Állatkert

Nem kicsit vagyok ismét elmaradva a bejegyzésekkel. Már mentegetőzni sem akarok. :)

Még szeptember 2-án voltunk az állatkertben, a fővárosiban, ahol még nem voltak a Lányok. Még csak a nyíregyháziban jártunk, de akkor még éppenhogy kézenfogva sétálgattak, inkább kenguruban vittük Őket. :) Mostanra megértek arra, hogy a saját lábukon járják be az állatkertet. Direkt időzítettem úgy, hogy akkor menjünk, amikor a Tücsiék is itt vannak, mert tudtam, hogy Gábor nem szereti a fővárosi állatkertet, így ha nagyon nem akarna eljönni, lenne más társaságunk - az állatokon kívül. De végül eljött, aminek nagyon örültem. Nagyon jó időnk volt, mint ahogy végig az volt, amíg a Tücsiék nálunk voltak. Gabriel és David nem jöttek velünk, Ők kajakozni mentek az Árpival. Gabriel nagyon megszerette ezt a sportot, bármire hajlandó volt, hogy mehessen. David egyszerűen minden sportért odavan, mindegy, miről van szó, lényeg, hogy mozoghasson. Dani már nem ennyire lelkes, ha mozgásról van szó... :) Ő inkább a számítástechnika szerelmese, mint a sporté. De nézni szereti. :)

Szóval reggel, ahogy tudtunk elindultunk, Jutka is jött velünk. Villamossal és földalattival mentünk, szerencsénkre a villamosunk a Deák térig közlekedett felújítás miatt, így megspóroltunk egy pár megálló metrózást, illetve villamosátszállást, attól függően, melyik lehetőséget választottuk volna. De így volt a legkényelmesebb.

Lányok már az utazást is élvezték, bár egy idő után nem bírnak nyugton ülni az ölben, le akarnak szállni az ölünkből, egymás ölébe ülni, kapaszkodni, sétálgatni szeretnének. Ezért nem vállalkozom egyenlőre hosszabb bkv-s útra Velük. :) De így pont jó volt. Amikor már szinte kiürült a villamos, és mindannyian tudtunk ülni, mehettek ide-oda, egyik ölből a másikba. :)

Már az állatkert bejárat előtt lecövekeltek a Lányok a szobor állatok előtt. Már nem emlékszem, mik voltak. Nekünk a vízpermet tetszett nagyon és reméltük, hogy bent is lehelyeztek belőle egyet-kettőt... :) Bent egyből béreltünk egy kiskocsit, mert ugyan nem azt akartam, hogy végig csücsüljenek, de azt sem szerettem volna, ha esetleg cipelnünk kell Őket.

Az első métereken nagyon élvezték a kocsikázást, majd a gorilláknál kiszálltunk, és innentől kezdve Kincső beindult és nem volt hajlandó visszaülni a kocsiba.

MINDENT látni, megfogni akart. Mindenre mondta kinyújtott karral, hogy: kérem. :)

Ez a kérem ugyan a zebrának szól, de itt pont el lett kapva. :)

Azóta is mondja szépen, de előtte CSAK akkor mondta/mondták, ha NAGYON szerettek volna megkapni valamit. Hiába kértük, hogy mondd: kérem, nem voltak hajlandóak, csak, ha Ők akarták. Az első nagy szerelem az oroszlán volt. Kincső nagyon jó kapcsolatba került az oroszlánokkal. Odament az üveghez, odatette a kezét, puszit adott az üvegre. Nagyon édes volt. Zsófi szintén el volt varázsolva. Jonas is odatelepedett az üveg előtti párkányra, ahol én is ültem, erre az oroszlán egyből nekiment. Érdekes volt látni. Joni persze egyből felugrott. Kincső csak tátotta a száját, nem ijedt meg. Joni kis idő múlva visszaült a párkányra, az oroszlán megint nekiugrott. Többet nem ült le. Érdekes, hogy másra nem ugrott, csak rá.

Sok állathoz eljutottunk, most nem írnék mindről, és fényképet sem tennék be mindegyikről. Lányok mindegyiktől el voltak ájulva,m nagyon, nagyon élvezték. Nem hittem volna, hogy ekkora sikere lesz, azt hiszem ezt 3 havonta meg fogjuk ismételni. :)

 Tigrisbébik. Még volt kettő, ők összebújva aludtak egy kicsit távolabb. Nagyon édesek voltak.

 A medve csak nem akart újra beugrani a vízbe. Lehet, hogy jobb is, nem biztos, hogy megúsztuk volna száraz bőrrel... :)

 Kipróbáltuk a játszóteret is. Na, nem mintha olyan nagyon unatkoztak volna különben Csemetéink. :)

 Először csak Kincső volt aktív, majd később, amikor indultunk volna tovább jött Zsófi is. :)

Volt zuhany, vízpermetező, minek hívják. Jaj, de jól esett, hogy ránk esett! Kincső sem győzött élvezkedni benne.. Zsófi is különben. Cukik voltak. 

 Kincső puszit ad. :)

 A szurikátáknál bátran mentek be az alagútba. Mentek egy jó pár kört, tetszett Nekik ez is. :) __Igazából nem volt olyan rész, ami nem kötötte volna le a figyelmüket. 

 A gyűrűsfarkú makik különösen jó fejek voltak. Kissé éhenkórászok voltak, mert éppen etetés előtt álltak. Elég volt megérezniük a perec illatát a kezeinken, már el sem mentek mellőlünk. Naná, hogy a tilalom ellenére adtunk Nekik pár falatot. De pszt, ez titok! :D

 A tevékkel Kincső és Tücsi kötött mélyebb barátságot, Kincső még azt is megtapinthatta, milyen a teve szája belülről... :D

 A simogatóban aztán kiélhették magukat. Ha oroszlánt nem is, de lámát és kecskéket simizhettek kedvükre.

 Tücsi ruháját is megkóstolták a kecskék... :P

Talán mondanom sem kell, hogy hazafelé nem sok kellett Nekik az elalváshoz. Kincső már a földalattin becsukogatta a szemecskéit, Zsófit viszont a villamoson, pár megálló után nyomta el az álom, amit itthon továbbálmodtak az ágyikójukban.

Szóval, ilyen jól alakult az állatkerti látogatásunk, Dani és Ulrike még ottmaradtak, annyira élvezték. Este pedig mentünk focimeccsre. :) És a Lányok életében először nem voltam jelen a fürdetésnél, altatásnál. Volt is ám lelkiismeretfurdalásom, de azért nagyon jól éreztem magam a meccsen, ahol nyertek is a magyarok a svédek ellen 2:1-re. :)

Betegek

Másodszorra kellett elmennünk a betegrendelésre. Ezúttal komolyabb okkal. Zsófi hétfő estére belázasodott. 38,8 fokos volt a láza. Egyszer volt lázas életében, az utolsó oltás után. Se előtte, se utána. Igaz, betegek sem voltak még. Kincső is nagyon bágyadt volt hétfő délutántól. Én mentem tornára fél 5-kor, Ők akkor ébredtek, így Apára maradtak. Mire hazaértem, 7 körül, addigra Zsófi lázas volt. Gábor mondta is, hogy semmit nem tudott kezdeni Velük. Először Kincső volt rácsimpaszkodva, majd Zsófi. Alvás előtt kapott Zsozso. Más lázcsillapító nem volt itthon. 23 órakor, lefekvés előtt megmértem a lázát, de már a bőrén éreztem, hogy nem lesz neki. Nem is volt. Másnap viszont újra felszökött a láza, 38,1 majd 38,5-re. Ekkor kapta a kúpot ismételten. Ezúttal nem ment le a láz. A doki déltől rendelt, mentünk is, mondanom sem kell. Szerencsére lázcsillapítón kívül mást nem kell szednie. Ezúttal Nurofent vettünk a gyógyszertárban. Állítólag vírust nyeltek be mind a ketten. Annyi, hogy Kincső nem lázas. Ha Zsófi sem lett volna az, ki sem derül. :)

Tegnap a déli alvás előtt kaptak mind a ketten Nurofent (Kincsőnek is kell), és aludtak egy hatalmasat. Olyan jókedvűen ébredtek, mint akiknek semmi baja. Ma reggel 6-ig aludtak, Zsófi ivott egy csomót, visszaaludt egy órát, azután köztünk újra elaludt és 3/4 9-ig szunyált. kincső az ágyában aludt 3/4 8-ig, ami szintén nagyon jó.

Nincsenek topon, ezt látni rajtuk, főleg Zsófi nyűgös és ma megint elkezdett taknyosodni (vasárnap mind a kettő taknyos volt, de csak aznap). Remélem, megint jól kialusszák magukat és hamarosan teljesen egészségesek lesznek! :)

Tátika, Mini maszat foglalkozás.

Tőlem szokatlan módon egy mai, friss élményt fogok rögzíteni. Nekem szerencsém van, mert babysitterkedésem folyamán több gyerekprogramba is betekintést nyerhettem, így volt már fogalmam arról, hogy min szeretnék majd a Lányokkal is részt venni. Első számú a Kati néni féle zenebölcsi, zeneovi, kortól függően. Legnagyobb szívfájdalmamra azonban a közelünkben nem "praktizál" Kati néni. Vagy legalábbis nem tudok róla. A másik, a babatorna, amire szerintem lenne is kedvük a mi kis Örökmozgóinknak. A harmadik egy kreatív foglalkozás - ezt ovis korosztálytól tudom, és végül a szülinapon kipróbált játszóház.

Ebből a négyből ugye még csak a játszóházban voltunk. Nem volt olyan jó minőségű, mint a XVII. (?) kerületi, de még így is kicsinek bizonyultak a Lányok hozzá. A másik, amit már korábban szerettem volna elkezdeni a zenés foglalkozás. Előző idényben egyszer el is mentünk Jutkával, de akkor elmaradt. Ez rá is nyomta a bélyeget a lelkesedésemre, nem próbálkoztunk többet. Most viszont úgy döntöttem, hogy elmúltak két évesek, ideje kezdeni Velük valamit. Tegnap megérdeklődtem, lesz e ma Tátika foglalkozás, és mivel igen volt a válasz, el is mentünk a Lányokkal hármasban. Szerencsére ezúttal nem maradt el, és Ági "néni" kedves lénye megnyerte a Csajszik szimpátiáját. Nagyon fegyelmezetten ülték végig a 3/4 órát, Kincső néha már barátkozott is, és a csip-csip-csókás mondókát velem együtt csinálták. Ezután már kicsit fel is engedtek és egyre bátrabban részt vettek a játékokban. Amikor előkerültek a hangszerek, akkor már rázták a csörgőt (nem össze-vissza), és a végén elbúcsúztak Tá-tól és Ti-től is. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, mivel van összehasonlítási alapom, hogy sajnos sehol nincs ez a kedves Ági a Kati "néni"től. De azért nem volt annyira rossz, hogy kihagyjuk a következő alkalmat.)

És hogy a Lányok nehogy azt higgyék, hogy ennyivel megúszták a mai napot, kinéztem közvetlenül a Tátika utánra egy kreatív foglalkozást is, ún. Mini Maszat Klub-ot. ÉN azt hittem, hogy itt fel vannak készülve a felkészületlen szülőkre, DE nem így volt, így inkább kissé levetkőztettem a Lányokat, hogy mégse legyenek olyan nagyon maszatosak... Kincső pólójából nem is jött ki a festék, pedig egyből gépbe tettem itthon...
DE a lényeg, hogy a Csajok ezt is élvezték, csak az utolsó kb. 5 percben hagyott fel Kincső lelkesedése, és hazafelé Zsófi nyűglődött. DE legközelebb is megyünk. :D És akkor viszünk "alkalomhoz illő ruhát". Talán egy légáteresztő nejlon overall lenne a legmegfelelőbb. Műtősruha? :)

Itt éppen dinnye festés folyik. Kincső amikor meglátott, abba akarta hagyni, de végül visszament. :) Lányok név-feliratos pólója osztatlan sikert aratott. Köszönjük, Mama! :)

És akkor az alkotások, amiket elhozhattunk - tök jó volt a két gyerek mellett még ezekkel is buszozni, villamosozni... Én is megdolgoztam értük... :D A sógyurma katicát nem tudtuk elhozni, mert kissé lágy lett az állaga, de amúgy sem hasonlított a végére katicára... inkább egy sokszínű golyóra, majd maszatra.

Tehát, ilyen élményekben gazdag délelőttünk volt. Csütörtökön szeretnék elmenni Velük babatornára, és akkor már ki is lesz a heti programunk. Szerdán délelőtt Tücsök zene van, de a videó alapján nem volt túl szimpi a nő hangja, úh. lehet, hogy azt kihagyjuk. Majd meglátom. Holnap biztosan nem megyünk, de jövőhéten talán.

Szülinapi beszámoló + sok sok kép

Lányokat még szombaton megköszöntötte a Mama és a Papa, így már reggel korán volt a Lányoknak tortájuk. :) Még vasárnap este kitettük az ajándékokat, mintha karácsony lenne, mondván, egyelőre úgysem az a lényeg, hogy kitől mit kapnak, hanem, hogy MIT kapnak. A konyhából, amit eredetileg terveztünk, nem lett semmi, viszont lett helyette zöldséges. :) Mert ehhez voltak tárgyak. A konyha marad karácsonyra. Gáborom vasárnap összedobta a zöldséges standot, közösen lefestettük a Lányok délutáni alvó idejében, este fel lett hozva. Tücsi ötlete alapján fizetőeszköz is készült széklábból (amit Balázsnak köszönhetünk) - "László tallér" néven (vezetéknevük a László, innen a név). Mert a játékpénzérmék elég picik voltak, féltünk, tán lenyelik, nehogy baj legyen belőle.

A könyvek pont a születésnapjukon érkeztek meg, így azok nincsenek a képen.

Este még azt is megbeszéltük, hogy 7 órára mindenki elkészül, mert akörül ébrednek a Csajszikák.

Hétfőn valóban 7 előtt nem sokkal hallottuk is a hangjukat. Mentem be hozzájuk, Gáborom addig a laptopot izzította be Halász Jutkára és az Alma együttesre. :) És amikor megkaptuk az engedélyt, jöttünk. Addigra már tudták, hogy MA VAN A SZÜLETÉSNAPJUK! :) Nem győztek szaladni ki, mintha tudták volna, hogy valami várja Őket. Édik voltak, nagyon. :) 

 Hallgatják, nézik a dalt, ami most NEKIK szól. És nem Apának, és nem a Tibinek - merthogy ezek voltak a válaszok arra a kérdésre, hogy kinek lesz nemsokára, holnap a szülinapja? Azért 5-ére megtanulták, hogy NEKIK szól a zene, NEKIK énekeljük a dalt, és NEKIK süti Anya a tortá(ka)t. :)

Talán mondanom sem kell, hogy egyből kipróbálták a játékokat. Kincső nagyon élvezte a rollert, Zsófi folyton attól félt, hogy leesik, mondta is, hogy "leesek", meg hogy "félsz" "félek". :)

Zsófi inkább a szélforgókkal szaladgált, Kincső pedig, ahogy a háttérben is látszik, le sem szállt a rollerről. :) 

Amikor ezekkel végeztek, megtámadták a tortát, amit a Mama sütött Nekik. Persze a díszítés volt a lényeg, amit viszont Papa szórt rájuk. :) Egyébként egész nap CSAK édességet ettek, amit azon a napon szabad volt Nekik. Másnap nem ettek semmit, egészen pontosan este ettek 3-3 falatot - minden túlzás nélkül, majd harmadnap ettek újra aránylag jó, negyednaptól kezdve viszont valóban szépen ettek.

 Ajándékbontás.

 Kincső vitte a Papának a kis csomagot, hogy segítsen kibontani. 

 Zsófi már pakol.

 Kincső nyalja (szopja) le az ujjacskáját - hmmm, a torta is finom! :)

 Majd egy helycsere után egymás tortáját tesztelik le. :)

 Ulrike, Dani barátnője is feloldódott a Lányok társaságában, sőt, az utolsó két napon Ő volt a sztár a Lányok számára. :)

 Fagyi - Kincső.

 Zsófit is megkínálja - egy igazi jó testvér. :)

 Az ünnepi asztal és a Tücsi által varrt BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT felirat.

Szerettük volna felállítani a tavalyi pavilont, de végül nem volt biztos a jó idő, meg ezúttal rántott hús volt, nem grillezés, így elvetettük az ötletet. Tibi is eljött, aki már szinte nagybácsi-ként van jelen a Lányok életében. :) Ebéd után a Lányok lefeküdtek aludni, én pedig sütöttem Nekik 1-1 tortácskát. Igazából semmi extra nem volt, mert a Lányaimnak az igazi élvezet a csoki-kakaó páros adja, éppen ezért sütöttem egy kakaós piskótás és hozzá csokikrémet. Az egyik tortácska sima torta forma volt, későn jutott eszembe, hogy pillangó alakra szerettem volna megcsinálni, a másik pedig egy mini kuglóf alakú volt. Kívülről meg lett locsolva tortabevonóval, nem lett elég mind a kettőre, ezért csak szinte mutatónak volt rajta, viszont arra elég volt, hogy a cukogyöngyöket, szivecskéket, és a többi dekorcukrot rá tudjam szórni. Úgyis az a lényeg, a csoki és a cukordísz. :) Túl sok időt nem hagytak Lánykáim a kibontakozásra, mert még csak a díszítésnél tartottam, amikor már hallottam, hogy ébren vannak. Így nem volt ideje megdermedni a bevonónak. Balázs is pont jókor jött megköszönteni a Lányokat. Még szinte álomittasak voltak, amikor megkapták a tortácskájukat. Azért sem vártunk vele tovább, mert mennünk kellett tovább...

... a játszóházba. Még sosem voltunk. Nekem viszont nagyon jó élményeim, tapasztalataim vannak a játszóházakkal kapcsolatban, éppen ezért már nagyon vártam, hogy Lányaim abba a korba érjenek, amikor ezt a fajta szórakozást is felírhatjuk a listánkra. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy még nem igazán Nekik való, viszont az állatkert jöhet minden mennyiségben. :)

Zsófi a 2 copfos (mint másodszülött, szoktam mondani), Kincső pedig elsőszülött lévén egy copfot kap. :)

A trambulin mindenkinek nagyon tetszett, kivéve a két szülinaposnak...

Sajnos történt egy sérülés is. :( David-nak elszakadt az egyik bokaszalagja. :( Már volt Neki műtve, ráadásul nyár elején egy újabb sérülése miatt nem tudott eljönni hozzánk a barátaival. Hááát, most megint lesérült. :(

Végre Jonas arcán is csak mosolyt láttunk és nem hajtogatta minden két percben, hogy "langweilig". :)

Fürdésnél volt még egy meglepi, egy kádba való játék, amit más gyerekeknél láttam és jó ötletnek találtam: csempére, nálunk kád falára tapasztható figurák - fej, felsőtest, alsó szoknya vagy nadrág, és a cipők, illetve egy baseball ütő, lufi, virág.

Este elhangzott még egy utolsó éneklés a Csajsziknak, ugrálás hozzá a részükről, aztán beestek az ágyba jó fáradtan. :) Remélem, jól érezték magukat a születésnapjukon! :)

Nagyon boldog születésnapot drága Kislányaink!

Ma reggel betöltötték Lánykáink a 2. életévüket. Ez a nap is eljött. Mamával már hetekkel ezelőtt megtanulták a választ a "Hány éves vagy?" kérdésre (Kincső mostanában mindenre nyolc-at mond). Eljött a nap, amikor már be is töltötték. Lustaságból, vagy inkább fáradtságból csak képeket akartam ma feltölteni, holnapra szerettem volna hagyni a szöveget, de tudom, hogy holnap sem lenne több energiám hozzá, így bemásolom az előző kettő megkezdett bejegyzés szövegét. :D

A szokásos adatokat illetve jellemzést azért leírnám:

Kincső: 84,80 cm és 9,5 kg (reggel, minden ruha nélkül)
Zsófia: 85,50 cm és 9,5 kg (-"-)

Beszéd. Összetett kifejezésekkel még nem igazán örvendeztetnek meg minket. Hozzáteszik a tulajdonnevekhez az "is" szócskát, ha kell, mondják, hogy pl. ZsozsoÉ, KikiÉ, valamint nagyon megtanulták a "hagyd abba"-t (hallhatták eleget az elmúlt 3 hétben, amikor öregedtem minden nap vagy 5 évet...). És ebben a legjobb, hogy ugyanazzal a hangsúllyal mondják, inkább kiabálják, amit tőlem hallottak. Ők a tükreim. Még nem tudtam eldönteni, hogy ez vicces e vagy sem. :D Na, ezzel el is árultam, hogy nem véletlenül nem olvastam túl sűrűn a kedves blogíró társaim bejegyzéseit. Volt két húzós hetünk, aminek, úgy látom, hogy vége.
Egyébként mindent mondanak, csak egy szóval. Jól meglepnek minket, hogy jééé, már ennek is tudják a nevét. Mondókákat is ismernek nagyon sokat, kérik is őket, főleg a Kincső. Szépen elmutogatják. A legújabb kedvenc az "erdő szélén házikó", nagyon szeretik és tündérien mutatják az aktuális részeket. :) De ezen kívül ismernek sok mást, és szerencsémre szeretik is.

Könyv. Imádják őket. Sajnos Zsófinak szokása lett, hogy kitépi a lapokat, vagy letépi a vastag lapról a papírt, és tudja, hogy rosszat csinált, mert ilyenkor jön és mondja, hogy "oó".

Esti ceremóniaváltozás: Egyik este kiküldték a Lányok az Apjukat, mesét követelve. Ez úgy 2 hete kezdődött, azóta fektetés után mondok 1-2 mesét (Boribon-t és József Attila altatóját), van, hogy az egyiket duplán. Már előre mondják a szavakat, amik jönnek. :) Ezután megy Apa énekelni. És csikizni. :P

Evés. Étvágyuk nem javult. Olykor bevezetek egy hét édesség tilalmat. Ilyenkor látom, hogy nem is hiányzik nekik. És azt is tudom, hogy ha éhesek, akkor nagyon szépen esznek, mindent, sokat. A leveseket továbbra is imádják, a húsfélékkel úgy vannak, hogy vagy megeszik, vagy nem. Tészta mindig jöhet, de nem főzök sűrűn, mert hamar éhesek leszünk tőle. :) Csoki, fagyi, csokitorta minden mennyiségben - szinte.

Mozgás. Ezt azért emelem ki, mert a Csajok túl vannak az első önálló bukfencen. Nekem majd kiugrik a szívem, hogy kitörik a nyakukat, de eddig még nem történt baj. Folyton futkároznak, főleg bent a házban, vagy a játszótéren, utcán szerencsére nem.

Viselkedés. Fegyelmezettek továbbra is, nem okoz problémát a tömegközlekedés. DE CSAK akkor, ha egyedül vagyok Velük. Mert amint van segítség, máris kihasználják és valóban két emberes a két Lány. :) HA akarják, szépen megköszönik a kapott dolgokat, de ha nem akarják, akkor nem lehet rávenni őket. Max. mosolyognak huncutul.

Cumi. Eddig még nem nagyon emeltem ki. Cumit elsősorban alvásnál kapnak. DE ha nyűgösek, és nem bírom elviselni a nyafogásukat, a cumiért való rimánkodásukat, odaadom Nekik - még akkor is, ha ezzel is azt bizonyítom, hogy sokszor következetlen vagyok. :P

És akkor jöjjön, amiket korábban lejegyeztem, de nem volt alkalmam befejezni:

A Lányaink egy tündérbogyók - a hisztin kívül. Kezdenek barátságosak is lenni, de ez már szinte kacérság, ahogy a villamosmegállóban illegetik magukat figyelemfelkeltés érdekében. Szinte zárójelben jegyzem meg csak, hogy semmi szükségük bevetni ilyen praktikákat, mert enélkül is feltűnünk, és enélkül is el vannak Tőlük ájulva úgy általában az emberek. És ezt minden nagyképűség nélkül mondom. Sokszor "el is kérik" az egyikőjüket, hiszen nekünk úgyis kettő van belőlük. :P

Egyre inkább figyelnek a külsejükre. Igénylik a szoknyát (ma pl., hogy meglátták, hogy rajtam az van, le kellett venni a nadrágot és "csa-csa-csa" szoknyát kellett felvenni - azaz olyat, ami jól pörög) és már az is előfordul, hogy kérik, hogy tegyek gumit, vagy csatot a hajukba. Aminek én külön örülök. :)

Elkezdődött nálunk a rajzolás-imádat (2 hete). Ez inkább jó, mint rossz, annak ellenére, hogy hol a wc-ről, hol a hűtőről, hol a hintalóról, hol a szekrényről, hol a konyhabútorról kell letöröltetnem Velük (főleg az Elsőszülöttel) a zsírkréta nyomokat. Szerencsére nagyrészt könnyen lejön. Így egy ideje SZIGORÚAN felnőtt felügyelettel lehet csak rajzolni. Zsófi ráérzett a napocskára. Tudja, hogy a lap tetejére kell rajzolni, és nagyjából igyekszik egy kör formát adni neki. Az eget is tudja, hogy fent kell megrajzolni. Kincső viszont ügyesen színez. Nyomtattam ki Nekik képeket, és látni a színezésén, hogy igyekezett vonalon belül maradni. Ezen kívül szívesen használ több színt, de nem egymás után, hanem először egy színnel több papírt "összerajzol", majd jöhet a következő szín.

Ennyi. Fotók holnap.

Drága egyetlen Kincsőnk! 

Isten éltessen nagyon sokáig második születésnapod alkalmából! Kívánom, hogy legalább ilyen jó egészségnek örvendj egész életedben, mint az elmúlt két évedben! Nagyon, nagyon, kimondhatatlanul, leírhatatlanul szeretünk Téged! Apa és Anya (aki néha már Anyu)

Drága egyetlen Zsófink! 

Isten éltessen Téged is legalább olyan jó egészségben életed során, mint azt eddig is tette! Nagyon, nagyon szeretünk Te kis cserfes Leányzó! Apuci és Anya (hát igen... :D)