Állatkert

Nem kicsit vagyok ismét elmaradva a bejegyzésekkel. Már mentegetőzni sem akarok. :)

Még szeptember 2-án voltunk az állatkertben, a fővárosiban, ahol még nem voltak a Lányok. Még csak a nyíregyháziban jártunk, de akkor még éppenhogy kézenfogva sétálgattak, inkább kenguruban vittük Őket. :) Mostanra megértek arra, hogy a saját lábukon járják be az állatkertet. Direkt időzítettem úgy, hogy akkor menjünk, amikor a Tücsiék is itt vannak, mert tudtam, hogy Gábor nem szereti a fővárosi állatkertet, így ha nagyon nem akarna eljönni, lenne más társaságunk - az állatokon kívül. De végül eljött, aminek nagyon örültem. Nagyon jó időnk volt, mint ahogy végig az volt, amíg a Tücsiék nálunk voltak. Gabriel és David nem jöttek velünk, Ők kajakozni mentek az Árpival. Gabriel nagyon megszerette ezt a sportot, bármire hajlandó volt, hogy mehessen. David egyszerűen minden sportért odavan, mindegy, miről van szó, lényeg, hogy mozoghasson. Dani már nem ennyire lelkes, ha mozgásról van szó... :) Ő inkább a számítástechnika szerelmese, mint a sporté. De nézni szereti. :)

Szóval reggel, ahogy tudtunk elindultunk, Jutka is jött velünk. Villamossal és földalattival mentünk, szerencsénkre a villamosunk a Deák térig közlekedett felújítás miatt, így megspóroltunk egy pár megálló metrózást, illetve villamosátszállást, attól függően, melyik lehetőséget választottuk volna. De így volt a legkényelmesebb.

Lányok már az utazást is élvezték, bár egy idő után nem bírnak nyugton ülni az ölben, le akarnak szállni az ölünkből, egymás ölébe ülni, kapaszkodni, sétálgatni szeretnének. Ezért nem vállalkozom egyenlőre hosszabb bkv-s útra Velük. :) De így pont jó volt. Amikor már szinte kiürült a villamos, és mindannyian tudtunk ülni, mehettek ide-oda, egyik ölből a másikba. :)

Már az állatkert bejárat előtt lecövekeltek a Lányok a szobor állatok előtt. Már nem emlékszem, mik voltak. Nekünk a vízpermet tetszett nagyon és reméltük, hogy bent is lehelyeztek belőle egyet-kettőt... :) Bent egyből béreltünk egy kiskocsit, mert ugyan nem azt akartam, hogy végig csücsüljenek, de azt sem szerettem volna, ha esetleg cipelnünk kell Őket.

Az első métereken nagyon élvezték a kocsikázást, majd a gorilláknál kiszálltunk, és innentől kezdve Kincső beindult és nem volt hajlandó visszaülni a kocsiba.

MINDENT látni, megfogni akart. Mindenre mondta kinyújtott karral, hogy: kérem. :)

Ez a kérem ugyan a zebrának szól, de itt pont el lett kapva. :)

Azóta is mondja szépen, de előtte CSAK akkor mondta/mondták, ha NAGYON szerettek volna megkapni valamit. Hiába kértük, hogy mondd: kérem, nem voltak hajlandóak, csak, ha Ők akarták. Az első nagy szerelem az oroszlán volt. Kincső nagyon jó kapcsolatba került az oroszlánokkal. Odament az üveghez, odatette a kezét, puszit adott az üvegre. Nagyon édes volt. Zsófi szintén el volt varázsolva. Jonas is odatelepedett az üveg előtti párkányra, ahol én is ültem, erre az oroszlán egyből nekiment. Érdekes volt látni. Joni persze egyből felugrott. Kincső csak tátotta a száját, nem ijedt meg. Joni kis idő múlva visszaült a párkányra, az oroszlán megint nekiugrott. Többet nem ült le. Érdekes, hogy másra nem ugrott, csak rá.

Sok állathoz eljutottunk, most nem írnék mindről, és fényképet sem tennék be mindegyikről. Lányok mindegyiktől el voltak ájulva,m nagyon, nagyon élvezték. Nem hittem volna, hogy ekkora sikere lesz, azt hiszem ezt 3 havonta meg fogjuk ismételni. :)

 Tigrisbébik. Még volt kettő, ők összebújva aludtak egy kicsit távolabb. Nagyon édesek voltak.

 A medve csak nem akart újra beugrani a vízbe. Lehet, hogy jobb is, nem biztos, hogy megúsztuk volna száraz bőrrel... :)

 Kipróbáltuk a játszóteret is. Na, nem mintha olyan nagyon unatkoztak volna különben Csemetéink. :)

 Először csak Kincső volt aktív, majd később, amikor indultunk volna tovább jött Zsófi is. :)

Volt zuhany, vízpermetező, minek hívják. Jaj, de jól esett, hogy ránk esett! Kincső sem győzött élvezkedni benne.. Zsófi is különben. Cukik voltak. 

 Kincső puszit ad. :)

 A szurikátáknál bátran mentek be az alagútba. Mentek egy jó pár kört, tetszett Nekik ez is. :) __Igazából nem volt olyan rész, ami nem kötötte volna le a figyelmüket. 

 A gyűrűsfarkú makik különösen jó fejek voltak. Kissé éhenkórászok voltak, mert éppen etetés előtt álltak. Elég volt megérezniük a perec illatát a kezeinken, már el sem mentek mellőlünk. Naná, hogy a tilalom ellenére adtunk Nekik pár falatot. De pszt, ez titok! :D

 A tevékkel Kincső és Tücsi kötött mélyebb barátságot, Kincső még azt is megtapinthatta, milyen a teve szája belülről... :D

 A simogatóban aztán kiélhették magukat. Ha oroszlánt nem is, de lámát és kecskéket simizhettek kedvükre.

 Tücsi ruháját is megkóstolták a kecskék... :P

Talán mondanom sem kell, hogy hazafelé nem sok kellett Nekik az elalváshoz. Kincső már a földalattin becsukogatta a szemecskéit, Zsófit viszont a villamoson, pár megálló után nyomta el az álom, amit itthon továbbálmodtak az ágyikójukban.

Szóval, ilyen jól alakult az állatkerti látogatásunk, Dani és Ulrike még ottmaradtak, annyira élvezték. Este pedig mentünk focimeccsre. :) És a Lányok életében először nem voltam jelen a fürdetésnél, altatásnál. Volt is ám lelkiismeretfurdalásom, de azért nagyon jól éreztem magam a meccsen, ahol nyertek is a magyarok a svédek ellen 2:1-re. :)