Bánk

Majdnem egy hetet töltöttünk Bánkon, ahol remek időt fogtunk ki, végre. Ott fent, kerten belül, nagyon viselhető ez a kánikula, nem okoz gondot, hogy egész nap kint legyünk a kertben, nem úgy, mint itthon. Mondtam is a Gábornak, hogy legszívesebben ezt a nagy meleget ott fent "vészelném" át a Csajokkal, akik nagyon nem bírják az itthoni bezártságot, de hát mit tudok tenni, ki nem mehetünk, és néha ki kell mosni a ruhákat is. Még pénteken délelőtt felmentünk, és csak szerda este jöttünk haza. Gábor hétfő hajnalban, hisz őt szólította a munka, de Anyu és Apu csatlakozott hozzánk vasárnap, így nem maradtunk egyedül a Lányokkal. Ahogy írtam már, nagyon kellemes volt, de a tegnapom szinte csak mosással telt, ma pedig igyekszem vasalni, csak Kincső úgy döntött, hogy nem alszik, amikor kéne, úh. egyelőre nem sokat haladtam a vasalással. 

Gáborral elkezdtünk idén megint kajakozni járni, igyekszünk hetente háromszor lejutni a Dunára, a héten én csak kétszer tudok menni, de Gábor volt kedden is, így Neki meglesz a három. :) Még mindig kettesben megyünk, de jövőhéten talán megpróbálok egyesben is menni, csak még félek, nehogy beboruljak, nincs sok egyensúlyérzékem. :) Arról nem is beszélve, hogy így legalább, mikor elfáradok, tudok pihenni, egyesben viszont végig kéne eveznem, de hajt a kíváncsiság is, úh. szerintem hamarosan sort kerítünk a külön evezésre is.

Képek külön, mert olyan sok van, hogy alig tudok választani, és még le sincs töltve az összes kép.

Pannonhalma

Gáboromnak elég változatos hete volt múlt héten (azaz mire leírom, addigra két hét is eltelt már), háromszor is járt vidéken. Először csütörtökön Hajdúszoboszlón, majd szombaton Fertődre látogatott el Tibikével az országos Mini találkozóra. Erre mi azért nem tartottunk Velük, mert be kellett látnunk, hogy a Lányokkal ugyan lehet kirándulni menni, de akkor csak nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk, míg így Tibinek is kellett volna, amit biztosan megtett volna, de ezt nem vártam el tőle. A másik indok pedig az volt, hogy Apának is jár egy kis felhőtlen szórakozás, kikapcsolódás gyerekkori barátjával, nélkülünk. Így Gáborom elment Fertődre, ahol jól érezték magukat, szerencsére. Jövőre már megyünk Velük mi is, sőt, ha minden jól megy, akkor a Svájcban tartandó nemzetközi Mini találkozóra is elmegyünk Pünkösdkor. :)

Az esti fürdetést mindkét esetben Jutka segítségével oldottam meg, amiért nagyon hálás vagyok, mert hiába  törtem a fejem, hogyan tudnám megoldani, hiszen bármikor bekövetkezhet, hogy egyedül kell helytállnom, nem nagyon jutott eszembe kedvező megoldás. Be kellett ismét látnom, hogy két gyerek bizony két szülőt igényel, főleg, ha egykorúak. És be kellett azt is látnom (ismételten), hogy bizony nagyon nagy szerencsém van Gáborommal.

Vasárnap, némiképp kárpótlásképp, elmentünk Pannonhalmára, ahova régóta vágyunk, de valahogy eddig nem igen volt a kirándulásunk körében. Azért írom, hogy körében, mert két éve, ha mi elmentünk kirándulni, akkor azok a kirándulásaink nagyrészt legalább két naposak voltak, és több helyszínt is megnéztünk, mondhatni egy környéket jártunk be, kezünkben a várakat, templomokat illusztráló térképünkkel. Ilyenkor az alvást nagyon praktikusan oldottuk meg: Gábor Boxerének a rakodóterébe lett betéve egy matrac, nem felfújható, hanem rendes, aminek csinált egy keretet, így az ágy alá tudtunk pakolni, és itt aludtunk. Reggel pedig egy fürdőben vagy strandon fürödtünk meg, összekapcsolva a kellemeset a hasznossal alapon. :) Erre nyilván egyelőre nincs lehetőségünk, de tervbe van véve ennek a megoldásnak az emeletes változata, hogy majdan a Lánykáinkkal is hasonlóan tudjunk kirándulni. Már nagyon várom! :)

Szóval célunk Pannonhalma volt, azon belül is az Apátság, és most tekintettel a Lányokra és a nagyon meleg időre, nem is álltunk meg máshol nézelődni. Annyit azért megengedtünk magunknak, hogy "pöttyös" úton mentünk szinte végig, ahogy lehetőségünk volt, mert imádunk a falvakon, erdőkön át, mezők mellett autózni. Ha kicsit nagyobbak lesznek a Csajszik, akkor valószínűleg többször elő fog fordulni, hogy vonattal, vagy hajóval utazunk, mert az is nagy élmény még nekünk is. :)

Már a városba való érés előtt megpillantottuk az Apátság gyönyörű, tekintélyt sugárzó épületét, amit meg is álltunk egy szántás mellett megcsodálni, és persze lefotózni. Ahogy beértünk Pannonhalmára, máris az Apátságnál találtuk magunkat, nem is gondoltuk, hogy ennyire a város szélén helyezkedik el. Gyönyörű, első osztályú parkolóhoz értünk, ahol aggódva kerestük a parkoló díj táblázatát, de a már lelkesen integető, invitáló parkolóőrnek nem tudtunk ellenállni, és odakanyarodtunk hozzá némi információért. Mint megtudtuk, a parkolás ingyen van, és étterem is van közvetlenül a parkoló felett, pár méterrel az Apátság bejáratától. Ez utóbbi engem érdekelt, mert már egy óra felé járt az idő és szerettem volna egy könnyű ebédet elfogyasztani, elsősorban a Lányok miatt, akik dél körül szoktak ebédelni... Én nem szoktam hozzá a nagyon elegáns éttermekhez, ezért igencsak néztem nagyokat, hogy milyen szép, előkelő, ízléses kis éttermet nyitottak (májusban, ahogy azt megtudtuk később). Volt egy légkondícionált belső tér, és egy terasz, aminek olyan jó fekvése és napernyő-rendszere volt, hogy kint is elviselhető, sőt kellemes volt a levegő. Megnéztük az ételkínálatot, nem volt túl széles, de minden megtalálható volt benne. De mindenből csak egyféle. Tehát egyféle szárnyas, egyféle sertés, egyféle hal, stb. Ez mondjuk annyira nem volt szimpatikus, mert pl. csirkéből csak comb volt, Gábor viszont a mellet szereti. Na, mindegy, végülis megette, és nagyon ízlett neki. Az étterem árait is elfogadhatónak találtuk, így megbeszéltük, hogy mivel a Lányok nem nyűgösek (és etetőszék sincs az étteremben), ezért először bemegyünk az Apátságba, és majd utána döntünk, hogy itt eszünk e, vagy máshol. Ekkor már 13.05 óra volt. Megvettük a belépőjegyeket, épp elindult az egy órási csoport, ahhoz még tudtunk csatlakozni, hiszen az első fél óra egy kisfilm megtekintéséről szól, ahol bemutatják az Apátságot, a szerzetesek életéről esik még szó benne, az ott működő gimnáziumról és kollégiumról, ahol több, mint 300 diák tanul, ill. lakik - természetesen csak fiúk. A vetítés után egy diák volt az idegenvezetőnk, aki nagyon szépen, részletesen elmesélt mindent, amit kellett, nagyon lelkes volt, megkérdeztem tőle, hogy terve e a jövőre nézve, hogy ő is szerzetes legyen, mire szinte felháborodva válaszolt egy nem-mel. :)

 Útban az Apátság felé. Nagyon szép, széles fokú falépcsőn mentünk fel, így az idősebbeknek sem megterhelő a felfelé vezető út. Árnyékos, így a nagy hőség is abszolút elviselhető volt, mégis szúnyogmentes.

 Kincsővel. Ő tűnik könnyebbnek, ezért szoktam Őt vinni én.

A bazilika.

A bazilika belseje.

 Gáborom is beleült a trónba, amiről azt kell tudni, hogy akinek leér a talpa a földig úgy, hogy a vállával érinti a hátfalat, abból a monda szerint király lesz. Idegenvezetőnk szerint még senkinek nem sikerült ezeket teljesíteni.

 A híres könyvtár, ami méltón híres. El tudtam volna tölteni ott legalább egy napot, 

de még talán az is kevés lett volna. Lenyűgöző.

 Szintén a könyvtár.

 Csajok és a vajas bagette.

Itt is látni, mennyire jó fejek voltak,

nem nyűgösködtek, nem hisztiztek, egyszerűen élvezték

a kirándulás minden pillanatát.

 Az én isteni finom vajban sült tőkehalam, valami citromos mártással.

 Ez pedig Gáborom szintén nagyon ízletes tanyasi csirkecombja. 

Még a cukkinit is megette!!! :)

Fogmosás

Családunkban mindig nagyon fontos volt a fogaink ápolása, ami meg is hozta az eredményt: Húgomnak 28 évesen nincs egyetlen rossz foga sem, nekem pedig még 21 éves koromban tömték be két fogamat, se előtte, se utána semmi baj nem volt velük. Gáborom fogai sem rosszak, de a Nővéré ugyanolyan ép és egészséges, mint a Húgomé, azaz Neki sincs egy tömött foga sem. Mi, a Húgommal Zymafluor-t szedtünk egészen kicsi korunk óta, főleg a Csilla, akinek már fél évesen adtak Anyuék. A középiskolában ketten voltunk egy fiúval "ép-fogúak", a többieknek mind volt egy vagy több lyukas foga. Mint kiderült, ez az osztálytársam is gyerekkora óta szedi a Zymafluor-t. Azóta még inkább megnőtt a hitem a "kisorvosságban", ahogy családon belül hívjuk. Kis megszakítással mind a mai napig szedjük Hugicámmal, és hiszem, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a várandósság sem tett kárt a fogaimban.

Lényeg a lényeg, hogy a mi Lányaink is szedik fél éves koruk óta, a nekik való 0,25 mg-os adag nálunk is kapható, míg a felnőtteknek valót csak Németországból tudjuk beszerezni.

Múlt héten ismét csomagot hozott a postás, Tücsitől, ki mástól, a kedves, távoli, ritkán látott, és nagyon hiányzó Nagynénitől. Természetesen a Lányok is kaptak meglepit, Kincső a névnapjára is, de azt még nem bontottuk ki, majd a jeles napon, viszont volt még valami a kis zacsiban, amit muszáj volt vasárnap, családi körben felavatni: két fogkefe és egy fogkrém a Kislányoknak. :) A Lányok oda voltak az újdonságtól, nem győzték nagyra tátani a szájukat. :) Nos, ez azóta is így van, azzal a különbséggel, hogy úgy hiszik, azóta elsajátították a fogmosás technikáját, úh. szeretnék egyedül mosni fogacskájukat. Ez nem mindig olyan vidám, mint az első fogmosás volt, de rájuk hagyom a dolgot, nehogy elmenjen a kedvük az egésztől. Az a menetrend - elvileg -, hogy először én megmosom a fogukat, majd odaadom a kezükbe a fogkeféjüket, hogy Ők is ismerkedjenek vele, majd én is fogat mosok, addig ugye rághatják a keféjüket, végül elkérem tőlük, kimosom a fogkrémet a fogkefékből, elrakom, kapnak pár korty vizet és végül megtörlöm a kis szájukat. Ja, és mindez reggeli után történik. :)

Zsófi volt az első, 

akkor még nem tudtam, kell e az előke, vagy sem, 

biztonsági okokból feltettem rájuk. 

Azóta nem használjuk - fogmosásnál.

Kincsőkénk, ahogy gyönyörű nagyra tátja a száját. :)

És a vége, a közös fogmosás. :)

Tudom másnak is ajánlani a Zymafluort, amit mi este adunk a Lányoknak, utolsó evés után, nagyobb gyerekeknél és felnőtteknél az esti fogmosás után ajánlott, amikor már nem eszünk semmit reggelig. Össze kell rágni, semmi íze nincs, de így fejti ki a leginkább a hatását a fogacskákra. Én minden családnak ajánlottam, akiknél "dolgoztam", senki nem kért belőle, ha jól tudom, pedig tényleg jó a fogaknak, de mindenkinek a saját döntése, mit ad ill. mit nem ad a gyerekének. Mi adjuk, mert tudom, hogy csak jót teszünk Velük. :)

Képek - állnak a Lányok

Végül tegnap Kincső egész nap nem volt hajlandó felállni, ma viszont többször is, szerencsére, így már az első ágybeli felállását sikerült megörökítenem. :) Zsófink első talpra állása óta egyfolytában feláll, nagyon ügyes, akárcsak Kincső. Már nem remeg (nagyon) a lábuk, szépen, stabilan állnak, kezünkbe kapaszkodva lépegetnek, ráadásul hajlított térddel! Gyönyörűen esznek, isznak. Persze még nem egyedül, kivéve a reggeli kiflit, kenyeret, sajtot, amit viszont nagyon ügyesen fogyasztanak el. Zsófi már rájött arra, hogyan kell a sajtkockákat betennie a szájába, hogy bent is maradjon. Kincső egyelőre etetteti magát. :)

És akkor a képek:

Zsófi

Zsófi

Kincső

Kincső

Áll a baba, áll...

Írhattam volna nevet is a "baba" helyett, de az az igazság, hogy kivételesen mind a két gyerekünk egy napon állt fel először magától. És mind a ketten ezt az ágyacskájukban tették. Annyi a különbség, hogy reggel Zsófi lepett meg így engem, este pedig Kincső mutatta meg a Nagyinak, hogy ő is fel tud állni egyedül. Sajnos csak Zsófiról készült kép, de holnap lesz Kincsőről is. Ma csak azért nem tettem meg, mert éppen a vacsijukat készítettem, és üvegekkel a kezemben rohantam be, hogy megcsodáljam és megtapsoljam Őt is. :)

Képek majd együtt jönnek. :)

Névnap, szülinap ünneplése Bánkon

Csilláék kalocsai nyaralása miatt a mostani hétvégére toltuk el a szülinapjának és Apu névnapjának ünneplését. Eleinte úgy volt, hogy Fóton fogjuk felköszönteni szeretteinket, de végül Bánkra mentünk. Csilláék kivételével már pénteken felmentünk, ők csak szombaton jöttek utánunk, viszont rajtunk kívül még szombaton hazament mindenki. Mi csak ma reggel tértünk haza.

Ünnepeltek egymás között.

Természetesen elénekeltük Halász Judit Boldog születésnap-ját, amit minden egyes szülinapon eléneklünk, ezt már a fiúk is megszokták, sőt, éneklik velünk együtt. :) Lányok kaptak újra csatot a hajukba, ha már egyszer Lányok! :)

Csilla ünnepi tortája megint 3 napomba került - részint időhiány miatt, de megérte. Az ötletet ismét egy gasztroblog-ból vettem, ezúttal Tortaimádó emeletes tortája fogott meg nagyon. Már az előző alkalommal is gondolkoztam ezen, de akkor nagyon szerettem volna egy fondantos tortát készíteni. De erről már írtam akkor. :) A lényeg, hogy finom volt a torta, szép is lett, mindenkinek tetszett, ízlett, úh. ismét teljes volt a siker. Tudom ajánlani másoknak is.

A kalap Kincsőt rejti. :) 

Míg Anyu fején volt, sírt ijedtében, aztán le se lehetett venni róla. :))

 Természetesen a Lányok is meg kellett hogy "nézzék" a tortát.

Szerencsére nagyon jó idő volt, tudtak a Lányok pancsolni a kis medencéjükben és a nagy gumicsónakban, lavórral játszani, jobb híján, amíg Kincső jól fejbe nem verte vele a Zsófit :), egész nap kint lenni, tudtunk a kertben sütögetni, csak a sok szúnyog nem hiányzott, meg a böglyök.

Pancsolás nagy egyetértésben...

majd Kincső lesújt (nagy vígan). :)

Egy kis fürdőzés -  mire felértünk Bánkra, Apu felpumpálta a csónakot, töltött bele vizet, nekünk már csak pár adag forrót kellett utánatölteni, és már "úszkálhattak" is a Csajok nagyokat.

Vasárnapra terveztük a Nógrádi vár megnézését, ami még gyereknapon meghiúsult. Nos, ezúttal sem jutottunk el oda. De most nem az eső tartott vissza minket, hanem a Lánykák nyűgössége. Valahogy nem sikerült kialudniuk magukat, vagy nem tudom, mi lehetett az oka, de egész nap nyűglődtek. Azért sétálni elmentünk Velük, ekkor legalább úgy ahogy csöndben voltak. :)

Apa és Kincső.

Anya (egy órás alvás után - köszi Gáborom a lehetőséget!) 

az álló Zsófival és a kuglizó Kincsővel.

Csüccs újra

Hétfőn végre Kincsőnk is felült magától, és azóta is nagyon szépen felül, sőt szintén hétfő volt az a nap, amikor tett pár mászó lépést is.

Eltelt egy hét és mondhatom, hogy Kincső ugyanolyan magabiztosan mászik, mint Húga,az állás pedig jobban megy neki, mint a Zsófinak. Remeg még mind a kettőjüknek a lábacskája, de ahogy odamásznak hozzám, az az első, hogy kapaszkodnak és állnak fel, sőt másznak fel rám (milyen jó - most -, hogy van mire fellépniük...).

Szerencsére az ágyukban még nem állnak fel, viszont kihasználják az ágy egész hosszát, szélességét, és gyakran felülnek benne, van hogy csak ébredéskor várnak minket ülve, de van, hogy alvás előtt is ücsörögnek egy picit, dumcsiznak, majd alszanak. :)