlehemi figuráinkkal játszottuk el mindig a Mennyből az angyalt, ami így pláne érdekes volt és könnyebben megjegyezhetővé vált számukra.

Ha már beszéd, akkor idetartozik a káromkodás is. Sajnos az első szót tőlem tanulták, és nagyon jól tudják használni. Ez a szó a basszus. Ma már örülök, hogy nem valami durvábbat mondtam, bár megjegyzem, nem szokásom káromkodni, de néha azért elhagyja egy-egy csúnya szó is a számat. Volt, hogy sejpítve, basszusz-nak ejtették ki, főleg a Zsófi szokta mondogatni, de ma már gyönyörűen ejtik ki ezt is, akár az összes többi szót. Szerencsére nagyon érthetően beszélnek, fantasztikus szókincsük van, és nagyon édesek, kedvesek, humorosak is. JA és udvariasak. Ha kérnek valamit, hozzáteszik, hogy légyszíves. Ennek nagyon örülök, hiszen nagy gondot fordítok arra, hogy mindig udvariasak legyenek még családon belül is. Egymással is különben így beszélnek.

Becézés. Zsófi tudja a Kincsőt becézni, ahogy tőlünk hallja: Kikusz, Kiki, és amit nem tőlünk hallott, hanem mástól: Kincsőke. Annyira édesen mondja, hogy meg tudnám zabálni. Főleg, amikor azt mondja Neki, hogy Kincsőke, mit csinálsz? :) Mindezt szemrehányó, nyafogós hangon. :)
Sajnos sokszor nyafognak. :( Talán ez az ami a legjobban kiborít, amikor egész nap nyafognak, nyávognak, máshogyan nem tudnak beszélni. Jaj, ezt nagyon nem bírom!

Hagyjuk is ezt a témát, még annyit fűznék hozzá, hogy egyre ritkábban fordul elő, hogy kihagynak szavakat a mondókából, énekből, és ami folyton meglep, amikor előállnak egy olyan énekkel, versikével, amit hónapok óta nem vettünk elő, pláne, hogy akkor még Ők nem is igen tudták mondani sem, és akkor egyszercsak a semmiből elmondják hibátlanul. :)

Szerintem a súlyuk még mindig 10,5 kiló, nem igazán erőltetik meg magukat kaja szempontjából. Van, amikor esznek gyönyörűen, van hogy egész nap nem esznek csak 3-5 falatnyi ételt. Már nem idegeskedem, mert tudom, hogy előbb utóbb bepótolják úgyis. Ez van. Nem mondhatni rájuk, hogy kórosan soványak lennének, szerintem nagyon szép formás kislányok. :) Egyébként mindenevők, legalábbis amiket főzök, megeszik. Savanyúságot is szeretik, első sorban a csalamádét, a befőttet nem annyira (legalább megmarad nekem :D). Igazából egy kaja van, amit nem nagyon esznek meg, és ez a pizza. Többször próbálkoztam, különböző feltétekkel csináltam Nekik, hátha... de nem. Korral majd biztosan változik az ízlésük e téren is. :)

Játékok közül nagyon szeretik a legot, a little people házakat, figurákat, és a gyurmát. Ezek, amik most nagyon menők náluk. De nagyon szeretnek gyöngyöt fűzni, festeni is. Sőt, ami pár napja feltűnt, hogy nekiálltak mesélni. Kezükbe veszik a mese könyvet és mesélnek belőle. Leültetik maguk mellé a testvérüket, vagy babát, vagy engem (vagy mást, ha van még itthon valaki) és mesélnek. Nagyon édik. Van, hogy zagyvaságokat, van, hogy a képeken, amit látnak. Változó.

Fürdeni, pancsolni imádnak, élvezik a vizet nagyon, fröcskölnek, illetve piccelnek :), labdáznak bent, ugrálnak, popsira huppannak és mondják, hogy bátor voltam :), de ezt akkor is mondták az ügyes voltam-mal együtt, amikor a kanapé karfájáról ugrottak be a kanapéra, én meg csak lestem ijedtemben, nehogy lezuhanjanak.

A közlekedés továbbra sem okoz gondot, nagyon szófogadóak, megbízhatóak. Na, fel is ébredtek, úh mennem kell. Ezt még gyorsan leírom, hogy az alvás az hol ilyen, hol olyan. Van, hogy küzdelem a délutáni altatás, illetve alvás, mert előfordul, hogy be kell mennem 2x is, mire megértik, és elfogadják, hogy alvás van, viszont van, hogy ők kérik, hogy alhassanak, mert álmosak. Este többnyire ugyanolyan jól alszanak el, mint korábban. Csak nagyon ritkán kell még pluszban bemenni, mert bújni szeretnének. :)

KiZsó

Nincsenek megjegyzések: