Gellért hegy

Gyula utáni hétvégén, szombaton, március 3-án, felmentünk a Gellért hegyre egyet kirándulni. Jó kis program volt, az idő is szép volt, a Lányok is nagyon jól bírták a gyaloglást. Magát a helyszínt Jutkára bíztuk, hiszen ez a nap neki lett szánva (ha már Gyulán egy egész hétvégét a Szüleimmel töltöttünk el). Villamossal mentünk a Gellért térig, ott találkoztunk a Klári mamával, aki unatkozott otthon, így eljött velünk, de ha jól tudom, annyira kisétálta magát, hogy máskor inkább kiül a teraszra napozni. :) Felsétáltunk első körben a lovas szoborhoz, majd megálltunk a hegybe vájt kápolnánál nézelődni. Még sosem jártam ott. Aztán a következő megálló a kis játszótér volt, ahol kifújhatták magukat a Csajok, majd nem messze újra kiélhették magukat a rengeteg csúszdánál. Nagyon jól érezték magukat már itt a Lányok, és ha nem lettek volna felajzva a szobor nénire, akkor tőlük akár itt véget is érhetett volna a kirándulás. Még a fekete lyukas csúszdát is kipróbálták. Teljesen maguktól. Ugyan utána nem győztem Őket vigasztalni, de legalább kipróbálták. :) Na, ezek után max. a szép látnivalók miatt pihentünk meg pár percre, aztán már csak fent a Szabadság szobornál, azaz a szobornéninél, aki olajágat tart a feje felett. Legnagyobb sajnálatukra nagyon magasan állt a "néni", így se megsimogatni nem tudták, sem puszit adni neki. :)

Egy kis séta után indultunk lefele, ahol szintén kirohangálták magukat, majd végre akadt egy olyan szobor is, aminek az ölébe lehetett ülni. :)

Minden kutyát meg akartak simogatni, dögönyözni, nem győztük mondani Nekik, hogy előbb talán meg kellene kérdezni, hogy szabad e? :) A napot megkoronázandó ebédet is kaptunk, az egyik kedvenc gyros-onknál ettünk, a Móricz Zs. körtérnél, aztán jöttünk haza.

 Móricz Zs. körtérnél

Szerencsére nem aludtak el a hazafelé vezető úton, itthon viszont nem kellett altatót énekelni. :)

ui.: naná, hogy nem volt feltöltve a fényképezőgép aksija, így csak a telefonommal készültek képek.