Kincső

Kincsőnknél tegnap vettem észre, hogy kibújt a 8. fogacskája! :) Max. 1-2 nappal korábban bújhatott ki, mert amennyire tudtam, nem erőszakosan persze, lestem, tapiztam, van e újabb fogacska. DE tegnap óta különösen nyáladzik, ezért kukkantottam be egyik kacajánál a szájacskájába. Lent bújt ki, így most már nem csak mennyiségre ugyanannyi foga van, mint Zsófinak, hanem ugyanazok is vannak kint.

A másik hír pedig az, hogy míg én tornázni voltam, elindult a mi kis Drágánk. 5-6 lépést is tett egymás után. Úgy látszik, Kincső ezeket a mutatványait először mindig az Apjának mutatja meg, aztán nekem - 1-2 nappal később. Enyémek a fogak, Apáé az új tudományok. :)

Szombat - szülinap + vadaspark

Szombaton tartottuk Jutka szülinapját kis családunk körében. Ilyen eseményekkor még jobban hiányoznak Tücsiék - szerintem nem csak nekem. Előre megbeszéltük, hogy most az ünnepelt készíti az ebédet, viszont a tortát szokás szerint én sütöm. Jutka sachert kért, hát megsütöttem. Az ebéd nagyon finom zöldségleves volt, valamint sült kacsa párolt káposztával és krumplipürével. Utána jött a köszöntés, az elmaradhatatlan énekléssel és az ajándékok, ill. a torta átadásával. Sajnos erről a pillanatról és a tortáról nem készült kép. :( Viszont a saját készítésű fényképalbumról csináltam előző nap pár fotót. Az ötletet NőiCsizma - Edittől lestem el a hét elején. Azt hiszem, Nagyszülőnek, Dédszülőnek mindig jól jönnek a friss fényképek a gyerekekről, főleg Jutkának, aki a túrák során is tudja mutogatni népes famíliáját. Ezért örültem meg nagyon az Edit-féle albumnak, ami rendszerezi is a képeket, és végre én is kiélhettem magam egy picit. :) Így nem csak Kincső és Zsófi kaptak helyet az albumban, hanem Dani, David, Gabriel és Jonas is, valamint Tücsi, Gerd, Gábor és én is, és van egy közös kép, amit Tücsiék utolsó napjain készítettünk, ezen mindannyian rajta vagyunk. Szerintem jól sikerült az album, és úgy láttam, az ünnepeltnek is tetszett. És ha már az unokái s gyerekei után a túrázást szereti a legjobban, hát kapott tőlünk egy ajándékutalványt a nem messze levő Mountex túraboltba. :)

Ebéd után, ha már az égiek ilyen rendesek voltak velünk, és gyönyörű idővel ajándékoztak meg bennünket a hétvégén, fogtuk magunkat, és elindultunk a közeli vadasparkba, ahol még nem jártunk.

 Ez a kép ugyan kifelé készült. :)

Nagyon tetszett az erdő, imádom, főleg ősszel. Nem is okozott csalódást a táj, zöld, sárga, piros falevél a földön, a fákon, az ágak között besütött a nap, gyönyörű volt. Sétánk első felében még a Lányok is sapka, kabát nélkül sétálgathattak. Bizony, sétálgattak! Az út harmadánál kivettük Őket a kenguruból, ahonnan amúgy is nyújtózkodtak egyfolytában. Kézenfogva sétáltunk Velük, természetesen, de mentek. Kincső annyi időre sem volt hajlandó karban lenni, míg megeszi a sajtos kiflijét. :) Így persze jóval tovább tartott az amúgy nem túl nagy és nem túl sok állattal ellátott vadaspark körbesétálása, de az élmény volt a lényeg, az pedig megvolt, úgy láttam a Csajok arcán. Nem győzték a faleveleket gyűjteni. Kincső még az apját is megajándékozta eggyel, ami bekerül az "emlékek" dobozba. :)

Ezúttal az állatok annyira nem nyűgözték le a Lányokat, talán azért sem, mert általában túl messze voltak, többjüket nem is lehetett látni. De a legfőbb oka talán az volt, hogy érdekesebb volt a menés, a falevélgyűjtés.

Néhány kép az állatokról is:

Hazafelé még megnéztünk két hatalmas, gyönyörű mammutfenyőt. Kicsit csalóka, messziről úgy tűnik, mintha egy lenne, de valójában két fenyőről van szó, csak túl közel vannak egymáshoz.

A nap nagyon kellemesen telt, jó döntés volt a vadaspark. :)

Boldog születésnapot, Nagyi!

Ma van Jutka 66. születésnapja. Szép szám, még ha nem is kerek, akkor is. Szeretem a dupla számokat, bár én szívem szerint megmaradnék a 22-nél... :P Jutka Nagyi képviseli nálunk a sport-ot. Ő az, akivel a Lányok órákon keresztül sétálhatnak, Vele bukfenceznek, tornázgatnak, és míg kisebbek voltak a Csajok, akkor Rá biztosan számíthattunk, ha el kellett vinni a Csajokat sétálni, és nekünk nem volt rá időnk. Azért hozzátenném, hogy mindezekre akkor kerülhet sor, HA éppen itthon van a 6 unokás Nagymama. És ezt nem rosszindulatból írom, hanem azért, mert Jutka a mai napig heti 5 alkalommal jár dolgozni ÉS a szabadidejében nem itthon ül és lábát lógatva olvasgat, hanem SPORTOL!!! Bizony. Hétfőn tornára jár, amit röplabda követ. Erre én is elkísérem szeptember eleje óta, és mondhatom, nagyon jót tesz. Az ő korosztálya van jelen a tornán, de néha nekem is megerőltetőek a gyakorlatok - és ezt nem csak azért mondom, mert egyáltalán nem vagyok formában. A torna egy órás, és utána jön egy bő félórás röpi, levezőnek. Nagyon évezem én is.
Szerdán úszni jár a Nagyi. Aznap korán ér haza, így még ebéd előtt el tud menni úszni egy nagyot. Igaz, az ebédből így uzsonna lesz. Ha minden igaz, akkor mostantól, ha nem is minden héten, de a kedvemért csütörtökönként szintén röplabdázni fog. :)

Itthon Ő nyírja a füvet, a sövényt, tartja rendben a járda melletti füves, virágos részt - ez ránk nézve elég nagy szégyen, tudom jó, remélem, jövőre már jobban kivesszük a részünket...

És ezek csak a bevezetők. Mert most jön a hétvége, amikor vagy túrázni megy, vagy bringázni. Ezek egész napos programok, több tíz km-ek. Ezek után nem csoda, hogy 20 éveseket megszégyenítő lendület van benne, az alakjáról nem is beszélve... :)

Nem is tudok mást kívánni Neked, Jutka, Nagyi, mint azt, hogy légy még nagyon sokáig ilyen egészséges, dinamikus és nagyon, de nagyon boldog!

Boldog születésnapot kívánunk Neked szeretettel!

Helyesbítés

De jó, hogy tegnap végre leírtam, legalábbis azt, ami eszembe jutott, mert már tegnap két dologra is rácáfoltak Lánykáim.

1. NEM ették meg a túrógombócot!!! Ez volt, ill. lett volna az ebédjük. Még nem kaptak eddig túrógombócot, de nem volt kétségem afelől, hogy meg fogják enni. Nem ették meg. Mondjuk, ha belegondolok, a túrós táskát sem szeretik. Viszont a túró-rudit igen. Ebben is rám hasonlítanak, úgy látszik.

És ha már a kajánál vagyok, akkor azt is rögzítem, hogy a gyümölcsöt továbbra sem hajlandóak darabosan megenni. Tegnap hiába vágtam fel nekik több féle gyümölcsöt, különböző méretekre szelve, darabolva, hogy tudjanak választani, melyik a szimpatikus Nekik. Egyik sem. Pedig még villát is adtam Nekik!!! Na, mindegy.

Ma pizza lesz az ebéd. Kíváncsi vagyok, ez hogy fog Nekik ízleni... :)

2. A fontosabb: Kincső is elindult!!! Bizony. Komoly 3-4 lépést tett az Apja és köztem! Annyira tetszett Neki, hogy ezt hosszú perceken keresztül csináltuk. Egy idő után Zsófi is csatlakozott, így egy picit néha kényelmetlen volt számukra az ide-oda menés, de megoldották. :) Nagyon édesek voltak, ahogy felváltva mentek köztünk, vagy éppen egy irányba. Az volt az igazán izgalmas, nehogy összekoccanjanak, ami persze megtörtént néha, hiszen egyszer-egyszer imbolyogva mentek. Édesek voltak nagyon. Egyelőre megörökítve nem lett, hogy ne legyen megtörve a pillanat, perc hangulata, de alkalomadtán majd felveszem.

Ja, és tegnap elfelejtettem leírni, hogy a szerdai sétánk alkalmával elfelejtettem vinni a Lányoknak innivalót, magunknak nem (micsoda anya az ilyen!?), és miután megették a croissantjukat, szomjasak voltak. Nagy balhéba csaptak, amit CSAK innivalóval tudtunk lecsillapítani. Ezért a Lányok szerda este, miután két perccel előtte Anyunak mondtam, hogy tejet még fél évig nem szeretnék adni a Csajoknak, megkóstolták a kakaót!!! Szerintem nem kell részleteznem, hogy hogy ízlett Nekik... Konkrétan megitták a negyed üvegnyit, majd a Gáboréból is ittak még. Ennyit a tejmentes másfél évről. :) 

13 folyt.

Folytatnám, hogy mit tudnak a Lányok. Nagyon szépen tudnak egyedül enni darabos ételeket. Persze csak akkor, ha akarnak. :) Van, amikor nem is eszik meg másképp az ételt, csak ha ők ehetik egyedül. Szerencsére ezt főzeléknél, ill. levesnél még nem erőltetik. De pl. a rizst szívesen eszik egyedül. Egyelőre mindent kézzel esznek, evőeszközt még nem nagyon kaptak. Azért nem, mert amikor tettünk egy próbát, akkor csak arra használták, hogy kitúrják az ételt a tányérból, majd folyton ledobálták, úh. későbbre tettük az evőeszköz bevezetését.

Zsófi gyönyörűen megy. Egy huzamban kb. 6-8 lépést tud megtenni, utána nem elvágódik, hanem egyensúlyát megtartva szépen leül. Kincsőt egyelőre nem motiválja Húga ügyessége, Ő még mindig úgy érzi magát biztonságban, ha valamibe, főleg belém kapaszkodva állhat, és beéri azzal, hogy körülöttem sétál körbe-körbe, a pólómat, és olykor a hajamat tépve közben, mert hogy az a kapaszkodója...

A hűtőmágnes továbbra is az egyik legkedvesebb játék. Ma észrevettem, hogy Kincső nem csak levenni tudja őket, hanem visszatenni is. Nem kapják meg az összes mágnest, csak bizonyos fajtát: lekerekített szélű, műanyag, közepe kivehető, ott van a kép elhelyezve. Néha szét is esik a mágnes, mert a szélüket már megrepesztették, ahogy dobálják, rálépnek, ilyenkor résen kell lenni, mert máris a szájukban van a hűtőmágnes képe.

Ismét Kincsőt emelném ki, aki nagyon ügyesen tud felülni a kis fonott székükbe, illetve a bilis székükre. Imád ott helyezkedni, forgolódni, engem a frász kerülget, mikor esik le, de eddig még nem zuhant ki belőlük.

Zsófi nagyon ügyesen viszi az egyik kezében a lufit, amikor sétálunk Vele. Nem a kilógó részt fogja meg, hanem magát a lufit 5 ujjal. Több körön keresztül viszi, nem ejti ki a kezéből. Egyik alkalommal Kincső is megpróbálta, de ő egyből elejtette, úh. meg is mutattam neki, hol könnyebb fognia. :)

A fürdetés újra karikában megy, abban nyugodtabbak, jobban érzik magukat.

Öltözködésnél mind a kettő segít nekünk. Vetkőzésnél kihúzzák a karjukat a ruhából, öltözésnél pedig, ha az egyik kezükben van valami, és éppen az kerül sorra, akkor átveszik a másik kezükbe. A cipő felvétele is egyre könnyebb. DE azért hozzá kell tennem, hogy utálnak öltözködni. Bár, mostanában (kop-kop-kop) balhémentesek az esti öltözködések, azért eddig komoly harcaink voltak mind a két Lánnyal.

Akaratos gyerekek, sokszor keményen kell fellépni velük szemben, mert bizony, előfordul, hogy a fejüket beleverik a földbe, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy Ők azt elképzelték. Ilyenkor vagy sikerül a figyelemeltereléses módszer, vagy nem, majd lehiggadnak.

Asztalnál ügyesen megmutatják, ha szomjasak, sőt, mintha mondanák is, hogy "inni".

Jövőhéten megyünk a védőnőhöz, akkor majd adatokkal is tudok szolgálni, hogy mekkorák, milyen súlyosak. :)

13

De jó, hogy ez a szám MÉG nem a Lányok évszámát jelöli! :) Még így hónap-ban is sok. Most születtek még csak, most mondtuk Gáborral, hogy egy hónaposak. Ma is mondhatjuk, hogy egy hónaposak, de elé kell tennünk az egy évet is. Hűű, de rohan az idő! Elképesztő.

 Zsozso és az egyik könyv - éppen utánozza a ló prüszkölő hangját - azt könnyebb kimondania. :)

 Kincső is egyre türelmesebben ül le könyvet nézegetni.

Gondoltam, megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és leírom, mit tudnak, mit szeretnek, illetve azt, hogy hogyan is telik egy napjuk. Nagyjából. Mert a programok változóak és időjárásfüggőek.

Kezdem a napirendjükkel, az a legegyszerűbb: 7 óra körül ébrednek. Utána kapnak egy-egy pohár gyümölcslevet, és játszhatnak. Ez azért alakult így, mert észrevettük, ha egyből ébredés után jön a reggeli, akkor csak pár falatot esznek, a többit kidobálják, ledobálják, tehát nincs semmi értelme, fél óra múlva éhesek. Szóval, míg játszanak addig én szépen, kényelmesen elkészítem a reggelinket. Bizony. Mindannyiunkét. Amikor készen van, szépen leülünk együtt az asztalhoz és megesszük, amit aznap tálaltam. Szerencsére nem válogatósak, mindent megesznek. Kedvencüknek mondanám a melegszendvicset. De a bundáskenyeret sem hagyják meg az anyjuknak... :)
(Pár órás kitérő után ismét folytatom.) Reggeli után jön a kézmosás, fogmosás, átöltözés. Ismét játék, kb. egy órányi, utána alvás. Elvileg. De szokott csúszni is az alvásuk, mikor hogy jön ki a lépés. Alszanak másfél-két órát, de van, amikor csak egyet. Az alvás hosszától függően szokott alakulni a délelőtt maradék része. Először jön a gyümölcs evés - sajnos csak turmix formában hajlandóak megenni, hiába próbáltam darabosan adni, az úgy nem csúszott le Nekik. Dél környékén van az ebéd. Mi a Gáborral délben eszünk, ezért Ők is akkor szoktak odaültetve lenni az asztalhoz. Ha olyan az ebéd, akkor önállóan esznek, ha nem, akkor van, hogy már előtte kapnak, pl. levest, és esetleg a leves után csatlakozunk hozzájuk mi is. Szerencsére továbbra is jó evő mind a kettő, velük nincs az a "probléma", amit korábban másoknál tapasztaltam, hogy az egyik gyermek gyorsabban evett, mint a másik, és így nagyon kellett figyelni, hogy a lassabban evő se maradjon éhen, illetve, ne kapjon kevesebbet. Érdekes módon ez náluk nem így van. Ebéd után szintén játék van, minden féle, majd 2-3 óra között mennek a délutáni alvásukra. Ilyenkor szintén másfél-két órát alszanak. Mikor hogy. Ébredésükkor szoktak szinte egyből uzsonnát kapni, ami joghurt, puding, túró-rudi általában, és ha az idő is kegyes, felkerekedünk. Van, hogy "csak" sétálunk, van, hogy kimondottan van úticélunk, ahol veszünk fincsi frissen sült, még meleg sajtos kiflit, amit hazafelé el is fogyasztunk vacsora gyanánt. De ilyenkor szoktunk bevásárolni is menni, illetve gyógyszertárba, ha elfogyott valami kenőcs a Csajok számára - mint ma fürdetőkrémért kéne menni. Szóval délután szoktunk levegőzni. Délelőtt ritkán jut rá idő, sajnos, de majd változtatok a saját időbeosztásomon is, és száraz idő esetén el tudunk menni babakocsizni egyet. Vagy hintázni. A kertbe. Mert hintájuk már van. :) 6 körül vacsoráznak, legtöbbször szendvicset. Hideget, vagy meleget, mindegy, mikor mit. 7 óra környékén van a fürdés, megint fürdetőkarikában, kb. egy hete... Fürccsi után tápszer, majd' egy hete végre elfogadják a hármas cumifejet (amit kb fél éves korra írtak...)!!! Tápszer után ismét fogmosás, kisorvosság, méz, búcsúzkodás, jó éjt kívánások, és a nap zárásaként Apa énekel Nekik egyet. :) Imádják. Nem is csodálom, olyan édes a Gábor, ahogy beül a két ágy közé, a Lányok odasimulnak a rácshoz, vagy éppen odaülnek, és átszellemülten, némán hallgatják az előadást. Tündériek. :)

Napirend, vagy mi kipipálva.

Mit szeretnek csinálni? Nehéz kérdés, mert egyelőre nem tudok olyat említeni, amit NE szeretnének! Azaz, szeretnek könyveket lapozgatni, bár néha ez nem könnyű, mert a vastag lapokat nehéz kinyitni, és lapozni, de megbírkóznak vele, egyre sűrűbben, nagy örömömre. Szeretnek egymással hancúrozni. Incselkednek egymással, mintha oda akarnák adni a náluk lévő tárgyat, de mikor nyúl érte a másik, elkapják előle és jót kacagnak. Ez oda-vissza megy. Egyre ügyesebben játszanak a kockákkal, legókkal. Már nem csak az a játék, ha szét-, ill. kidobálhatják a darabokat, hanem már össze is szokták szedni, van hogy elmásznak az elhajított darabért, és teszik vissza a helyére.

Szeretnek babázni. Főleg a Kincső. Van két babájuk, többször észreveszem, hogy a Kincső elmélyül bennük. :) A labda nagy szerelem. És a lufi is. Gurítják, megfogják, eldobják, nagyon élvezik.

Szeretnek egymáshoz átmenni alvás után, és ott bohóckodni egyet. Ha végre szeretném kivenni őket az ágyból, tepernek a lehető legmesszebbre és onnan kacagnak rám. :)

Folyt.köv. holnap, mert fel is ébredtek az én kis 13 hónaposkáim! :)

Közkívánatra

Mától újra olvashatóak vagyunk - mindenki számára. Több bonyodalmat okozott családon belül a blog lezárása, ezért ismét nyilvános lett. Remélem, nem bánom meg! :)