Karácsonyi szeretethimnusz

Ági engedélyével:


Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.


Ismeretlen szerző

A szeretet ereje

Azt hiszem, ezt hívják anyai szeretetnek. Nem magamról beszélek, írok. Hanem az én Anyukámról. A minap azzal lepett meg, hogy felajánlotta, hogy beoltatja magát, ha mi ezt szeretnénk, ha mi ettől nyugodtabbak vagyunk. Ő ugyan nem hisz benne, és ellenkezik az elveivel, de ha nekünk ettől jobb lesz, akkor megteszi. Nem bírná azt sem elviselni, ha az unokái tőle kapnának el valamit. Mármint ezt a H1N1-et, hiszen az oltás csak ez ellen van.

Mi, a Húgommal úgy lettünk felnevelve, hogy orvost alig láttunk. Ha mégis volt valami bajunk, azt a házipatika megoldotta. Anyu sokszor kitalált csak valamit, amire ráfogta, hogy gyógyszer és mi attól egyből meggyógyultunk. Ha tényleg betegek voltunk, akkor természetesen elvitt minket orvoshoz, de mint írtam, arra nagyon ritkán volt szükség - volt, hogy több évig nem kellett a körzeti orvoshoz mennünk.

Anyu tudja, hogy ha CSAK rólam lenne szó, én sem oltattam volna be magam. Tudja, hogy az anyai aggodalom vezérelt. Tudja, mit érzek, és ezért változtatta meg döntését. Hisz neki is a lányai az elsők az életében, értük ő is megtette volna a helyemben, ahogy most megteszi az unokái érdekében. Köszönjük szépen!

Amikor a babysitter babysitter-t hív...

Az úgy volt, hogy... Gábor ma délelőttre beszélte meg a háziorvossal, hogy megyünk hozzá az oltást beadatni. Jobban örültem volna a tegnap délutánnak, mert akkor Jutka tudott volna a Csajocskákra vigyázni, de a doki mondta, hogy éppen fogyóban van az oltóanyag, ezért jobb a ma délelőtt. Gábor rábólintott. Eddig rendben is van a dolog, csakhogy kire hagyjuk a gyerekeket!?!?!? Anyukája dolgozik, más nem tudott szóba jönni. Már nem emlékszem, hogy volt pontosan, de a lényeg, hogy jön fel tegnap este és mondja, hogy ma reggel jön a Balázs 8-ra és vigyáz a Lányokra, amíg mi távol vagyunk. Azt hittem, csak viccel, hiszen a Balázs láthatóan nagyon kedveli Leányainkat, de az, hogy egyedül merjen maradni velük... Na, ez az, amit nem hittem volna. Ma reggel 8-kor itt volt Balázsunk, a mi házi babysitterünk. :) Nagyon ügyesen helytállt, le a kalappal előtte!



Zsófi kicsit nyűgöske volt, szerencséjére csak ő, de éppen elég volt ahhoz, hogy azt mondja, ha eljön az ideje, neki elég egy gyerek (egyszerre). Hát, igen, nagyon szép és jó az ikres-lét, de ugyanakkor fárasztó is tud lenni, mint pl. ma is, amikor kettős front hatás van... Zsófi egész nap nyűgös volt, Kincső csak a sétánk alatt, így még akkor sem volt csönd, amikor levegőzni voltunk. Van ilyen. Már tudom, hogy ez a front miatt van, így már nem idegesítem fel magam könnyen, mert tudom, hogy hamarosan vége és nem tart több napig - ha szerencsém van. :)



Balázs tett egy olyan kijelentést, mikor megköszöntem a segítségét: Szívesen, máskor is!
Lehet, hogy ezzel élni fogunk... :)

Ági néni látogatóban

Kedden délelőtt ellátogatott hozzánk Ági néni és Pista bácsi. Ági néni a Gábor nagynénje. A kórházban kétszer is meglátogatott minket, akkor róla sem készült kép, ezt most pótoltam. Ági nénitől sok finom étel receptjét lehet ellesni, nagyon jól tud és imád is főzni, sütni.

Nagyon érdekes volt, mert éppen nyűgös volt Zsófi, amikor feljött hozzánk, és csak rátette a kezét a fejecskéjére, és Zsófink csendben maradt, sőt nem sokra rá el is aludt. :) Ugyanezt a módszert alkalmazva próbáltam Kincsőt lenyugtatni és elaltatni. Háát, nem jött össze. :) Ági néni kétszer is elaltatta így Zsófit, Kincsőre valahogy nem volt hatással.

Egy aggódó anya monológja

Idén valahogy nem izgatnak az ünnepek. Ha kérdezik, mit kérek névnapomra, karácsonyra, a válaszom mindig ugyanaz: nincs szükségem semmire. És ez tényleg így van. Itt vannak a Csajok és ők annyira teljessé teszik az életemet, hogy mellettük minden tárgyi ajándék értékét veszti. Nekem ők akkora ajándékok, hogy még ma sem tudom felfogni, hogy igaz az életem, és nem csak egy álom, amiből sose szeretnék felébredni. Napról napra jobban szeretem ezeket a kis emberpalántákat, majdnem minden nap hoz valami újat, öröm velük az élet, a lét, az hogy csak nézem őket, könnyeket csal a szemembe, és kifejezhetetlen boldogság önti el a testemet. Ők az élet értelmei. Éppen ezért is határoztuk el Gáborral, hogy beoltatjuk magunkat. Mert már nem csak mi vagyunk, nem csak magunkért vagyunk felelősek. Tegnap volt egy műsor a H1N1-ről a National Geographic-on, és végülis annak hatására határoztuk el magunkat, pedig a műsornak nem a rábeszélés volt a célja, hanem a betegség lefolyását mutatta be a kezdettől a végig. Nagyon megrázó volt. Döntésünkben az nyomott sokat a latba, hogy a betegség kimenetele igazából nem függ semmitől, itt az ember egészségi állapotát értem. Ha szerencsénk van, enyhe lefolyású lesz, ha nem, akkor bele is halhatunk. Persze az a legjobb, ha meg se kapjuk, de bárhol elkaphatjuk. Ma is voltunk csípő uh-on a Picikkel, amire azért volt szükség, mert harántfekvésűek voltak, háát komolyan mondom az az emberrengeteg, ami fogadott minket az ortopédklinikán majdnem visszafordulásra késztetett engem. Megijedtem a láttukon és folyton az járt az eszembe, ha csak ránk pillantott is valaki, hogy vajon nem tőle fogjuk e megkapni ezt a kétes kimenetelű kórt!? Nem magamat féltem, hanem a Lányaimat. Bízom magamban, hogy valahogy kilábalnék belőle, ha elkapnám, de a Kislányaimat nagyon nehezen tudom megvédeni. Az ő szervezetük nem biztos, hogy megbirkózna a kórral, ők még gyengék. Sajnos a családunk többi tagja nem ért velünk egyet, és tartják magukat ahhoz, hogy nem kérnek az oltásból. Én ezt nagyon sajnálom, hiszen Gábor Apukáján kívül mindannyian nagyon ki vannak téve a fertőzésnek, mert BKV-val, MÁV-val közlekednek, ill. Apu a munkaköre miatt érintkezik rengeteg emberrel. Félek, bevallom. Az első megmérettetés, mióta anya vagyok. Most megtudom, milyen is az, ha egy anya aggódik, és hiába teszi meg ő amit tehet a védekezés ügyében, ha a többi családtag fertőzhet. :( Ezek a kis emberek nem olthatóak még, így csak bízhatok abban, hogy az anyatej megvédi őket, hiszen mégsem tilthatom el a nagyszülőket tőlük...


még sok ilyen képet szeretnék készíttetni magunkról

Látogatás Csilláéknál

Gáborom ötletére szombaton meglátogattuk a Húgomékat. Zolit beavattuk, nehogy ne legyenek otthon, bár szándékunk szerint korán mentünk volna, hogy már a reggelit együtt költsük el. Szerencsére nagyon jól sikerült e meglepi, Csilla teljesen odavolt boldogságában. Képet róla aznap nem tudtam készíteni, mert nem mosott hajat... :) De másnap már készült, mert vasárnap meg a családom jött el hozzánk látogatóba (meg felköszönteni...:)).

Valamiért nagyon kevés szó esett még a Húgomról, akit nagyon, de nagyon szeretek. Ő a legjobb testvér a világon, és mi vagyunk az egyik legjobb testvérpár a világon. :) Szegény mesélhetne, milyen nővére voltam, szokta is ijesztgetni a Lányaimat, hogy na majd ő megmutatja rajtuk, mit kellett neki át/megélnie mellettem. Háát, igen, valóban kihasználtam elsőszülöttségemet, viszont azt ő is tudta és érezte mindig, hogy számomra Ő az egyik legfontosabb személy az életemben, és soha nem okoznék neki fájdalmat! Kivéve, ha az érdekét szolgálja. Félszavakból, pillantásokból, mosolyokból értjük egymást, mindig cinkosok voltunk, minden titkunkat megosztottuk egymással, fontos a másik véleménye számunkra, ha döntenünk kell, vagy ha az őszinte véleményre vagyunk kíváncsiak, akkor egymást megkérdezhetjük. Éppen ezért is örülök, hogy Csilla nagyon jól kijön Gáborral, veszik egymás poénjait. Most már Csilla Zolija sem sértődik meg, ha beszólok neki, bár ezt egyre ritkábban teszem, mert Zoli egyre nagyobbra nő a szememben, amit nem hittem volna. De inkább így csalódjak benne, mint másképpen. :) Zoli nagyon jól tud bánni a Kislányaimmal is, csípik a Lányok őt. Talán mert érzik, hogy szereti őket, szívesen babusgatja őket, megnyugszanak, ha kézbe veszi őket.


Zoli, kezében Kincsővel, épp azt nézi, mi a baja Zsófinak...

Azt még hadd meséljem el, mivel várt minket Zoli: isteni reggelivel! Szerettük volna mi feldobni a reggelijüket frissen sütött kenyérrel, főzött kakaóval, sonkával, paradicsommal, paprikával, de nagyon alulmaradtunk. Zoli már sms-ezett, mikor érkezünk, és addigra tojásokat főzött különböző módon, szalonnát sütött, hogy még most is összefut a nyál a számban és mindehhez még tarját is sütött és nagyon finom teát főzött. Ez után a bőséges reggeli után szerettem volna szunyálni egy cseppet a babzsákban, de a Lányaim kitúrtak. :)


mint egy ideális család... :)

Sajnos valamiért eltörött a mécses a két Lánykánknál, és a délután üvöltéssel telt, ill. mi próbáltuk csitítani őket, nem sok sikerrel jártunk, így a tervezettnél hamarabb indultunk haza. Az autóban megszűnt minden bajuk, ezért hazaérve még kocsikáztunk egy sort, tankoltunk, és bevásároltunk a másnapi Mikulásra. Minden évben elhatározom, időben felkészülök ezekre az eseményekre, karácsonyt is ide értve, de sajnos minden következő évben meghiúsul az előző évi tervem. :( Majd egyszer talán ebben is megváltozom. Idén is még csak a Húgomék ajándéka van meg, meg Apué. Most ugye még korlátozva is vagyok a gyerkőcök miatt, így még nehezebb összehozni egy Gáborral közös vásárlókörutat.


imádták a babzsákot - ahonnan engem túrtak ki...

Az ide betűzött képről jut eszembe, hogy már pénteken elhatároztam, hogy egyformába öltöztetem a Csajokat. Mondjuk csak ez az egy egyforma ruhájuk van, így nem volt sok választék. Bár nem ez a póló van a rugdalóhoz, hanem egy rózsaszín, de azt már végképp kinőtték a Lányok. Zsófi a rugit is, de még belepasszíroztam, mert be kell valljam, nagyon tetszett, hogy egyformában vannak, pedig ha valaki megkérdezte tőlem annak idején, mikor még csak várandós voltam, hogy na, és egyformába akarom e öltöztetni majd őket, hevesen ellenkeztem, hogy neeem, hiszen önálló egyéniségek, meg amúgy is praktikusabb a különböző ruhákból álló ruhatár. Nagyobb a választék, színesebb, stb... Mindezek ellenére be kell valljam, irtóra élveztem, hogy egyforma a rucijuk, nagyon tetszettek benne. Talán azért is, mert ahogy kezdi Kincső utolérni Zsófit, egyre kisebb az eltérés a két lány között. Még a végén kiderül, hogy egypetéjűek... :P

Klári mama látogatóban

Ismét itt volt Klári mama. Nekem Klári mama. Nektek más, de úgy nem nevezhetem... :) Minden esetre nagyon örülök, hogy ilyen sűrűn ellátogat hozzánk, és nagyon szégyellem, hogy csak most készítettem képet róla. Most sem sikerült teljesen, mert Kincső aludt, így csak Zsófi élvezhette a kényeztetését. Meg lett etetve, aztán mint a kisangyal, úgy elaludt, mintha kötelező lett volna. Sajnos ezúttal nem tudott sokáig itt lenni a Mama, de úgyis jön, amint lesz megint ideje.



Azt tudni érdemes a Mamáról, hogy 75 éves létére (ugye hogy mennyit letagadhatna???) még a mai napig nagyon aktív életet él. Ebbe beletartozik többek között az is, hogy még dolgozik, az Operában. Nap mint nap képes eljárni oda, késő éjjel ér haza, amikor vége az utolsó előadásnak is. És még bírja. Máshogy nem is bírna élni. Az otthon való tétlenkedést, de akár a háziasszonyi létet sem neki találták ki. Nem bír nyugton maradni egy órán keresztül sem. Utál és nem is tud egyedül lenni, élni. Imád utazni, az éves nyaralása tölti fel egész évre. Életem legszebb nyaralását neki köszönhetem: elvitt Ciprusra. Sose fogom elfelejteni, sőt, nagyon szeretnék visszamenni oda, annyira tökéletes volt ott minden. Felejthetetlen élmény marad számomra örökre. :)



Ahhoz képest, hogy mennyire ritkán lát Benneteket, egyből meg tudott különböztetni Benneteket egymástól. Kaptatok tőle egy zenélő mikulást és egy zenélő babát. Még régen vett ajándékba egy zenélő kacsát, nem nekünk, hanem egy barátnőm bátyjának a kisfiának, de valahogy nem jutott el hozzá, és múltkor elhoztam magammal Fótról. Azóta is imádjátok ezt a kacsát, ezért kértem meg, hogy ha talál valami zenélőt, azt szívesen veszitek. :) Egyelőre még megijedtek a mikulástól, de ha megszokjátok, szeretni fogjátok. Tudom. Köszönjük, Mama, és gyere minél hamarabb el megint hozzánk!